Főkép

Sohonyai Edit több, mint húsz éve ír, így a Móra Könyvkiadó egyik legrégebben foglalkoztatott szerzője. Regényeinek fókuszában a kamaszkor jellegzetes problémái, és szépségei állnak, írásai jellemzően magyar vonatkozásúak, a magyar fiatalok mindennapjairól szólnak. Könyveiben Edit hangvétele meglehetősen hiteles. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy magának az írónőnek is nehéz kamaszkora volt, Sohanyai Edit saját életéből is emlékszik még a tizenévesekre jellemző reményteli várakozásokkal teli estékre, csakúgy, mint a kisebb-nagyobb csalódásokra, szorongásokra. Írásaival segítséget szeretne nyújtani a mai fiataloknak nehézségeik megoldásában, saját hangjuk, útjuk megtalálásában. Alakjainak autentikussága annak is köszönhető, hogy igyekszik számára jól ismert emberekről megformázni hőseit, modelljeivel sok időt eltölt az írás megkezdése előtt. Az írónő rendszeresen tart rendhagyó író-olvasó találkozókat is, amelyek keretében őszinte beszélgetéseket folytat a fiatalokkal az őket érintő kérdésekről, mint a szexualitás, metakommunikáció, szerelem.

Ha kellőképpen nyitott szemmel járunk a világban, megdöbbenten tapasztaljuk, hogy Sohonyai Edithez hasonlatosan, rengeteg ma már csinosnak tartott, sikeres nő nyilatkozik úgy, hogy bizony nem voltak könnyűek a középiskolás éveik, mivel külsejük valamely hiányossága miatt, ami lehetett egy szemüveg, súlyfelesleg, vagy akár a nem túl divatos öltözködés, kiközösítették, csúfolták őket. Komoly önbizalomhiány miatt sokuknak problémát jelentett az ismerkedés, a párkapcsolat kialakítása.

Sohonyai Edit Kockacukor című könyve is egy éppen ilyen lány története. Elvira, jó humorú, okos, művelt lány, túlsúlyos és szokatlan ruhákat hord. Rengeteg barátja van, szülei válása ellenére szerető család veszi körül, mégis picit egyedül érzi magát a világban, a hőn áhított igazi lelki beteljesülésen alapuló szerelem pedig nemigen érkezik meg hozzá. A regény történetében minden meg van, ami egy tipikus young adult könyv kelléke, szól korunk problémáiról köztük a szegénységről, szexualitásról, válásról, étkezési zavarokról valamint az internetes kommunikáció veszélyeiről, ugyanakkor nem didaktikus, és rengeteg humorral átitatott hangvétele nagyon mai. Sohonyai Edit számos a mindennapi diákéletre jellemző helyzetet tökéletesen ábrázol könyvében, mint az egymás cikizése, a különféle diákcsínyek, vagy akár az autóvezetés tanulás rejtelmei és buktatói.

A szereplők párbeszédei nagyon szórakoztatóak, valósághűek, csakúgy, mint a szereplők megformálása. Az okos, nagyon makacs, és neveltetéséből adódóan rendkívül hisztis Ibolya, a bölcs, apukafigura Dénes, a külsőségekre adó Max, a belső értékeket előnyben részesítő Laci, és persze Kockacukor, aki empatikus, melegszívű, gyors észjárású, mindemellett hajlamos lelki problémái miatt a lustaságra, és túlsúlya miatt számos helyzetkommikumot eredményező „bénázására”, mind-mind nagyon hihető alakok. A regény számomra egyetlen hibája a köny vége felé lévő kacifántos autós bűnüldözéses szál, nem szeretnék kulisszatitkokat elárulni, elég az hozzá, hogy én elrugaszkodottnak éreztem a valóságtól ezeket a fordulatokat, és ez annál is furcsábbnak tűnt, hogy addig a pontig egészen valósághű az események ábrázolása. Szerencsére aztán az utolsó képek már újra hihetőbbek, és persze főleg szívet melengetőek, így végül valamennyire kiegyenlítődik a könyv.

Sohonyai Edit ars poetica-ja tökéletesen érvényesül legújabb regényében is. Kockacukor története municiót adhat a hozzá hasonló élethelyzetben lévő, érzékeny lelkületű, reálisan gondolkodó lány számára, hasznos tanácsokkal szolgál minden fiatalnak, ugyanakkor mindemellett szórakoztató és kikapcsoló olvasmány.