Főkép

Annak ellenére, hogy szeretem a jó kis európai metal zenét, az Alcesten kívül még nem volt szerencsém hallani, mire képesek a franciák ezen a téren, ezért aztán kíváncsi voltam, ők vajon mivel fűszerezik meg a metal alapokat. Erre egyébként a sokadik hallgatás után sem sikerült végül kielégítő választ kapnom, mivel bármennyire is igényes a franciák zenéje, sajátosnak és különlegesnek azért nem nevezhetném. A Gojira egyszerre érdekes keveréke az amerikai és az európai extrém metal zenéknek és a metal különböző műfajainak: vannak benne thrashes, death metalos elemek, ugyanakkor progresszív, vagyis mathcore-os is és emellett atmoszférateremtő hatása is van. A zene fő jellegzetessége szerintem a gitárriffekben és -témákban található, amik számomra Jeff Loomis (ex-Nevermore) munkáit idézik fel, de ettől függetlenül egyediek és roppant ötletesek.

Nyilván a zenekar többi tagja sem kutyaütő, ha már progresszivitást emlegetek, így az ő játékukat is élvezet hallgatni. Persze meg is csodálhatjuk, milyen sokoldalúak, hiszen a dalok tele vannak váltásokkal és most nem csupán dinamikai váltásokról beszélek, hanem a technikázós és a hangulatos betétek variálásáról is, a hagyományos dalszerkezeteket pedig el is felejthejük esetükben. A tempó az őrlő doom lassúságától a power metal erős középtempójától a kétlábdobos, majd veszettül csapkodó death metal gyorsaságáig terjed, mindez természetesen sújtó hangzásban.


Ha már metal, akkor keménységből sincs hiány és itt meg is van a Death- és Pantera-párhuzam, ami igenis érezhető - utóbbi leginkább a vokális vonalon köszön vissza. Ez eddig biztosan jól hangzik az extrém metalt kedvelők számára és valóban az is, amíg nem pörgetjük túl sokáig a korongot, mert az izgalmas kezdés után a végére sajnos eléggé megfárad és unalomba fullad az egész, de valójában ez sem csak azért van, mert a legjobb dalok a lemez elején találhatóak. Mind a hangulatos, mind pedig a technikás részek valamilyen furcsa módon monoton, gépies hangzásúak is egyben, amire csak ráerősít a dallamossága ellenére hosszú távon egysíkúnak hangzó ének is és amibe bizony bele lehet fáradni. A progresszív művekre illik végig odafigyelni, de itt már könnyen elkalandozik a figyelem, aminek köszönhetően a L`Enfant Sauvage végül háttérzenévé silányul. Ez egyébként mondhatni nem új probléma az efféle metal zenekaroknál, szóval ez nem feltétlenül az ő hibájuk, de úgy gondolom, hogy a dalsorrend variálásával lehetett volna egy élvezetesebb anyagot is készíteni, hogy a végére is jusson olyan dal, amitől nem ül le a hangulat.


A dalok közül érdemes kiemelni néhányat, amiket nagyon is érdemes meghallgatni. Ilyen például a kezdő Explosia, ami egy átlagos (izgalommentes) metal dalnak indul, majd egyre érdekesebb váltások következnek, a végén pedig egy hatalmas vadnyugati-feelinges téma kerekedik ki belőle. A videoklippel is megtámogatott címadó dal is élvezetes: egy hatalmas riff is hallható benne és az egész nagyon hangulatos is egyben, igazi metalos darab, ami koncerten óriási kedvenc lehet.

A Liquid Fire inkább különlegessége miatt kiemelkedő, mint értéke miatt: ez a gépies dal enyhe váltás az eddig hallottak után, de az még mindig semmi az ezt követő, instrumentális The Wild Healer hallatán, ami óriási meglepetés és tényleg nagyon kilóg a sorból, de hihetetlenül élvezetes darab, ami után megsemmisítő csapásként következik a Planned Obsolescence, egy ízig-vérig death metal nóta, ami durván belegyalul a földbe.
 

Alapvetően érdekes és élvezetes zenét játszik a Gojira, mégsem hiszem, hogy nagy kedvencem lesz ez a lemez. Az emlékezetes részekbe és dalokba ugyan nem lehet belekötni és még azt sem mondanám, hogy teljesítményük alapján nagyon elmaradnának a fő hatásaiktól, talán csak velem és a korlátolt ízlésemmel van baj, vagy talán csak ez a lemez még nem az átütő sikerre ítélt. Mindenesetre a Duplantier testvérek jó úton járnak és a modern metal kedvelőinek mindenképp érdemes próbát tennie velük!

 

Az együttes tagjai:

Joe Duplantier − ének, gitár

Mario Duplantier − dob, ütősök

Christian Andreu − gitár

Jean-Michel Labadie - basszusgitár

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Explosia

2. L`enfant sauvage

3. The Axe

4. Liquid Fire

5. The Wild Healer

6. Planned Obsolescence

7. Mouth of Kala

8. The Gift of Guilt

9. Pain Is a Master

10. Born in Winter

11. The Fall

 

Diszkográfia:

Terra Incognita (2001)

The Link (2003)

From Mars to Sirius (2005)

The Way of All Flesh (2008)

L`Enfant Sauvage (2012)