Pokoli csók
Írta: Vas János | 2012. 09. 15.
A kötet szerzői ismerősek lehetnek a műfaj iránt érdeklődők számára. Itt van például a Vámpírakadémia alkotója, Richelle Mead, vagy a Mindörökké-sorozat szerzője, Alyson Noël, de megtalálhatják kedvenc írójukat a Szellemidéző-sorozat, valamint a Megkísértve rajongói is. A kötet talán egyetlen Magyarországon kevésbé ismert szerzője Francesca Lia Block, akinek több kötetét is kiadták már külföldön, viszont itthon még nem jelent meg írása.
Az öt alkotást külön szeretném bemutatni, mert noha mindegyik történetben előfordulnak a vámpírok, halhatatlan szerelem, és valamilyen harcféleség is, az alapsablonokon túl mindegyik novellában akad valami, amiről érdemes szót ejteni.
Richelle Mead „Napfény” című írása a Vámpírakadémia-univerzumból származik, és a fősorozat főszereplőjének, Lissa Dragomir szüleinek megismerkedésének körülményeit tudhatjuk meg belőle. Természetesen a terjedelmi korlátok miatt nem kerülünk mély kapcsolatba a karakterekkel, az alaphelyzet is kissé egyszerű, de azért a novella nyugodtan ajánlható akár a rajongóknak, akár az írónővel csak most ismerkedőknek. Külön érdekesség, hogy most nem szerepeltek a testőrök – a vámpírokat szolgáló és egyfajta védelmező feladatot ellátó damyprok – a történetben, hanem megbújtak a háttérben.
Alyson Noël „Kelts életre!” című alkotása a Bram Stoker által lefektetett alapokra épül: ódon várkastély, köd, gótikus hangulat, idézetek, festészet... Viszont amit az írónő tisztességesen felépít, a végén le is rombolja, és a novella egy könnyed szerelmes történetté válik, ami természetesen egy romantikus novella-antológiában nem baj, de én jobban örültem volna egy misztikus történetnek.
Kristin Cast „Idelent” című írása rengeteg olvasónál kiverte a biztosítékot, számomra viszont a mű csúcspontja volt. A történet rövid mondatokból, egy-egy szóból álló hangulati képekből áll, áthatva egy kis balladai érzettel, s olykor még Kafka Átváltozására hajazó, groteszk, szürrealista, bogártestű emberekre tett utalásokat is tartalmaz. Nekem pont ezekért tetszett.
Kelley Armstrong „Vérmacska” című novellája a kötet legmozgalmasabb darabja. Ebben egy génmanipulált lányról olvashatunk, aki egy kísérlet következtében tett szert vámpírképességekre. Érdemes megjegyezni, hogy itt a vámpírok nagyon hasonlítanak az emberre, hiszen ebben a világban van napfény és tükörkép is, de nincs szupererő. Az érdekes, izgalmas fordulatokkal tarkított történet egy egészen illusztrisan felépített világban játszódik, ami talán a későbbiekben még érdekes is lehet – én mindenesetre kíváncsi lennék egy hasonló környezetben játszódó nagyregényre is. Ami számomra kicsit zavaró volt, az az egyszerű nyelvezet.
Francesca Lia Block „Lilith” című alkotása a kötet záró novellája, a legrövidebb is egyben, de ez talán nem is baj. Egy depressziós fiú vámpírrá alakulásáról szól a történet, benne egy vámpír-démon hibrid lénnyel, aki leginkább Böszörményi Gyula 9…8…7… sorozatának komor démonjaira emlékeztetett.
Összegezve elmondható, hogy akik napozni szeretnének és nem a semmibe bámulás hívei, ráadásul szeretik is a műfajt, nyugodtan tehetnek egy próbát a könyvvel, ugyanis a novellák gyorsan olvashatóak, és az alapvető érzelmek ábrázolása felpezsdítheti a mi érzéseinket is. Nyári, délutáni olvasmánynak tökéletes.