Főkép Mindig lenyűgöztek a csodagyerekek. Voltaképp hihetetlen, hogy míg manapság egy kiskamasz vagy épp kinőtt még a gyerekkorból, vagy már az okostelefonján lóg egész nap, és talán a cigivel (és ki tudja, még mivel) ismerkedik, addig az ifjú Mozarthoz vagy Mendelssohnhoz hasonló zsenik ennyi idősen már előadható műveket komponáltak, melyek ugyan csupán ujjgyakorlatként felfoghatók, a rendkívüli egyéniség és eredetiség ennek ellenére felsejlik e korai darabokban is.
 
Ehhez persze szükséges egy különösen művelt és lehetőleg tehetős család, amely biztosítani tudja a zenei és általános műveltség megszerzésének feltételeit, és kellően jó kapcsolatokkal rendelkezik ahhoz, hogy bizonyos találkozások ihletően hassanak a kibontakozni kezdő lángelmére. Felix Mendelssohnnak mindez hiánytalanul megadatott, hiszen a klasszikus műveltség elsajátítása mellett nem csupán az épp népszerű zeneszerzők műveinek kottáival ismerkedhetett meg, hanem – és akkoriban ez kifejezetten különlegesnek számított –, Bach és Handel alkotásaival is. Persze valójában Mozart és Schubert tanulmányozása sem számított általánosnak a nagyromantika első évtizedeiben. A Goethe-vel való 1821-es találkozásról pedig ne is beszéljünk. Vagyis valószínűleg pontosan ez ösztönözte arra a tizenkét esztendős fiút, hogy komolyabb fejszébe vágja a fejszéjét, és kamarazene mellett négyszólamú zenekari műveket is alkosson.
 
Mendelssohn épp az imént említett szerzőktől kölcsönzött ötleteket (hol motívumokat, hol szerkesztési, kidolgozási eljárásokat) használt fel az egészen az 1970-es évek elejéig kiadatlanul maradt tizenkét vonósszimfóniájában, melyek közül az első hatot még tizenkét évesen komponált meg – valószínűleg amolyan házi feladatként – a zene mellett immár komolyabban elkötelezett csodagyerek. Ezek a művek még nyilvánvalóan a médium korlátaival és lehetőségeivel való kísérletek, ám a jól felismerhető hatások mellett egyértelműen megmutatkozik a friss és ekkor még kétségtelenül merész egyéniség. Figyeljük csak meg, ahogy a 6. (Esz-dúr) szimfónia menüett tételének második triójában B-dúrból a szubdominánson és a dominánson át, az F-dúrt talán az a-moll szubmediánsaként értelmezve, egy D domináns hetesen át D-dúrba modulál (aki rockzenén nőtt fel, annak egy B-ből induló F – D7 – D váltásra kell gondolnia), amivel egy pillanatra kissé elbizonytalanítja a hangnem-érzetünket, és a végtelen gyönyör érzetével ajándékoz meg minket.
 
Voltaképp általában érdemes odafigyelni a középső tételekre, mivel azokban jól megfigyelhető a klasszikából a romantikába való átmenet: a szigorú formalizmus, valamint a hangnemi játék és szabadság tökéletes elegye. És nem csupán a jelentős szimfónia-szerzők, Mozart, Beethoven és Schubert hatása felfedezhető a mendelssohni megoldásokban, hanem az olyan, manapság újra felfedezett komponistáké is, mint Carl Philipp Emanuel Bach, akitől Mendelssohn nem csupán az Empfindsamer Stil (a zenei szentimentalizmus) túláradó érzelmeit, hirtelen váltásait és attacca tételátkötéseit vette át, hanem többek között a háromtételességet is – ami persze akár a szimfónia őseredetéig, az itáliai operák nyitányaiig is visszavezethető. A bachi hatás elsősorban a 2. (D-dúr), a 3. (e-moll) és a már említett 6. szimfóniából kiérezhető, igaz, sehol sem vegyítetlenül. A 4. (c-moll) szimfóniában ugyanakkor Beethoven és Haydn stílusa mellett mindenekelőtt az idősebb Bach, Johann Sebastian fúgás ellenpontjainak imitációjára ismerhetünk rá a szélső tételekben.
 
William Boughton és az English String Orchestra az 1972-es Hellmuth Christian Wolff-féle kiadás alapján „rekonstruálta” ezeket az ifjúkori remekeket. Értelmezésük legfőbb jellemzője az eleven, fiatalos dinamika és az a roppant alázat, amivel a lehető legtöbbet hozták ki ezekből az ifjúkori, titkolt remekekből. Lehet, hogy csupán belemagyarázás, de nekem egyértelműen az a benyomásom, hogy ezek az apró ékkövek számukra is éppoly hatalmas felfedezésnek számítottak, mint hallgatóként nekem. És ami a legfontosabb, előadásukban mind a hat darab megunhatatlan és akár ezerszer is meghallgatható.
 
Előadók:
English String Orchestra
William Boughton – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1-3. Sinfonia No. 1 in C major
4-6. Sinfonia No. 2 in D major
7-9. Sinfonia No. 3 in E minor
10-12. Sinfonia No. 4 in C minor
13-15. Sinfonia No. 5 in B flat
16-18. Sinfonia No. 6 in E flat