Nathan Long: Vérszülött
Írta: Galgóczi Tamás | 2012. 10. 09.

Természetesen az élőhalott lét sem fenékig vérorgia, bizonyos kötöttségeket nem lehet kikerülni. Ilyen például a test (örökös vérszomj) és a szellem küzdelme (önmérséklet a táplálkozás gyakorisága és időtartama felett), a beidegződött mozdulatsorok és az új fizikai képességek közötti ellentmondás, és nem utolsó sorban a régi kapcsolatok és érzelmek utórezgései, melyek nem feltétlenül enyésznek el az élet lángjának kihunytával.
A vámpírkodás minden nyűgét és örömét ezúttal egy ifjú leányzó beszámolójából ismerjük meg, aki a Warhammer sorozat kedvelői számára nem számít új szereplőnek, elvégre Ulrika Magdova korábban számos kalandban forgatta kardját Felix és Gotrek oldalán. Csak aztán történt némi bonyodalom, így nemesünk immár a Birodalomban élő vámpírok közé tartozik, és jelenleg a fennmaradáshoz szükséges tudnivalókat igyekszik elsajátítani – több-kevesebb sikerrel.
Ez a regény nem csak azért jó, mert élvezhetjük a Longra jellemző akcióorgiát, hanem mert meglepő módon Ulrika mindenféle erkölcsi dilemmákkal szembesül, s mint kiderül, nem is olyan egyszerű ezekre helyesen válaszolni. Ez a fejlemény pedig – véleményem szerint – túlmutat a hagyományos vámpírtörténeteken, mivel a személyes felelősség, tetteik következménye egyáltalán nem okozott álmatlan éjszakákat sem Drakula grófnak, sem Joseph Sheridan Le Fanu női vérszívójának. Ez a tény persze jelzi, ha úgy hozza a szükség, Long szakít a hagyományokkal, de ez nem csökkenti a történet élvezeti értékét – egyszóval jöhet a folytatás.
Részlet a regényből