FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.

Zene: Nelly Furtado: The Spirit Indestructible
Kiadó: Universal
Várható megjelenés: 2012. szeptember 17.
 
6 éve várják a rajongók az 1978-as születésű, kanadai énekesnő új albumát. Pontosabban angol nyelvű új albumát. Nelly Furtado 2000-ben robbant be a világ zenei köztudatába Whoa, Nelly! című lemezével, amelyet szinte pontosan 3 évenként követ egy újabb korong. A 2006-os, először angol nyelvű Loose után azonban újra egy spanyol album, a Mi Plan következett, úgyhogy a fokozott várakozás érthető. A Grammy- és Latin Grammy-díjas dalszerző-előadó örökké kísérletezgető, zenéjében sokféle hangzást és kultúrát ötvöző beállítódásáról ismert, amelyet a The Spirit Indestructible-vel sem hazudtol meg. Az új album munkálatait 2009-ben kezdte meg olyan, a zenei élet széles spektrumát felölelő szakemberekkel, mint például a hip-hop dalszerző-producer Salaam Remi (Amy Winehouse, The Fugees), a pop műfajában elismert Rodney Jerkins (Michael Jackson, Beyoncé, Lady Gaga), a veterán metál producer Bob Rock (Metallica), a holland DJ és producer Tiesto, vagy éppen a jamaicai reggae producer De Genius. Furtado mindegyik dalban közreműködött társszerzőként.
 
„Az új dalokat akkor kezdtem el írni, amikor a Mi Plan megjelent - mondta el Nelly Furtado. - Volt szabad energiám, teljesen felfrissülve éreztem magam, és készen álltam, hogy újra angol nyelven alkossak. Ez az album az ifjúságról, a pozitív energiákról és a lélek hajthatatlanságáról szól.” Az eklektikus, hip-hop, R&B, dance, rock és drum & bass elemeket felvonultató The Spirit Indestructible hasonló a debütáló Whoa, Nelly!-hez a 2003-as Folklore romantikájával, a Loose drámaiságával és a Mi Plan szenvedélyességével. Furtado azokról a hatásokról, amelyek afrikai, kenyai látogatása alkalmával érték, s amelyekből nagyrészt az új album is létrejött, így beszélt: „Első alkalommal igazi örömöt, közösségi örömöt éreztem. Afrikában valódi élményként ért, ahogyan az emberek fogadtak és ünnepeltek engem és egymást. Megerősítette hitemet az emberiségben, s emlékeztetett arra, valójában ki is vagyok. Ezért is lett a lemez ennyire gyermekien naiv hatású.” A The Spirit Indestructible 12 dalt tartalmaz, míg a deluxe kiadásra további 6 szám került fel, amelyeken Nelly Fraser T. Smith-szel (Adele), a producer és Passin Pit-énekes Mike Angelakos-szal, valamint a Kenyai Fiúkórussal dolgozott együtt. Summa summárum: kíváncsian várjuk a lélek elpusztíthatatlanságát Nelly Furtado énekhangjának tolmácsolásában!
 
 
Könyv: Ken Follett: A megfagyott világ
Kiadó: Gabo Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. szeptember 18.
 
Nem annyira köztudott, hogy az 1949-ben született Ken Follett walesi származású (Cardiffban látta meg a napvilágot), az pedig talán még kevésbé, hogy a felesége politikus. Az viszont, hogy a történelmi regények és a (többnyire) napjainkban játszódó krimik nagymestere, már annál inkább. Follett eposzi léptékű, sodrású és jelentőségű története, az 1989-es A katedrális, s annak folytatása, a 2007-es Az idők végezetéig kiváló ajánlólevelek egy olyan hasonló terjedelmű munkához, amely az Évszázad-trilógia összefoglaló címen próbálja felölelni a 20. század (fiktív) történelmét/történetét. Az első kötet, A Titánok bukása az 1911 és 1924 közötti időszakban a különböző nemzetek bukását és felemelkedését próbálta reprezentálni öt család életén keresztül, amelyek sorsa természetesen egymásba kapcsolódik, összefonódik. A második könyvre 2 évet kellett várnunk, hogy A megfagyott világban Follett ott folytassa a történések fonalát, ahol az első könyv végén abbahagyta. A nagy mesélőtől megszokott, gyors sodrású cselekmény hátteréül szolgáló történelmi, társadalmi, gazdasági és politikai kulisszák természetes realitása ezúttal is alapos kutatások eredménye: Ken Follett rettentő éles kontúrokkal rajzolja meg a múlt század ráncoktól szabdalt arculatát meghatározó mesterséges kataklizmákat.
 
A megfagyott világ a 20. század 1930-as évek elejétől 1946-ig tartó időszakát öleli fel. Belenézhetünk a spanyol polgárháborúba, eljutunk a második világháború nagyszabású drámáiig, s végigélhetjük az amerikai és orosz atombombák felrobbantását. Az öt család leszármazottainak élete úgy folytatódik, hogy a német apától és angol anyától született Carla von Ulrich egyszeriben úgy érzi, maga alá temeti a náci árhullám, ezért szomorú következményekkel járó tettre szánja el magát. Woody és Chuck Dewar, a titkokat rejtegető két amerikai fivér is ki akarja venni a részét a fasizmus elleni harcból: egyikük Washingtonban, a másikuk pedig a Csendes-óceán véráztatta dzsungeljeiben. Lloyd Williams, az angol diák a spanyol polgárháború tűzkeresztségében eszmél rá, hogy a kommunizmus ellen ugyanolyan elszántan kell harcolni, mint a fasizmus ellen. Daisy Peshkov-ot, az Amerikában élő milliomoslányt kizárólag a népszerűség és az élvezetek hajszolása érdekli, amíg a háború meg nem változtatja az életét, nem is egyszer, hanem kétszer, miközben unokabátyja, Vologya olyan pozíciót harcol ki magának a szovjet hírszerzésen belül, amely a háború kimenetelére is hatással lesz. A trilógia befejező kötetére aztán egészen 2014-ig kell várnunk, amely a leszármazottak újabb generációinak életét beszéli majd el a hidegháború időszakában. S hogy Ken Follett mesterien szőtt eposza ezúttal is elbűvöli majd az olvasókat, arra nagyobb összegben is mernék fogadni.
 
 
Film: Lazhar tanár úr
Kiadó: Vertigo Média Kft.
Várható megjelenés: 2012. szeptember 20.
 
Vannak bizonyos témák, amelyek nemcsak hogy jól mutatnak a filmvásznon, de természetüknél fogva (drámaiság, rokonszenv, azonosulási lehetőség, szociális érzék... stb.) ab ovo sikerre számíthatnak. Persze, ha hitelesen vannak megcsinálva. Az iskola kontra rendhagyó pedagógus esete ráadásul hatványozottan kedvelt témája a filmeseknek, elég csak az 1989-es Holt költők társaságát említeni, amely igazi díjesőt vont maga után, s azóta a közönség körében is bőven kultstátuszra emelkedett. 2011-ben a kanadai Philippe Falardeau is nekifutott ennek a témának, méghozzá meglehetős sikerrel, hiszen a Lazhar tanár úr volt az egyik jelölt a 2012-es, 84. Oscar-díjátadón a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában, a legjobb kanadai film díját pedig el is hozta a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválról. Falardeau francia nyelven forgatta a mozit, amelynek forgatókönyvét ő maga kerekítette filmmé Évelyne de la Cheneliére Bashir Lazhar című egyszemélyes színdarabjából.
 
A Lazhar tanár úr témája első blikkre egyszerűnek tűnik, holott ha jobban belegondolunk, legalább akkora mélységekkel bír, mint maga a sokszínű, „ütközőpont” Montreal, ahol a cselekmény játszódik. A történet szerint egy általános iskola alsós osztályát szörnyű tragédia ér: szeretett tanárnőjük öngyilkosságot követ el. Mivel hirtelen senkit nem sikerül találni a hely(ettesítés)ére, kénytelen-kelletlen egy emigráns algériai pedagógust, Bashir Lazhar urat alkalmazzák, aki általános bizalmatlanság közepette, sajátos eszközökkel és módszerekkel lát neki a munkának: egyrészt természetesen oktatni próbálja a gyerekeket, másrészt azonban szándéka szerint nemcsak a tragédia feldolgozásában segít nekik, hanem a felnőtté nevelés különböző aspektusait is érinti. A mindig mosolygós Lazhar múltja azonban titkokkal és tragédiákkal teli, a zárkózott férfi életének részletei pedig apránként kerülnek nyilvánosságra a tanáriban és a tanárin kívül. Philippe Falardeau filmje azért mond sokat, mert az emigráns tanár megjelenése a tőle elütő közegben úgy társadalmi és nevelési, mint szociális és jellemfejlődési konzekvenciák levonására alkalmas. Nem kérdés, hogy a néző rögtön Bashir (nevének jelentése: jó hírt hozó) úr mellé áll, szurkol neki, és rajta keresztül ismeri meg egy idegen kultúra értékeit, hagyományait és beállítódását. S bár Algéria messze van (tőlünk is), az emberi érzések mindünkben megtalálhatók. Lazhar tanár úr, tanítson bennünket!

Filmelőzetes