Főkép

Itt van az ősz, itt van újra, és ez nem csak lombhullással, korai sötétedéssel jár együtt, hanem az Őszi Mondoconnal is. Szervezési problémák miatt sajnos csak a második napra jutottunk ki kétszemélyes rohambrigádunkkal a megszokott helyszínként funkcionáló Hungexpóra, amit így utólag nagyon sajnálok, mert mindenki azt mesélte, hogy a szombat mennyire jól sikerült, milyen remek cosplayesek voltak, hogyan sütött a nap és ráadásul érkezett egy autóbusznyi osztrák rajongó. Vasárnap nekünk ezzel szemben szemerkélő eső, felhőkkel telepakolt égbolt és a szombatihoz képes jelentősen alacsonyabb hőmérséklet jutott. Részben ennek tudom be, hogy nyitáskor csak pár százan vártak a kezdésre, de szerencsére napközben megérkeztek a hétalvók és az igazoltan késők, így már kellemesen sokan lettünk.
 
Kezdésként körbejártuk a komplexumot, ahol egyrészt a megszokott elrendezés várt bennünket (nagyszínpad a helyén, vásárcsarnok a 25-ös épületben), másrészt viszont újdonságok is voltak, mivel a Fogadó átépítése miatt a konzolrészleg egy másik épületbe költözött. Véleményem szerint a tavaszihoz képest több volt a mozgásérzékelős játék, és arra sem emlékszem, hogy korábban nagyméretű kijelzőn bámultuk volna a meccseket – na most az is volt. Innen nem messze, egy külön szobában profi körülmények között CP fotók készültek „az év Cosplayes arca” felhívással összhangban. Erről bővebben Yuriko beszélt a vele készített interjúban.
 

 
Visszatérve a vásárcsarnokra: kellemes meglepetés volt, hogy a Delta Vision, a Metropolis Media (ők Galaktika néven ismertek) valamint a Fapados Kiadó is kitelepült – ez a gyarapodás mindenképpen örvendetes fejlemény. Persze a régi motorosok nélkül nem vásár a vásár, a Mangafan vagy a Vad Virágok nélkül elképzelhetetlen számomra a Con, és érdekes nyomon követni, miként vált profilt a Fumax. Mivel a rohambrigád másik fele esőtől védő varázstárgy nélkül érkezett, nézegettük a többi árus pultját, de sehol nem találtunk kedvére való fejfedőt, pedig a végén már egy Bleach szabvány zöld-fehér sapkával is kibékültem volna. Ennek hiányában a nap nagyobbik részét fedett helyen töltöttük, aminek két következménye lett. Egyrészt nagyon kevés videót készítettünk a beöltözött látogatókkal, másrészt így jutott idő hosszabb interjúkra a szervezőkkel és két fellépő csapattal. A BATár szerintem kifejezetten szórakoztató lett, ha valaki kíváncsi arra, miként lehet vérségi alapon összehozni egy CP brigádot, akkor figyeljen.
 

 
Sajnos a korábbiakhoz képes nagyon kevés jelmezessel találkoztunk, de azért akadt egy-két nagyon profin kialakított kosztüm. Közülük kiemelném Loki női verzióját, ami azért számít ritkaságnak, mert Loki általában férfiként közlekedik a halandók között, de a képregényben nőként is ábrázolták – na ezt készítette el egy csinos Cosplayer, és azt kell mondjam, az összhatás kifejezetten szemet gyönyörködtető lett. A performance versenyzőkön láttam még hasonlóan jól megépített jelmezeket – egyébként még mindig Naruto a sláger.
 
A nap legjobban vár eseménye címet ezúttal is a Cosplay performance kapta, ezúttal a szokásosnál talán egy kicsit több fellépő lépett fel. A produkciók színvonala hullámzó volt, táncos, énekes, valamint humoros előadások váltották egymást – szerencsére nem nekem kellett zsűriznem. Idén a humoros csoportok tetszettek legjobban, szerencsére ezekből kettőnél több jutott. Na és persze muszáj megemlítenem Jack Sparrow kapitányt, aki kard helyett egészen más célszerszámot forgatott mérsékelt lelkesedéssel.
 

 
A nap másik csúcspontja Keisho Ohno koncertje volt, aki valami hihetetlen módon keverte a modern hangzást és a hagyományos japán dallamokat. Annak ellenére, hogy idegen volt a nyugati zenéhez szokott fülemnek, könnyedén be tudtam fogadni az előadást, és tetszett, amit hallottam. A közönség persze imádta, nem emlékszem mikor voltam utoljára olyan koncerten ahol ennyit tapsoltak a nézők. Ez persze visszahatott Ohnora is, aki mosolyogva pengette hangszerét. Ezek után nem csodálkoztam, hogy később hosszú sorban álltak az emberek a megérdemelt dedikálásukra várva – Ohno mosolya mit sem csökkent, nagyon közvetlen volt, sorban készültek a közös fotók, stb.
 

 
Levezetésként beültem a karaoke terembe, ahol pár közepes próbálkozás mellett néhány jót is hallottam. Sajnos az olyan slágerekről lemaradtam, mint például az egész napot végigkísérő „Gangnam style”, de ezt valahogy még túlélem. Üldögélés közben számot vetettem azzal, hogy miket láttam, kikkel beszélgettem és azzal a jóleső érzéssel indultam el hazafelé a szemerkélő esőben, hogy ez bizony jó Con volt. Családias hangulat, pár tartalmas beszélgetés, számtalan ismerős, cosplaykészítési tapasztalatcsere – és még sorolhatnám. Születésnapi ajándéknak nem volt rossz.