Stephanie Rothmeier: NemKönyv
Írta: Kertész E. Krisztina | 2012. 07. 30.

Végiglapozva meg lehet találni benne minden (két gyerek mellett felmerül a kétely) olyan tevékenységet a lapok törölközőként való használatától a dobálásig és tépésig, amit eddigi ismereteink szerint nem szabad megtenni egy könyvvel. De ez NemKönyv. Vannak egészen meredek ötletek, mint a könyv lefagyasztása, a kitépett lap zokniba dugása, emellett változatos origamifeladatok sora biztosítja, hogy a lelkiismeretes felhasználók NemKönyve a végén egészen felismerhetetlenné, mi több, színes-szagossá váljon. És teljesen egyedivé is, hiszen több ez annál, hogy egyszerűen csak kiéljük vandál hajlamainkat. A programozott rosszalkodáson keresztül észrevétlenül kiskapu nyílik a spontán művészet felé, ahogyan azt a könyv ötletelői is sugalmazzák. Hiszen a széttrancsírozott málna, és a nyelvvel lapra kent színes cukorka-máz, fogkefével papírra csuszmákolt fogkrém kellő távolságból nézve előbb-utóbb kortárs (absztrakt? dadaista?) művészetté válik. A sok felszabadult dobálás, szertelenkedés hatására valószínűleg tényleg művészi hangulatba kerülhet az ember, beindulhat a jobb agyfélteke, szóval, ki tudja? Bohémia.
A NemKönyv kellemesen lefoglalja majd a kisebb és nagyobb iskolás korosztályt, kötelező olvasmány előtt, után vagy helyett. A Rosszcsont Petik rombolási kedvéből kicsit visszavehet (ha kötelezően előírt a rosszalkodás, előbb-utóbb veszít vonzerejéből), szorongó gyerekeket felszabadíthat. Fejleszti a szövegértést is... (mit jelent az, hogy cseréljük meg a lap alsó és felső sarkát???) Harmincon túliaknak az egyszeri végigolvasás és a gyakorlatok fejben való elvégzése okozhat derűs perceket, hiszen megmozgatja a fantáziát. Azonban nagyon is elképzelhető – az internet élménymegosztó funkciójának köszönhetően megbizonyosodtam erről –, hogy egy stresszes nap után lélekfelszabadítóan oldó hatású lehet egy kis könyvgerinc-tördelés vagy lyukasztózás. És a NemKönyv talán arra is ráébreszt, valójában mennyire szeretjük a könyveinket.