Főkép Ha betérünk a 18. század első évtizedeiben épült valamely magyarországi templomba, a gazdag díszítések, a dús és kacskaringós formák, a masszív oszlopok és általánosságban véve a túlzott felségesség láttán nehéz elképzelnünk, hogy Esterházy Pál 1711-ből származó Harmonia Caelestis seu Moelodiae Musicae Per Decursum totius Anni adhibendae ad Usum Musicorum című műve ugyanebben a korszakban született. A dallamok és kíséretük természetes egyszerűsége valahol éles ellentétben áll Isten márványból és aranyból emelt, sokszor zömök, de mindig tiszteletet parancsoló házainak mesterkéltnek tetsző magasztosságával.
 
Az annak idején javarészt már ismert liturgikus dallamok feldolgozásából álló gyűjtemény darabjainak zöme a népénekek tisztaságát vegyíti a barokk – valójában a korai barokk monódia – finom kidolgozottságával, ahol a hangszeres kíséret szinte sosem tolakodó, inkább a szöveg hangulatát festi alá, támogatja a „beszélő zene” sajátos nyelvezetéből merítő harmóniáival. Hallgassuk csak meg például a „Iesu Parve” (Kicsi Jézus, CD 1:8) című darabot, és rögtön felismerjük, hogy ezek a parányi kompozíciók mennyire közeli rokonságot mutatnak az egy századdal korábbi itáliai művekkel, melyekben a continuo egyértelműen a lenyűgözően áradó dallamnak alávetett, ugyanakkor önmagában is fenséges, akkordokkal díszített melódia volt. Hasonlóképp az abszolút letisztultság jellemzi az „O, Iesu delectabilis” (Ó, gyönyörűséges Jézus, CD 1:15) című kis remeket, valamint az „O, nitida stella, Maria” (Ó, ragyogó csillag, Mária, CD 2:5) végtelen kifinomultságot és jámbor alázatot sugárzó dallamát.
 
Egészen különleges színfoltot jelentenek a ritka duettek, például az „Infinite Largitor” (A végtelen könyörület, CD 1:13), melyben jól megfigyelhető, Esterházy miképpen fűzi inkább egybe, és nem feleltetgeti egymásnak antifonálisan a szólamokat. Az efféle, rendkívül egyszerűnek ható, ám annál hatásosabb ellenpont csupán a harmónium hangjával „vetélkedik”, szemben a következő évtizedek egyházi műveinek nem egyszer concertáló jellegével. Ezzel szemben kifejezetten „korszerűnek” tűnik az „Ave, dulcis Virgo” (Üdvözlégy, édes Szűz, CD 2:13) áriaszerű dallama, no meg a zenekar erre adott, és akár Bach műveivel is összevethető válasza.
 
Akadnak persze kifejezetten komoly apparátust megmozgató darabok is a gyűjteményben, mint amilyen a trombitákkal és dobokkal megszólaló „O, Iesu admirabilis”, melynek először szólóénekkel előadott, himnusszerű melódiája jószerével megköveteli a kórus és zenekar, valamint a bonyolultabb ellenpont használatát. Voltaképp a responsorium, a felelgetőének egyfajta módosulása ez, ahol az előéneklőre a teljes kar felel; a hatás mindenesetre felemelő és kétségtelenül csodálatos. Meglepő megoldás viszont, hogy a „Surrexit Christus hodie” (Krisztus feltámadt e napon, CD 1:25) című dicsőítő énekben előbb a trombiták és dobok ismétlik meg a dallamot, magától értetődően harmonizálva azt, ezután pedig a visszafogottabb vonósoktól hallhatjuk ugyanezt. Mennyire más ez a felfogás, mint például Henry Purcell dicsőítő ódáinak hangszerelési ötletei, melyek mindenekelőtt a fokozással érték el hatásukat.
 
A második korongon szinte egymásra következnek az összetettebb, nagyobb előadói gárdát igénylő kompozíciók, melyek közül mindenekelőtt a tematikáját tekintve kisebb kantátának is beillő „Ascendit Deus in iubilo” (Fölment az Isten ujjongással, CD 2:1), a lutheránus korálok hangulatát idéző „Pange, lingua” (Zengjed, nyelv, CD 2:3), a szintén responsorium-jellegű, lendületes, ugyanakkor megkapó dallamú „Veni, Creator Spiritus” (Jövel, Teremtő Lélek, CD 2:4) és a drámaisága mellett varázslatos kórussal teljes „Saule, Saule” (Saul, Saul, CD 2:22) emelkedik ki rendkívüli szépségével.
 
A gyűjtemény egyik legismertebb darabja viszont a pásztori hangulatú, furulyákkal kiegészülő „Dormi, Iesu dulcissime” (Aludj, édességes Jézus, CD 1:17), amely amellett, hogy egyik legszebb barokk karácsonyi dalunk, tényleges népének mivoltának – vagyis kölcsönzöttségének – köszönhetően más feldolgozásokban is felbukkan a század szerzőinek műveiben.
 
Ám nem csupán a kölcsönvétel ténye tipikusan 18. század eleji eljárás, hanem az udvari komponisták mára voltaképp biztosra vehető, habár nem egyértelműen bizonyított közreműködése is. Ez persze megkérdőjelezi Esterházy Pál zenei zsenijét is, hiszen ha közös erőfeszítés gyümölcse a gyűjtemény, főképp pedig – és ez sem kizárható –, ha a nádor csupán a nevét adta az egészhez, nem mondhatjuk ki, hogy az ő kizárólagos érdeme, hogy e mennyei harmóniákba rendezett hangokat ma ismerhetjük. Ám bárkinek köszönhetjük is e csodálatos ajándékot, egyszerűbb, ha nem vitatjuk el a szerzőséget, és a komponálásból is minden bizonnyal aktívan részt vállaló közreadó nevét dicsérjük.
 
És nem lehet eléggé dicsérni az előadókat sem, akik nem egyszerűen leporolták a kottákat, hogy kötelességtudóan előadják a lényegében elfeledett és sokáig csupán szakkönyvekben említett gyűjteményt, hanem valóban új életet leheltek belé, és minden finomságra odafigyelve friss és eleven felvétellel tették széles körben hozzáférhetővé ezeket a páratlan szépségű melódiákat. Igaz, hogy a török hódoltság miatt nem büszkélkedhetünk komoly barokk kori zenei hagyománnyal, Esterházy Pál Harmonia Caelestisére mégis mindannyian büszkék lehetünk. Miképp a Capella Savaria és a kiemelkedő, hangképzésüket tekintve is a korszak feltételezett előadói gyakorlatához igazodó szólisták teljesítménye is kizárólag elismerésre adhat okot. Egyszóval olyasmi ez a lemez, amit minden művelt magyarnak ismernie kell.
 
Előadók:
Zádori Mária – szoprán
Fers Márta – szoprán
Gémes Katalin – mezzoszoprán
Károlyi Katalin – alt
Kállay Gábor – tenor
Moldvay József – basszus
 
Savaria Vocal Ensemble
Capella Savaria
Németh Pál – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
Harmonia Caelestis (1711)
CD 1
1. No. 1 Sol recedit igneus
2. No. 2 Laetare, cor meum
3. No. 4 Nil canitur iucundius
4. No. 5 Dulcis Iesu
5. No. 6 Iesu, chare
6. No. 7 Exsultet iam terra
7. No. 8 Iesu, dulcedo
8. No. 9 Iesu parve
9. No. 10 Quando cor nostrum visitas
10. No.11 Nolite timere
11. No. 12 O, quam dulcis es
12. No. 13 Iesu presentia
13. No. 14 Infinite largitor
14. No. 15 Iesu, rector admirabilis
15. No. 16 O, iesu delectabilis
16. No. 17, Ave, Iesu charissime
17. No. 18 Dormi, Iesu dulcissime
18. No. 19 O, sauvissime
19. No. 20 Iesum ardentibus
20. No. 21 Cur fles, Iesu
21. No. 22 O, Iesu admirabilis
22. No. 23 O, Iesu cur sic pateris
23. No. 24 Iesus horum ingreditur
24. No. 25 Iesu, te sequar fletibus
25. No. 26 Surrexit Christus hodie
26. No. 27 Surrexit Christus hodie
 
CD 2
1. No. 29 Ascendit Deus in iubilo
2. No. 30 Veni, Sancte Spiritus
3. No. 33 Pange, lingua
4. No. 34 Veni, Creator Spiritus
5. No. 35 O, nitida stella, Maria
6. No. 36 O, quam pulchra es, Maria
7. No. 37 Ace, maris stella
8. No. 38 Salve, o, Maria
9. No. 39 Maria fons aqua vivae
10. No. 40 Ave, rosa sine spina
11. No. 41 O, Maria, Mater pia
12. No. 42 Dic Beatae Virgini
13. No. 43 Ave, dulcis Virgo
14. No. 44 Tota dulcis es, Maria
15. No. 45 Amoris flammula
16. No. 46 Triumphate, sanctae hierarchiae
17. No. 47 Lingua, dic tropheae
18. No. 48 O, Maria, graziosa
19. No. 49 O, quem gustum sentio
20. No. 50 Maria, quid sentio
21. No. 51 Ubi, ubi commoraris
22. No. 53 Saule, Saule
23. No. 54 Sancti Dei, triumphate
24. No. 55 O, mors