Edgar Allan Poe legjobb elbeszélései

Edgar Allan Poe-t talán nem szükséges bemutatnom az olvasók számára, elvégre az amerikai romantika egyik legnagyobb alakja nemcsak manapság is ismert és közkedvelt szerző, de a következő korok irányzataira tett hatása is vitathatatlan. Személye körül, az alkoholizmusáról vagy éppen a haláláról számtalan mendemonda kering, de – ahogy Nemes Ernő az utószóban is felhívja rá a figyelmet – nem szabad hinni a pletykákban, s Poe-ban a zsenit, a hatalmas tehetségű alkotót kell látni. Hiszen szórakoztató művei megalapozzák úgy a horror, mint a krimi műfaját, borzongató hangulatú rémtörténeteivel folytatja, sőt, felfrissíti a gótikus hagyományt, megteremti a tengeren túli irodalom „sötét”-nek nevezett vonulatát, de előképnek tekinthető a misztikus, természetfelettivel foglalkozó írások terén is.
 
A jelen kötetben szereplő művek szinte kivétel nélkül megjelentek már korábbi válogatásokban is, ám a mostani gyűjtemény esetén a legjobb művek kiválogatása lebegett célul a szerkesztő szeme előtt, s szerintem ez sikerült is. Hiányolhatunk persze kedvenc írásokat, de a legfontosabb és legnagyobb hatású elbeszélésekkel most is találkozhatunk, ráadásul ízelítőt kapunk több különféle zsánerből, legyen szó gótikus rémtörténetről, allegorikus elmélkedésről, humoros elbeszélésről vagy épp prózai költeményről, mindből kapunk egy-egy csipetnyit, pont annyit, hogy aki esetleg most kezdi az ismerkedést Poe-val, az is képet kaphasson az életmű egészéről. A régebbi rajongók amellett, hogy élvezhetik a szerző novelláit, melyek sokadik olvasásra is nagyszerű élményt nyújtanak, összevethetik az újabb fordításokat a korábban megszokottakkal, így is felfedezve finomságokat az amerikai szerző írásművészetében.
 
Elbeszélései jellemzően komor hangulatúak, gyakran történik valamiféle rémes, durva esemény, a szereplői kegyetlenek, akik csapást mérnek a gyengébbekre, vagy épp az áldozatok, akik akarva-akaratlanul valamiféle szörnyűséges esemény részesei lesznek. Poe talán leghíresebb alkotása, Az Usher-ház vége is az ilyen művek közé tartozik, ugyanis főhőse csupán egy egyszerű férfi, aki baráti látogatóba indult – ám az ősi kúria sötét titkokat rejt magában. A történet apokalipszisszerű végjátéka rettentően hatásos, csakúgy, mint a Metzengerstein esetében, amelyben még magyar vonatkozásokat is felfedezhetünk, bár a pogány szokások és hiedelmek honi hordozói mellett legtöbbször inkább osztrák nemesek jutnak szerephez. Egy kötetből sem maradhatnak ki A kút és az inga, Az áruló szív vagy A vörös halál álarca címet viselő történetek, mindhárom kiválóan képviseli Poe stílusát, drámai csattanójuk sokáig emlékezetes élmény marad.
 
A szerzővel kapcsolatban gyakorta emlegetik még a krimi zsánerét, melynek gyakorlatilag az alapköveit tette le A Morgue utcai kettős gyilkosság (valamint folytatásai, a valós alapokra épülő Marie Roget rejtélyes esete, illetve Az ellopott levél) című novellában. C. Auguste Dupin személyében a zseniális elemző és következtető képességekkel rendelkező, kitűnő logikájú nyomozó archetípusát teremti meg (oldalán az érdeklődő, bár kisebb kvalitásokkal bíró társával), melyből később Sherlock Holmes figurája is kifejlődik. Jobban szemügyre véve a brit magándetektívet és az amerikai szerző karakterét, érdekes hasonlóságokat fedezhetünk fel köztük, ráadásul Poe-ból sem hiányzott a csavaros észjárás, az említett művek tehát hatástörténeti jelenségüktől függetlenül, krimiként is nagyon szórakoztatóak.
 
Persze szó sincs arról, hogy csak és kizárólag komor hangulatú írásokat olvashatunk a kötetben – egyik kedvenc novellám a Pár szó egy múmiával, mely a maga abszurditásában rendkívül humoros; vagy a Mellonta tauta, ami a tizenkilencedik századra ezer év távlatából tekint, kidomborítva és kigúnyolva furcsaságait. Utóbbiban ugyanúgy megtalálhatjuk a demokrácia kritikáját, mint humoros leírását a női divatmániának, ezáltal a számtalan megmosolyogtató pillanat mellett el is gondolkodtat. Elmélkedésből nincs hiány Poe-nál, akár a delejezés jótékony hatásairól, akár filozófiai rendszerekről, akár az emberi nem halál utáni újjászületéséről van szó, mindig talál érdekes témát, amivel talán nem köti le tökéletesen a figyelmünket, de azért komoly kérdéseket vet fel.
 
Nem is sorolnám tovább a kötetben szereplő novellák témaválasztását, pedig akadt itt lírai hangulatkép (Tündérsziget), szatirikus elbeszélés (Az elveszett lélegzet), versbetétekkel tűzdelt költői rémtörténet (Ligeia) és kegyetlen mese (Ugribéka) is, mindenki megtalálhatja a magának tetsző műfajt. Poe művei mindig tartogatnak olyan apró finomságokat ötletben vagy írói megoldásban, amelyekért megéri újra és újra elővenni néhány elbeszélést – hangulattól függően egy megdöbbentően drámai horror-történetet vagy épp egy filozofikus merengést a halálról. Ennek a válogatásnak a segítségével egy helyütt megtalálhatjuk a legjobbnak tartott írásokat, melyek együttesen kiválóan szemléltetik az életmű hangulati sokszínűségét és egy százötven év elmúltával is szórakoztató gyűjteményt adnak ki.

Tartalom:
Palackban talált kézirat
Berenice
Morella
Árny – Parabola
Pestis király
Metzengerstein
Csönd
Ligeia
Az Usher-ház vége
William Wilson
A Morgue utcai kettős gyilkosság
A Maelström örvényében
Az ovális portré
A vörös halál álarca
Marie Roget titokzatos eltűnése
Eleonora
Az áruló szív
A kút és az inga
Az elhamarkodott temetés
Pár szó egy múmiával
Dr. Kátrány és Toll professzor módszere
Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban
Az ellopott levél
Mellonta tauta
Ugribéka
Monos és Una beszélgetése
Eiros és Charmion párbeszéde
Négy fenevad egy testben
A perverzió démona
Tündérsziget
Az elveszett lélegzet
Delejes látomás
A szavak ereje
Három vasárnap egy héten belül
Kiikszelt bekezdés