Főkép A BBC History júliusi számában az 1812. évi angol-amerikai háborúról olvashattunk, melynek történéseit háttérbe szorította Napóleon katasztrofális végkimenetelű oroszországi hadjárata. A köztudatba az elmúlt kétszáz év során az épült be, hogy a világuralomra törő francia császár légióit csikorgó szakállú tél generális, és nem az orosz hadsereg győzte le. A folyóirat augusztusi számából azonban megtudhatjuk, hogy az embertelen időjárás szerepét a legtöbben túlértékelik. Dominic Lieven amellett érvel, hogy más, egyáltalán nem elhanyagolható tényezők is szerepet játszottak a Grande Armée pusztulásában, többek közt a francia csapatok fegyelmezetlensége, valamint Sándor cár bravúros katonai-diplomáciai stratégiája.
 
Az 1812. évi francia invázióról számos tévhit alakult ki az orosz történeti emlékezetbe, melyek közül sokat átvett, illetve saját céljai érdekében átformált a szovjet történetírás. Kulcsár István cikke bemutatja, hogy az 1941-es hitleri agresszió idején milyen valós illetve kreált párhuzamokat állított fel a szovjet propagandagépezet a francia és a 130 évvel későbbi német invázió között. Emellett megismerhetjük a francia invázió valós céljait, ugyanis Napóleon – a későbbi korok történészeinek állításai ellenére – nem azért támadt Oroszországra, hogy rabszolgasorba taszítsa annak lakosságát. Végül arról is olvashatunk, hogy milyen szerepe volt Lev Tolsztoj Háború és béke című regényének abban, hogy a borogyinói csata orosz győzelemként vonult be az emlékezetbe. A napóleoni háborúkról szóló cikkek sorát Paul Britten Austin írása zárja, aki egy Vilnius közelében talált tömegsír feltárása kapcsán testközelbe hozza a császár seregében szolgáló egyszerű katonák oroszországi kálváriáját.
 
A BBC History augusztusi számának címlapjára világhatalmak apokaliptikus összecsapása helyett egy sokkal prózaiabb téma került, tudniillik a középkori emberek gondolkodásmódja. Julian Birkett érdekfeszítő cikke sorra veszi, hogy a középkor átlagembere hogyan vélekedett a vallásról, a társadalmi egyenlőtlenségről, vagy a tudomány és a mágia viszonyáról, azonban olyan pikáns dolgok is terítékre kerülnek, mint a szexualitás kérdése. A középkor iránt érdeklődők emellett találhatnak még egy szórakoztató, kézikönyvre emlékeztető cikket, mely a várostromok különböző módjait ismerteti röviden. A Julian Humphrys tollából származó írás egy erősség bevételének tíz válogatott módját ismerteti a kegyetlenektől az abszurdakig.
 
Természetesen a londoni olimpia sem maradhatott ki az augusztusi számból, azonban történelmi magazin lévén, nem a 2012-es, hanem az 1948-as nyári játékokról olvashatunk. Janie Hampton írása bemutatja, hogy mekkora kihívások elé állította Londont a XIV. olimpia lebonyolítása, illetve, hogy milyen puritán és visszafogott körülmények között zajlottak a versenyek alig három évvel a második világháború vége után. Az Átpolitizált aranyak című cikk pedig arra vet fényt, hogy Rákosi Mátyás hogyan használta fel a magyar a sportolók kiugró szereplését a kommunista hatalomátvétel legitimálására.
 
A borzongást kedvelő olvasók számára igazi csemegéül szolgálhat Roger Moorhouse cikke, melyből a történelem egyik legkevésbé ismert sorozatgyilkosát ismerhetjük meg. Paul Ogorzow vasutas a hitleri uralom alatt álló Berlinben szedte áldozatait, az utána való nyomozás felelevenítése eddig nem látott oldalról világítja meg a német emberek hétköznapjait a háború előestéjén. Ugyanakkor a beteges elvek szerint működő és a nyomozás során sokszor tehetetlen náci igazságszolgáltatás működésébe is betekinthetünk. A náci pszichopatáról szóló írás után már meg sem lepődünk Victoria Hariss Kedves Hitler Úr! című cikkén. Ebben a Führernek egyszerű németek által írt leveleit olvashatjuk, és rajtuk keresztül a náci diktátor és népe folyamatosan változó viszonyát ismerhetjük meg. Végezetül a rövidebb írások közül a Történelmi háttér rovatra hívnám föl a figyelmet, melyben a HIV vírus globális elterjedésének főbb állomásait járhatjuk végig, természetesen az ezúttal is megkerülhetetlen történelmi okok tükrében.