Nelly Furtado: The Spirit Indestructible (CD)
Írta: Galgóczi Tamás | 2012. 10. 16.
Felkészülésként meghallgattam Nelly legutolsó gyűjteményes albumát és az új lemezhez készített első két videót. Ezek önmagukban még nem jelezték egyértelműen mennyire más lett az új lemez, mint mondjuk az előző, spanyol nyelvű Mi Plan. Kivált, mert a címadó szám klipes verziója egyértelműen az énekre helyezi a hangsúlyt, némileg idézve a korai éveket. A képi világból viszont az derül ki, hogy Furtado ellentétben a CD borítóján látható, egyszerűségében is nagyszerű fotóval, a videókban a változatosságot és a kiegészítők jelentőségét hangsúlyozza. A nagyméretű fülbevalók, a különféle ruhák bizony messze vannak az „I`m Like A Bird” letisztultságától. Mintha éveinek gyarapodásával már nem bízna önnön szépségében, tehetségében, vagy egyszerűen csak valami újra vágyott – nem tudom, mindenesetre fura volt látni a 2012-es megjelenést:
Az igazi meglepetés akkor ért, amikor elindítottam a korongot, ami szintén a „Spirit Indestructible” tétellel kezdődik. A videón ugye nagyjából félidőben vált meghatározóvá a basszus, amikor a dobosok csapata csatlakozik az énekesnőhöz. Nos, itt más a helyzet, egy perc után érkezik az elektronika, a nagyon meghatározó basszus, amit ezúttal nem a dobok szolgáltatnak – ez itt kérem popzene, méghozzá annak határozottan táncra késztető, klubokba szánt fajtája.
A második tétel videója szintén ezt az irányzatot képviseli, hatalmas fülbevalók, zavarba ejtő vágások várnak ránk, Furtado pár másodpercenként más ruhában, frizurával néz szembe velünk. A szöveg nem váltja meg a világot, miként az indiánok szereplésének sincs dramaturgiailag sok szerepe (ebből a szempontból az utolsó Skrillex videó jobban felépített) – legalábbis nem jöttem rá a rejtett összefüggésre. Aztán azt is el tudom képzelni, hogy van, akit ez az énekstílus inkább idegesít mintsem elvarázsol.
A lemezen látványmentesen ugyanez a szám már más arcát mutatja, átjön belőle az a kielégítetlenség, ami mindig új utakra, új élményekbe készteti az embereket. Igen, 2012-ben Nelly újított egy kicsit, de véleményem szerint közben megtartotta a rá jellemző sokszínűséget, érezhetőek a különféle hatások, például hiphop ütemek keverednek popdallamokkal. A lemezen egyértelműen van pár kiemelkedő, ha úgy tetszik slágergyanús tétel, de mellettük akad néhány, amelyekkel többszöri nekifutásra sem tudtam megbarátkozni. Számomra a csúcspontot a címadó klipes nóta, és mondjuk a „Waiting for the Night” - ezekben van dinamizmus, energia, ezt keresem mostanában a zenében.
Aki teheti, az vegye meg a deluxe kiadást, mivel azon van még hat ráadás szám, és ezek közül az egyik (Thoughts) nagyon egyedi, köszönhetően a közreműködő kenyai fiúkórusnak (Kenyan Boys Choir), akik egy kis Afrikát csempésznek a dalba, és remekül ellenpontozzák Furtado énekét.
Miután hetek óta hallgatom a lemezt, úgy gondolom a The Spirit Indestructible valahol a Loose és a korai albumok között keresi a helyét. Fura módon a poposabb dalokkal nincs gond, ellenben a régi időkre emlékeztetők ebben a környezetben valahogy halványak, nem képesek megszólítani, sajnálatos módon valami hiányzik belőlük. Nelly egyébként így nyilatkozott az új anyagról: „Amikor elkezdtem dalokat írni, egészen különleges, újfajta szabadságot éreztem a hangomban, és túláradó izgatottságot, hogy újra popzenét írok. Ez a lemez a megújulásról, a fiatalságról, a pozitív energiáról és a lélek rendíthetetlenségéről szól a számomra.”
Minden figyelembe véve azt mondom, Nelly Furtado hangja mit sem kopott, ugyanolyan varázslatos mint régen. Viszont az is tény, ennél készített már izgalmasabb és érdekesebb albumot. Az idei korong ugyan nagyon változatosra sikeredett, de valahogy nekem nem áll össze kerek egésszé, és slágergyűjteményként sem működik, ezért aztán vannak kétségeim, vajh mennyire lesz sikeres, milyen magasra jut a slágerlistákon, ami ugyebár egy poplemez esetében megkerülhetetlen szempont.
Előadó:
Nelly Furtado - ének
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Spirit Indestructible
2. Big Hoops (Bigger the Better)
3. High Life (featuring Ace Primo)
4. Parking Lot
5. Something (featuring Nas)
6. Bucket List
7. The Most Beautiful Thing (featuring Sara Tavares)
8. Waiting for the Night
9. Miracles
10. Circles
11. Enemy
12. Believers (Arab Spring)
Diszkográfia:
Whoa, Nelly! (2000)
Folklore (2003)
Loose (2006)
Loose - The Concert (2007) koncert
Mi Plan (2009)
The Best Of Nelly Furtado (2010)
The Spirit Indestructible (2012)
Az igazi meglepetés akkor ért, amikor elindítottam a korongot, ami szintén a „Spirit Indestructible” tétellel kezdődik. A videón ugye nagyjából félidőben vált meghatározóvá a basszus, amikor a dobosok csapata csatlakozik az énekesnőhöz. Nos, itt más a helyzet, egy perc után érkezik az elektronika, a nagyon meghatározó basszus, amit ezúttal nem a dobok szolgáltatnak – ez itt kérem popzene, méghozzá annak határozottan táncra késztető, klubokba szánt fajtája.
A második tétel videója szintén ezt az irányzatot képviseli, hatalmas fülbevalók, zavarba ejtő vágások várnak ránk, Furtado pár másodpercenként más ruhában, frizurával néz szembe velünk. A szöveg nem váltja meg a világot, miként az indiánok szereplésének sincs dramaturgiailag sok szerepe (ebből a szempontból az utolsó Skrillex videó jobban felépített) – legalábbis nem jöttem rá a rejtett összefüggésre. Aztán azt is el tudom képzelni, hogy van, akit ez az énekstílus inkább idegesít mintsem elvarázsol.
A lemezen látványmentesen ugyanez a szám már más arcát mutatja, átjön belőle az a kielégítetlenség, ami mindig új utakra, új élményekbe készteti az embereket. Igen, 2012-ben Nelly újított egy kicsit, de véleményem szerint közben megtartotta a rá jellemző sokszínűséget, érezhetőek a különféle hatások, például hiphop ütemek keverednek popdallamokkal. A lemezen egyértelműen van pár kiemelkedő, ha úgy tetszik slágergyanús tétel, de mellettük akad néhány, amelyekkel többszöri nekifutásra sem tudtam megbarátkozni. Számomra a csúcspontot a címadó klipes nóta, és mondjuk a „Waiting for the Night” - ezekben van dinamizmus, energia, ezt keresem mostanában a zenében.
Aki teheti, az vegye meg a deluxe kiadást, mivel azon van még hat ráadás szám, és ezek közül az egyik (Thoughts) nagyon egyedi, köszönhetően a közreműködő kenyai fiúkórusnak (Kenyan Boys Choir), akik egy kis Afrikát csempésznek a dalba, és remekül ellenpontozzák Furtado énekét.
Miután hetek óta hallgatom a lemezt, úgy gondolom a The Spirit Indestructible valahol a Loose és a korai albumok között keresi a helyét. Fura módon a poposabb dalokkal nincs gond, ellenben a régi időkre emlékeztetők ebben a környezetben valahogy halványak, nem képesek megszólítani, sajnálatos módon valami hiányzik belőlük. Nelly egyébként így nyilatkozott az új anyagról: „Amikor elkezdtem dalokat írni, egészen különleges, újfajta szabadságot éreztem a hangomban, és túláradó izgatottságot, hogy újra popzenét írok. Ez a lemez a megújulásról, a fiatalságról, a pozitív energiáról és a lélek rendíthetetlenségéről szól a számomra.”
Minden figyelembe véve azt mondom, Nelly Furtado hangja mit sem kopott, ugyanolyan varázslatos mint régen. Viszont az is tény, ennél készített már izgalmasabb és érdekesebb albumot. Az idei korong ugyan nagyon változatosra sikeredett, de valahogy nekem nem áll össze kerek egésszé, és slágergyűjteményként sem működik, ezért aztán vannak kétségeim, vajh mennyire lesz sikeres, milyen magasra jut a slágerlistákon, ami ugyebár egy poplemez esetében megkerülhetetlen szempont.
Előadó:
Nelly Furtado - ének
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Spirit Indestructible
2. Big Hoops (Bigger the Better)
3. High Life (featuring Ace Primo)
4. Parking Lot
5. Something (featuring Nas)
6. Bucket List
7. The Most Beautiful Thing (featuring Sara Tavares)
8. Waiting for the Night
9. Miracles
10. Circles
11. Enemy
12. Believers (Arab Spring)
Diszkográfia:
Whoa, Nelly! (2000)
Folklore (2003)
Loose (2006)
Loose - The Concert (2007) koncert
Mi Plan (2009)
The Best Of Nelly Furtado (2010)
The Spirit Indestructible (2012)