Főkép

Neal Morse-t a nagyvilág progresszív rockot hallgató kisebb szeglete a Spock`s Beard társalapítójaként ismerhette meg. Morse énekesként, billentyűsként, dalszerzőként is kitett magáért, de a gitár sem volt idegen tőle. Sokakat sokként ért, amikor Morse, a banda egyik motorja 2002-ben otthagyta mind a `Beard-et, mind pedig a szintén népszerű szupergroupot, a Transatlantic-ot, melyben Mike Portnoy-jal (akkor: Dream Theater), Pete Trewawas-szal (Marillion) és Roine Stolt-tal (The Flower Kings) játszott együtt. A szakítás oka Morse megtérése volt: csatlakozott az újjászületett keresztény felekezethez és zenei munkásságát is vallási életének kívánta alárendelni.
 
A Spock`s Beard különösebb törés nélkül vészelte át az elválást, a Transatlantic ugyan hét évre megszűnt létezni, de Neal Morse alkotókedve cseppet sem csökkent. 2003-ban mindjárt elő is rukkolt a Testimony-val, ami erős megalapozása volt a továbbiaknak. Érdemes megjegyezni, hogy Morse állandó együttes nélkül dolgozik, de alaposan megválogatja, kikkel játszik együtt, a fenti albumhoz például a Dream Theater-ből és a Kansas-ból hívott segítséget. Az évek folyamán sorra jelentek meg a vallási ihletettségű lemezei, ezek közül érdemes kiemelni a Sola Scriptura című, Luther életét feldolgozó albumot. Közben Morse számos más produkcióban vendégeskedett, énekelt Ayreon- és Dream Theater-lemezeken, 2009-ben újjáalakult a Transatlantic, idén pedig többek közt névrokonával, Steve Morse-szal és Mike Portnoy-jal megalapította a Flying Colors-t.
 
Szerteágazó munkássága szerencsére nem szívta el alkotó energiáit önálló anyagaitól, sőt! A Momentum feladta a leckét korábbi zenésztársainak is (a Spock`s Beard lemeze is idénre várható). A mennyiség helyett Morse a minőséget választotta: nincs sok szám a lemezen – mindössze hat –, de azok nagyon finoman kidolgozottak, és annál hosszabbak. Természetesen az előadók összeállítására sem lehet panasz. Portnoy már törzsvendég, de Paul Gilbertsem éppen tegnap kezdte a szakmát.
 
Jó zenészekkel is lehetne rossz lemezt készíteni, mégsem ez történt. A címadó klipnóta, a „Momentum” mindjárt egy vérpezsdítő billentyűfutammal indít, lendületét pedig egészen a végéig megőrzi. A progresszív zenék gyakran búvalbéleltek, Neal Morse alkotásaiból viszont sugárzik az életigenlés. Különösen igaz ez erre a számra. Ha a nyitószámra, felkaptuk a fejünket, a másodiknak már a címe láttán is leesik az állunk. A „Thoughts Part 5” kapcsán minden rajongónak a Spock`s Beard két „Thoughts” című dala ugrik be. Hogy hol rejtőzik a harmadik és negyedik darab, egyelőre rejtély, de ez a szám is méltó az elődökhöz, sőt, talán még rájuk is tesz egy lapáttal. Ismerős motívumok, többszólamú ének, az eddigieknél is fogósabb dallamok teszik emlékezetessé ezt a zenei kirándulást, amely az album igazi csúcspontja.
 

 
De azért nem szabad a második számnál befejezni a lemez hallgatását, Lírai szám nélkül nem lenne teljes az album, itt a szerepet a „Smoke and Mirrors” tölti be, sikerrel: ránk is fér a két tüzes szám után egy kis megpihenés. A „Weathering Sky” középtempójú nóta. Szerencsétlensége, hogy túl jó dalok között kapott helyet, így hiába erős önmagában, nem
erről fogjuk megjegyezni a Momentumot. Az utána következő „Freak”-et ismét csúcspontnak tekinthetnénk, ha lehetne egy albumnak több is belőle, Morse ezen ars poeticáját sokan magukénak érezhetik. Nem kell itt hangszeres virtuozitásra számítani, egyszerű, letisztult zenét hallgathatunk, de olyan lágy dallamokkal, amelyeket nem lehet kiverni a fejünkből.
 
Hátra van még a feketeleves! És hát így van: a több mint félórás „World Without End” is erős, mint a frissen főzött török kávé. Hat altételéből akár külön számokat is lehetett volna faragni: kicsit mintha Neal Morse válasza lenne a Dream Theater „A Change of Seasons”-ára, csak éppen zeneileg mozog más terepen. A darabban hol a gitár, hol a billentyűsök viszik a prímet. Tulajdonképpen ez a dal is elfért volna a Spock`s Beard X lemezén, ha a „From the Darkness” nem foglalta volna el előle a helyet (igaz, utánaszámolva, az a hely kevés lett volna neki). A „World Without End”-ben megvan minden, amiért az ember progresszív rockzenét hallgat: kreativitás, összetettség, magas szintű hangszeres játék, fülbemászó dallamok, váratlan fordulatok.
 
Nem kertelek tovább: igazi mesterművet kaptunk Morse-tól, amely mindenképpen az év egyik, ha nem a legjobb progresszív rock albuma lesz. Kezdő és haladó proggereknek egyaránt bátran ajánlom, mert minden komplexitása mellett könnyen befogadható tudott maradni.
 
Az együttes tagjai:
Neal Morse – gitár, billentyűsök, ének
Randy George – basszusgitár
Mike Portnoy – dob

Közreműködők:
Rick Altizer – ének
Will Morse – ének
Eric Gillette – ének
Paul Gilbert– gitár
Adson Sodré – gitár
Chris Carmichael– pengetősök

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Momentum
2. Thoughts Part 5
3. Smoke and Mirrors
4.Weathering Sky
5. Freak
6. World Without End
 
Diszkográfia:
Neal Morse (1999)
Merry Christmas from the Morse Family (2000)
It`s Not Too Late (2002)
Testimony (2003)
One (2004)
God Won`t Give Up (2005)
Lead Me Lord (Worship Sessions Volume 1) (2005)
? (2005)
Send the Fire (Worship Sessions Volume 2) (2006)
Cover to Cover (2006) feldolgozásalbum
? Live (2007) koncert
Sola Scriptura (2007)
Songs from the Highway (2007)
Secret Place (Worship Sessions Volume 3) (2008)
Lifeline (2008)
The River (Worship Sessions Volume 4) (2009)
So Many Roads: Live in Europe (2009) koncert
Mighty To Save (Worship Sessions Volume 5) (2010)
Testimony 2 (2011)
Testimony 2: Live In Los Angeles(2011) koncert
Cover2Cover (2012) feldolgozásalbum
Momentum (2012)