Főkép

Ez a regény ékes példája annak, hogyan dobjunk össze egy remek fantasy történetet néhány angyal, legyen az jó vagy rossz, egy pár szépfiú és egy pár tudálékos, kotnyeles barátnő segítségével.
 
Történetünk középpontjában a Gardner család áll, akik költözésre kényszerülnek, miután kiderül hogy lányuk, Clara, a negyedrészben angyal leányzó megismeri élete értelmét, azaz személyre szabott rendeltetését. E küldetést az angyalokra vonatkozó örökérvényű szabály értelmében minden, hozzá hasonló „angyal” ifjoncnak magának kell kiderítenie, majd megvalósítania. 
 
Clara számára komoly fejtörést okoz a hirtelen jött feladat megoldása, hiszen feladatával kapcsolatban mindig csak egy-egy apró részlet sejlik fel látomás formájában, ami lássuk be nem kellemes dolog. Ráadásul a lehető legrosszabb pillanatokban törnek rá ezek a képek, legyen az egy történelem óra kellős közepe, vagy egy buli az új osztálytársaival. Tulajdonképpen ez képezi a történet törzsét, melyre később szépen lassan ráépülnek a különböző kiegészítő események is.
 
Én már ott csillagos ötöst adnék a történetnek, amikor Clara-ék megszokott környezetükből költözni kényszerülnek Wyoming-ba, a festői szépségű hegyvidék pompázatos vidékére. Síelés, mesebeli táj, csodás légkör, a fantázia pedig képes még jobban kiszínezni ezt a káprázatos helyet.
 
Young adult fantasy-ból igazából annyi van, mint csillag az égen, mégis azt kell mondjam, hogy ebben az esetben az eddigiektől teljesen eltérő, más struktúrájú  és megközelítésű művet vesz a kezébe az olvasó. Először is, piros pont jár azért, mert az író nem a mostanság divatos – elnézést tudom hogy klisészerű – vámpír témával óhajtja lehengerelni a nagyérdeműt, amely lassan kimeríti  a „túlcsordultig” fogalmát. Másodszor pedig azt a különös tényt, hogy angyalok nemes egyszerűséggel léteznek, és köztünk járnak-kelnek, olyan higgadtan és könnyedén hiteti el velünk az író, hogy a végén már mi is azt várjuk, mikor tűnik fel egy-egy különösen kirívó szépséggel megáldott fiú vagy lány a közelünkben.
 
Tehát a mű különlegessége, mely már első olvasásra megvesz bennünket kilóra, hogy egy fiatal hétköznapjainak vívódásairól szól, akiről kiderül természetfeletti mivolta. Betekintést nyerhetünk abba, ahogy Clara megpróbál felnőni a rá kiszabott feladathoz, és igyekszik felderíteni rendeltetése minden apró részletét. Persze akadnak nehézségek, és kiderülnek Clara korlátai, mind emberi, mind pedig angyali aspektusból, mint például a repülés, az őt körülölelő dicsfény „kikapcsolása”, amelyek emberi és esendő tulajdonságokkal ruházzák fel. A kiszabott ösvényen való haladás nehézségei, az apróbb csetlések és botlások bájossá és igazán szerethetővé varázsolják. Ettől lehet számunkra még szimpatikusabb, még elérhetőbb.
 
Néha az volt az érzésem, hogy az író úgy mutatja be ennek a „mennyei” családnak a problémáit, mintha nem is egy szuper képességű, villámgyors és az átlagnál jóval okosabb teremtményekből álló família vívódásairól olvasnék, sokkal inkább egy hétköznapi átlagos amerikai család bajlódna a mindennapokkal. Tetszett, hogy a legtöbb szereplő hamar szerethetővé vált számomra. Nem kellett erőlködnöm, hogy megkedveljem a főhősöket, annak ellenére sem, hogy időnként számomra ellentmondásos módon cselekednek. A karakterek egytől egyig korrekten voltak felépítve még akkor is, ha nem mindenkit sikerült a szívembe zárni. Persze ez így természetes.
 
Emellett kettős problémával kerülünk szembe. Nem elég, hogy Clara azon tanakodik, hogyan teljesíthetné küldetését, ráadásul ott van álmai férfija, akit meg kell mentenie az életét fenyegető tűzvésztől. Ez komoly problémát vet fel: nem tudja eldönteni, vajon az erős kötődés azért alakult ki, mert a srác a rendeltetésének része, vagy pedig egyszerűen vonzódik hozzá, amolyan tinédzseri hévvel.
Alapvetően nem lehet tökéletes egy YA fantasy anélkül, hogy bele ne hintenénk egy kis őrlődést, a főhősnő hezitálását két férfi szerelme között. Képbe kerül a jóképű Tucker, Clara emberi oldalát preferáló osztálytárs, és egyben legjobb barátnőjének piszkálódó öccse, aki mit sem sejtve a lány képességeiről, nemes egyszerűséggel beleszeret angyalkánkba, elnézést, negyedrészt angyalunkba.
 
Nehéz az élet, ha az embert fiúk ostromolják. Kivált, ha az ember lánya egy quartarius, azaz negyed angyal – mert ilyen magasröptű jelzőkkel is illethetjük szárnyasainkat. Persze az sem segít a szorult helyzeten, ha szülőanyánk dimidius, tehát félig angyal, félig ember, aki eddig abban a hitben tartott bennünket, hogy teljesen átlagos képességű gyerekek vagyunk. Ezután csak hab a tortára, ha kiderül, hogy a bukottak, vagyis a sötét szárnyúak üldöznek bennünket, mert hát ők is léteznek, mint a rossz oldal képviselői. Kész csoda, hogy Clara és öccse nem szenvednek komplexusokban. Vagy mégis?
 
Viccet félretéve, teljesen az eddigiektől eltérő, más kaliberű regényt tarthattam a kezemben, ami nagyon tetszett. Az Angyalsors szinte felüdülést jelentett a mai olcsó és mit sem érő, selejt könyvek között. Végig izgalomban tart, hiszen nem lehetünk biztosak abban, mit jelent Clara látomása, és ha túl is leszünk rajta, vajon mi következik utána? Az is fenntartja az érdeklődést, hogy Clara édesanyja valamit eltitkol: rejtve marad valódi múltja, és kapcsolata a Bukottakkal. Végül, de nem utolsó sorban izgalmas a szerelmi szál, amelyből megfelelő mennyiséget adagol számunkra az írónő. Bár a szerelem ábrázolásakor azért olykor talán már el-eléri a tűréshatárt, de végül mégsem lépi át zavaró mértéket. Valójában éppen eleget kapunk a mű romantikus oldalából, hiszen egy szerelmes tinédzser életének ez is részét képezi természetfeletti mivolta ellenére is.
 
A végkifejlet egyszerűen zseniális, bár, meg kell hagyni, maradt bennem némi hiányérzet, éppen ezért nagyon várom már a folytatás. Azt hiszem mindent elmond a könyvről, hogy miután befejeztem, csak ültem, és néztem magam elé, annyira ledöbbentett Hand írói zsenialitása. Szándékosan kétségek között tartja az embert, ráadásul végig sikerül fenntartania az érdeklődést fondorlatos történetvezetéssel. Kiszámíthatatlan események sorozata váltakozik és minden egyes történésnek oka van, amely valamilyen módon hatással lesz a jövőbeli történésekre. Ezért Clara-nak ügyelnie kell arra, hogyan változtatja meg tetteivel a jövőjét. Az egész élete ezen múlhat.
 
Ez a regény egy könnyű, ugyanakkor lendületes és kikapcsoló olvasmány, mozgalmas cselekménnyel, mely nem korlátozódik csupán egyetlen korosztályra. Minden életkorban élvezhető olvasmány élményt jelenthet. Egy ízletes desszerthez tudnám hasonlítani, amely messzemenőkig kirí a többi átlagos, unalmas édesség közül. Van egy olyan érzésem, hogy aki egyszer a kezébe veszi és megízleli, nem lesz képes ellenállni és elolvassa a folytatást.
 
Az Angyalfény, Hand trilógiájának második kötete a kiadó közleménye szerint szeptemberben lát napvilágot hazánkban. Addig pedig elmélkedhetünk, emésztgethetjük az első kötet eseményeit.