FőképÍró: Aglaja Veteranyi
Tizenhat éven aluliaknak nem ajánlott
 
A cirkuszok világa nem a legkedvezőbb környezet egy gyereknek, és ezt Deák Krisztina új filmje, az Aglaja jól példázza. Az életrajzi film egy magyar-román vegyes házasságból, egyenesen a manézsba született kislányról szól, aki nehezen találja meg a helyét a cirkuszon belül és kívül egyaránt.
 
Aglaja anyja artista, a román cirkuszok ünnepelt sztárja, az apja pedig bohóc, akik a jobb élet reményében a Nyugatot választják, ám ott egy teljesen újfajta élet és szabályok várják őket. Kétségbeesetten próbálnak talpon maradni, ha kell, akár az életük kockáztatása árán is, ami cirkuszi körökben  mindennapos. Ám a nagy túlélésnek egy igazi vesztese van – a legkisebb gyerek, Aglaja, aki csak rövid időszakokra találja meg azt a boldogságot és biztonságot a lakókocsiparkban, amire egy gyereknek szüksége lenne.
 
A film egy kemény gyerekkort és egy hasonlóan zaklatott fiatalkort mutat be, már maga a témája elég megrázó. Erre a rendezés néhol megpróbál ráerősíteni, ám van, ahol ez nem annyira sikerül, hiába a fájdalmas gyerekarc vagy a lírai zene. Ennek ellenére az operatőr, Máthé Tibor gyönyörű képei jól adják meg a testi-lelki megpróbáltatásoknak az idilli hátteret, ahol csak a csillogás, a repülés, a siker számít. Aki szereti a cirkuszos mozikat, az valószínűleg örömét fogja lelni a filmben. Aki viszont nem annyira rajong érte… az nem biztos, hogy jókedvvel végig tudja ülni a majd’ két órás alkotást.
 
Egy-két mellékszál fájdalmasan hiányzik a filmből, annak ellenére, hogy a történet középpontjában Aglaja áll. Az ő szemén keresztül ismerjük meg a világot, amiben él, és ő a film narrátora is. Az ő lelkivilágáról és gondolatairól tudjuk meg a legtöbbet, egy-két résznél viszont szánhatott volna több időt a rendező arra, hogy kibontsa vagy hangsúlyosabbá tegye a lelki konfliktusokat. Így sokszor az egyébként profi alakítást nyújtó gyerekszínész, Jávor Babett egyetlen feladata, hogy szomorúan nézzen. Sokáig. Félreértés ne essék, nagyon tud szomorúan nézni.
 
Az anya szerepében Ónodi Eszter jól hozza a kicsit hiú, kicsit önző, az öregedéssel nehezen megküzdő dívát, aki a szeretet burkába csomagolva próbálja meg ráerőszakolni saját vágyait a gyerekére, és képtelen elszakadni a cirkusztól. Hiszen az az egyetlen hely és világ, amit ezek az emberek jól ismernek – de vajon lenne-e lehetőségük arra, hogy ebből kilépve új és teljesen más életet kezdjenek?
 
Az Aglaja valahol erre keresheti a választ – amit talán az írónő, Aglaja Veteranyi tudna megadni, ha még élne. Veteranyi ugyanis könyveinek sikerei ellenére 2002-ben lett öngyilkos Svájcban.