FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.
 
Könyv: Elmore Leonard: Raylan
Kiadó: Jaffa Kiadó
Várható megjelenés: 2012. október 15.
 
Ki hinné, hogy a fickó már 87 éves? Méghozzá éppen a napokban ünnepelhette legutóbbi születésnapját. Elmore Leonard amerikai regény- és forgatókönyvíró talán napjaink egyik legstílusosabb szerzője, s hogy látszólag tiszteletlen módon fickónak mertem (meg)szólítani, annak éppen a munkássága, annak beállítottsága az oka. Az 1950-es évek óta publikál, akkor még westernekben utazott, csak később specializálta magát a krimikre és thrillerekre; Hollywood, általában a művészvilág és a maffia bennfentes visszásságait állítván témáinak középpontjába. Legismertebb regényeit (Macskafogó kommandó; Get Shorty – Szóljatok a köpcösnek; Rum Punch, amely aztán Jackie Brown címen futott Quentin Tarantino kezében; Mint a kámfor) mind-mind filmvászonra (avagy tévéképernyőre) adaptálták, néha éppen saját maga, s ezért meglehet, ő tartja a csúcsot összesen 26 filmre átültetett regénnyel és novellával. Karrierjét a népszerűség mellett számos díj és elismerés kísérte (Grand Master Edgar Díj, 1992; Louisiana Writer Award, 2006; F. Scott Fitzgerald Irodalmi Díj, 2008; National Book Award, 2012), nem csoda, hogy máig aktív: a Raylan idén jelent meg az Egyesült Államokban is, illetve jelenleg két további mozifilm készül regényeiből (Freaky Deaky, The Switch).
 
Leonard a Raylan – A törvény emberében azonban mintha visszatérne a gyökereihez. Cowboykalapban, sarkantyúval a csizmán, hatlövetűvel a kézben. A történet szerint a szénbányák felszámolásával a Kentucky állambeli Harlan megyében virágzik a kábítószer-kereskedelem, a hírhedt Crowe-testvérek emberi vesével üzletelnek, és a nőkkel is csak a baj van: Laylával, a transzplantációs nővérrel; Carollal, a bányavállalat vezetőjével; no meg a pókerjátékos Jackie-vel. Itt egyedül csak a szövetségi rendőrbíró, Raylan Givens segíthet, aki amúgy sem hétköznapi figura: keveset beszél, de minden szava telitalálat; cowboykalapot hord, akár egy vadnyugati seriff; és nem használja feleslegesen a fegyverét, de ha lő, akkor általában öl is. Elmore Leonard legújabb regényében is hozza a formáját: frappánsan erős dialógusok, karcoló feszültség és cserzett realizmus, mindez pedig a kritikusok által is elismert „szabad” nyelvtani törvények mentén. Rutinos szerzőként 10 legfontosabb írói szabályát összegző esszéjében Leonard megjegyzi, ha a regénynek „olyan szaga van, mint egy írás, akkor átdolgozom”. A dialógusokhoz való érzéke többek szerint Saul Bellow-i és Stephen King-i magasságokba emeli őt, miközben gyakran idézget Ernest Hemingway-től, egyik példaképétől, hogy azért némileg kritizálja is őt humorérzéke hiánya miatt. Mondom, hogy belevaló fickó ő, majd’ 90 évesen is! Aki pedig nem hiszi, olvasson utána!
 
 
Zene: Placido Domingo: Songs
Kiadó: Sony Music
Várható megjelenés: 2012. október 15.
 
Plácido Domingo. Kell ennél többet mondani? Az 1941-ben született José Plácido Domingo Embil spanyol tenor (és karmester) a világ egyik legismertebb (opera)énekese, 139 különböző szereppel a háta mögött. Azt hiszem, ennyi elég is, fontosabb a hír, hogy október 15-én jelenik meg Songs című, pop műfajú dalokat tartalmazó új albuma! Domingo 2011-ben kötött exkluzív szerződést a Sony Classic Labellel, talán nem is csoda, hogy a korongon helyet kapott felvételek a legelső olyan számai, amelyek klasszikus popdalokként hangzanak el (köztük azért már jól ismert szerzeményekkel együtt). A zenei repertoár összesen több mint 70 év legnépszerűbb dallamait vonultatja fel 4 nyelven, amelyek elkészítéséhez Domingo nem kevés vendégelőadót hívott segítségül: Megan Hilty-vel a „My Heart Will Go On” duett verzióját adják elő közösen, angol nyelven; a fiatal francia slágergyáros, Zaz közreműködésével Jacques Brel klasszikusa, a „Chanson des vieux amants” csendül fel; Chris Bottival az 1940-es évekbeli mexikói „Bésame mucho” hallható; az eredetileg Shania Twain „From This Moment On”-ja a lemezen Susan Boyle közreműködésével szólal meg; a Cyndi Lauper-féle „Time After Time”-ot a jazz-énekes Harry Connick-kal duettben adják elő; a „Canción para una reina” és az „Un uomo tra la folla” című dalokat pedig kifejezetten Domingónak írták.

A filmek is óriási szereppel bírtak az album készítése során: Domingo és Katherine Jenkins duettben éneklik el a Moulin Rouge-ban felcsendülő „Come What May” című dalt. Emellett olyan híres mozikból is hallhatóak dalok, mint Charlie Chaplin Rivaldafénye, a Keresztapa („Parla piú piano”), valamint a Sous le ciel de Paris (Josh Groban-nal). A tenor latin gyökereire és hagyatékára irányítja a figyelmet a híres bossa nova „The Girl from Ipanema” és a spanyol nyelvű „Celos”. Különösen közel áll Domingo szívéhez az a duett, amelyet fiával, ifj. Plácido Domingóval énekel; a „What a Wonderful World” című dalról Domingo maga így nyilatkozott: „Van az a sor, amikor az ’I hear babies cry’-t énekeljük, ekkor a gyermekeim és az unokáim járnak a fejemben”. A tenor továbbá bevallotta, hogy a Songs elkészítése volt az egyik legnagyobb kihívás eddigi élete során: „Ezeket a dalokat olyan előadók tették ismertté, mint Frank Sinatra, Ella Fitzgerald vagy Louis Armstrong - persze mindenki el tudja énekelni őket otthon, a zuhany alatt. Az emberek azt hiszik, popdalokat énekelni könnyű. De kiállni velük a nyilvánosság elé, és különlegessé tenni őket, ez elképesztően izgalmas. Ezért szolgált nagy örömömre ennek a gyönyörű gyűjteménynek az elkészítése!” Most mondjam azt, hogy nekünk pedig ugyanolyan, ha nem még nagyobb öröm lesz hallgatni őket?
 
 
Könyv: S. J. Parris: Eretnek
Kiadó: Agave Könyvek
Várható megjelenés: 2012. október 16.
 
Manapság mintha mindenki trilógiákban gondolkodna – műfajtól függetlenül. Kis túlzással nagyítóval kell keresni a sikerkönyvek között az önálló történeteket. Nincs ez másként S. J. Parris esetében sem, kinek nevét jó, ha megjegyezzük, hiszen várhatóan (s remélhetőleg) az elkövetkező években még legalább kétszer találkozni fogunk vele. A név mögött valójában az 1974-es születésű angol Stephanie Merritt bújik meg, aki a regényírás mellett kritikusként és újságíróként ismert (The Times, Daily Telegraph, Die Welt). A hölgy 1996-ban diplomázott angol nyelvből a cambridge-i Queens` College-ban, 1998 és 2005 között a The Observer helyettes irodalmi szerkesztője volt, manapság pedig a The Guardianba (is) írogat. Mellette rendszeresen dolgozik rádiókban (BBC4 és BBC7), irodalmi díjak döntnökeként, színház- és fesztiválszervezőként. Első regénye, a 2002-es Gaveston elnyerte a Brit Szerzők Társaságának Betty Trask Díját, a 2005-ös Real után pedig – amely egy küszködő fiatal drámaíróról szól – felkérték, írjon forgatókönyvet a történetből. Eddigi utolsó „szóló” regénye, a Mind Book Award-ra felterjesztett 2009-es The Devil Within tulajdonképpen egy személyes visszaemlékezés Merritt depressziós éveinek tapasztalataira.
 
Stephanie Merrittegy történelmi trilógia kedvéért vette fel az S. J. Parris álnevet, amelyben Giordano Bruno (egykori szerzetes, költő, tudós és mágus, a római inkvizíció szemében eretnek) játssza a főszerepet. A 2010-es Eretneket 2011-ben követte folytatásként a Prophecy, majd lezárásként 2012-ben a Sacrilege. Az Eretnekben Brunónak menekülnie kell, nehogy a meggyőződéséért, mely szerint a Föld kering pályáján a Nap körül, megégessék. Végül az Erzsébet-kori Angliában köt ki, ahol váratlanul beszervezik kémnek és titkos ügynöknek. Így érkezik Oxfordba, az egyetemi városba, ahol hivatalosan egy királyi vendéget kísér, és a kopernikuszi világegyetem-elméletről tart előadást, nem hivatalosan azonban a királynő ellen szervezett katolikus összeesküvést kell feltárnia és lelepleznie. Küldetését hátborzongató gyilkosságok sora nehezíti, valamint egy okos, szépséges lány felbukkanása. Ahogyan aztán Bruno előtt kezd összeállni a gyilkosságok közti kapcsolat, arra is rádöbben, hogy körülötte senki sem az, akinek mutatja magát, ráadásul a gyilkos az eretnekség és az igazság keskeny mezsgyéjének megszállottja. S. J. Parris tehát történetével beáll abba az anyagilag és intellektuálisan is jól jövedelmező sorba, amely történelmi személyeket és tényeket vesz alapul érdekfeszítő, ámde fiktív cselekményvonulatokhoz. S mivel szeretjük az ilyet, kíváncsian várjuk is!