Főkép

Az 1899-ben született Erich Kästner – Erich Maria Remarque-hoz hasonlóan – a tanítóképző elvégzése után részt vett az első világháborúban, írói munkássága mégsem az itt szerzett élmények köré csoportosul, az utókor leginkább ifjúsági művei kapcsán emlékszik rá (Emil és a detektívek, Május 35, A repülő osztály, A két Lotti), amelyekben a gyerekek általában erkölcsileg jobbak a felnőtteknél. A Három ember a hóban azonban nem tartozik ezek közé: hagyományos vígjátéki elemekből építkezik, és az idősebb olvasókat célozza meg (a szerző életművéből ebbe a csoportba tartozik még Az eltűnt miniatűr című regény).

Minden bonyodalomnak és félreértésnek, ami bruckbeureni Grand Hotelben röpke egy hét alatt megtörténik, egy kéretlen szerepcsere a kiváltója. Szegény embert dúsgazdagnak, a milliomost pedig ágrólszakadt koldusnak nézi a szálloda személyzete (a vendégekkel egyetemben), és ennek megfelelően bánnak velük. Balsorsuk (mivel egyikőjük sem élvezi a helyzetet), valamint a Csillog-Villog művek reklámpályázata – aminek nyerteseiként jutalomüdülést kaptak – összehozza őket, és ez további bonyodalmakat szül. Természetesen mindez megmarad a jólneveltség keretei között, Kästnernek szemmel láthatóan esze ágában sincs társadalombírálatot rejteni a humoros jelenetek közé, és a vidámság fenntartása érdekében happy end búcsúztatja az olvasót.

Tulajdonképpen még a látszólagos kálváriát bejáró Tobler titkos tanácsost sincs miért sajnálnunk, elvégre ő akart álruhában elvegyülni az egyszerű nép között. Ez a terve annyira jól teljesül, hogy szállóvendégként nem csupán hólapátolásra nyílik lehetősége, de még a többi vendég apróbb bevásárlásait is rábízzák. S akkor még nem is szóltunk a pazar fekvésű szobájáról. Míg ő főként fizikai kellemetlenségektől, hűséges inasa, Johann épp ellenkezőleg, lelki bajaitól szenved. A ráruházott szerep, a vagyonos iparmágnás, akinek naponta legalább száz márkát kell költenie, valamint eltűrnie, hogy őt szolgálják ki – nos, ez legalább annyira kínszenvedés számára, mint a kötelező síleckék alatt produkált esések nyomai.

A harmadik hóba került ember nem más, mint a pályázat nyertese, dr. Fritz Hagedorn, aki nem csupán a személyzet és a szállodaigazgató kitüntető figyelmét élvezi (persze erről szó sincs), hanem az előkelő hölgyvendégek közeledési kísérleteinek alanyaként van miért izgulnia (ezt pedig már végképp nem okoz számára nagy örömet). A habkönnyű történetben félreértések és szerepcserék váltakoznak, miközben az ilyenkor elmaradhatatlan szerelmi szál tovább növeli a feszültséget. Erich Kästner könyvei szemlátomást időtlenek, nem csak a korabeli polgárságot szórakoztatták, hanem a kései utódokat is.