Főkép

Paul S. Kemp nem ismeretlen szerző számomra, hiszen írt ő már a Forgotten Realms világára többek között két trilógiát is, ám magyarul mindeddig nem olvashattuk a Star Wars univerzum keretein belül játszódó regényeit – melyekből egyébként sincs túl sok, cikkem tárgyán kívül még kettő, a Crosscurrent és a Riptide látott napvilágot a tengeren túl. Most azonban kézbe vehetjük a The Old Republic sorozat második részét, melyet én a kifejezetten biztató nyitány és a szerző személye miatt nagyon vártam – szerencsére nem is kellett csalódnom. Az Árulás nemcsak izgalmas és szórakoztató könyv, de komolyabban foglalkozik a karakterekkel is, legyen szó a hataloméhes és kegyetlen Sith-ekről, a békeszerető Jedikről vagy esetleg jó célokért küzdő alvilági figurákról.
 
Miközben dúl a háború a két nagyhatalom között, olyan történik, amiről senki sem hitte el, hogy bekövetkezhet: a Birodalom megszállja a Köztársaság szívét, a Coruscantot. A támadás egyik vezetője, Darth Malgus azonban nem elégedett, mivel rögtön tárgyalások is kezdődnek a béke feltételeiről. A rettegett Sith Nagyúr alapelve, hogy a felemelkedés és a tudás csak küzdelem árán lehetséges, így hajlandó mindent megtenni a fegyverszünet ellen. Ezalatt Aryn Leneer az Erőn keresztül megérzi mestere halálát és elhatározza, hogy bosszút áll a gyilkoson. Régi ismerősét, Zeerid Korrt keresi fel, aki történetesen szintén a Coruscantra tart, hogy kikeveredve az alvilági tevékenységéből, végre családjával lehessen.
 
Meg kell jegyezni, hogy a kötet tíz évvel a sorozatban elsőként szereplő Végzetes szövetség előtt játszódik, bár mivel nem összefüggő történetről van szó, ezért nem is fontos egymás után olvasni őket. Az amerikai kiadó is inkább a játékokkal való kapcsolatra alapozza a megjelenést, de ezúttal is fontosnak tartom kiemelni, hogy az Árulás jóval túlmutat a számítógépes játékok szintjén, önállóan is élvezhető regény, még ha azért most sem hiányoznak a látványos fénykardpárbajok és a lenyűgözően tálalt csatajelenetek – jóllehet Kemp nem próbálkozott olyan monumentális és grandiózus mozzanatok leírásával, mint mondjuk Sean Williams. Ettől még egy pillanatra sem válik unalmassá a könyv, a rendkívüli izgalmak tökéletesen kitöltik a háromszáz oldalt, talán még kevésnek is tűnt, hiszen szívesen olvastam volna még a feszültségben gazdag eseményeket.
 
Általánosságban is elmondható, hogy Kemp sokkal kisebb léptékekben gondolkodott, mint kollégája, s míg Williamsnél inkább a szerteágazó cselekmény dominált a sok karakter helyett, addig az Árulásban a szereplők kerültek az előtérbe, míg az egyébként sem túl összetett történet háttérbe szorult. A figurák viszont – köztük a nem mindennapi Sith Nagyúrral, a Rendje elveivel ambivalens viszonyban álló Jedi-nővel és a családja boldogságáért mélyre süllyedt csempésszel – lényegesen jobban lettek ábrázolva, mint azt egy átlagos Star Wars-kötettől elvártam volna. Kemp kiválóan mutatja be érzéseiket és életszemléletüket, jellemük ismeretében reakcióik és tetteik hitelesnek tűnnek, pedig egyikük sem kifejezetten az elvárt és sablonos módon cselekszik. Ennek megfelelően az érzelemdúsabb jelenetek is hatásosabbak lettek, átéreztük és megértettük a szereplők sorsát.
 
Aki eddig még csupán gondolkodott a sorozat köteteinek beszerzésén, annak csak javasolni tudom, hogy legalább Paul S. Kemp regényével próbálkozzon, hiszen egy rendkívül szórakoztató könyvet olvashat, mely a karakterek tekintetében a Star Wars univerzumon belül szinte egyedülálló. Összességében kijelenthetem, hogy gyakorlatilag hibátlanul sült el a The Old Republic könyvciklus kezdése, s ezek után már nagyon várom a következő részt is, melyet már az a Drew Karpyshyn követett el, akinek a kitűnő Darth Bane-trilógiát is köszönhetjük – elviekben 2013 elején várhatjuk a magyar megjelenést.

Részlet a regényből