Főkép

Fura figurák a kettes metrón, önfeledt fiatalok a Pillangó utcánál, kígyózó sor, mely a HUNGEXPO kerítésén kívül is tart. Kamerás rohambrigádként ismét belevetettük magunkat a 2012-es nyári MondoCon forgatagába.
 
Egyszerűen megszokhatatlan számomra az a tömeg, amit újra és újra átélek, mikor MondoConra megyünk. Bár jelmezt végül nem öltöttem magamra, társamnak köszönhetően nem egyszer fordult elő, hogy nem is nekünk kellett lerohannunk a mit sem sejtő interjúalanyainkat, jöttek ők maguktól.
 
A megnyitót követően el is indultunk a különböző megjelenésű cosplayerek felkutatására. Mivel ez már a sokadik ilyen rendezvény, amin megjelentünk, a kérdéseket is jobban át kellett gondolni, s végül a következő háromra fókuszáltunk (persze a régebbiekből is szemezgettünk, de ezekre az újakra adott válaszok engem kifezetten érdekeltek):
 
1. Melyik karakternek öltöztél?/Kérlek mutasd be a karakteredet!
2. Ha találkozhatnál az életben kedvenc manga vagy anime szereplőddel, ki lenne az és mit kérdeznél tőle?
3. Szerinted mai magyarországi viszonylatban mely animék és mangák számítnak „divatnak”? Mit gondolsz ezekről?
 

Vegyes válaszokat kaptunk, a legtöbben tudták, hogy kivel találkoznának és mit kérdeznének, de ami ennél is érdekesebb az a fajta megosztottság, amit az utolsó kérdésre adott válaszoknál tapasztaltam (lehet, hogy csak én). A megkérdezettek nagy részénél olyan animék jöttek szóba, mint a Naruto vagy a Bleach, volt, aki még a Nanát is felemlegette (a többi, ha jól emlékszem, számomra eléggé ismeretlen volt). Ebben nincs semmi különös, bizonyos gyermekcsatornák öntik magukból a Narutot, ezzel jómagam is találkoztam. Az érdekes az volt, hogy míg a megkérdezettek egy része ezt természetesnek és pozitívnak tartotta - volt, aki úgy gondoltam, hogy ez egy tisztelet a kedvenc karakternek, s mindenképpen jó dolog -, addig sokan úgy vélték, hogy eléggé idegesítő, hogy egy Con-on lépten-nyomon beleütközik az ember legalább 6 Naruto cosplayerbe (ma is találkozunk néhány Itachival és Narutoval, bár Sasuke valamiért nem nagyon akadt), illetve rengeteg Bleach cosplayerbe. Nem a beöltözöttek számával volt baj, legalábbis nem mindenkinél, aki ezt a választ adta, hanem inkább azzal, hogy a cosplayerek nem fejlődnek tovább, nem „lépnek szintet”, ha szabad így fogalmaznom. Persze olyan is akadt, aki tudta, hogy mi a divat, de jómaga még sosem találkozott az említett animékkel/mangákkal.
 
Nem gondolnám, hogy jogomban áll bármelyik oldal mellett letenni a voksomat, hiszen jórészt kívülállóként szemlélem az ilyen találkozókat. Viszont az érdekesség nem csak az volt, hogy felsorolták a számomra egyértelmű címeket, de egy csomót ki is hagytak, amit én biztos, hogy megemlítettem volna. Azért találkoztunk egy-két Pokemonos cosplayerrel is, ide soroltam volna a Digimont, a Yu-Gi-Yoh-t is, a régiek közül a Sailor Moon még mindig hódít, s bár ilyen karakterekkel nem találkoztam, de a Dragon Ball is divatosnak számított a maga idején.
 
Kellemes meglepetés ért a karaoke teremben. Itt ugyanis bárki énekelheti a kedvenc dalait, s ezt igencsak pozitív dolognak tartom, viszont most számos olyan előadást hallottam, amitől elállt egy pillanatra a lélegzetem. Japán nyelven, azzal a néha elfogadhatatlanul magas hanggal, tisztán énekeltek a fiatalok. Bátran kijelenthetem, hogy szép volt és szórakoztató. El lehetne gondolkozni egy ilyen fajta tehetségkutatón, s talán minikoncetrekre is kerülhetne sor. Megérné, úgy gondolom. Abszolút lelkesítő volt.
 
Hadd ejtsek szót az egyre nagyobb teret hódító steampunk stílusról. Elfogulatlan voltam eddig, de hűséges társam (Szlacsin Antal ‘Szlan’), aki számomra eddig mindig Kenobi mester volt, most egy szemet kápráztató műkarral vette le a lábáról a nagyérdeműt. Az előző MondoConon már bemutattunk egy fiatalembert, aki egy laptopot alakított át a steampunk stílusára, nos, nem túlzás azt mondani, hogy elképesztő az emberi fantázia. Biztos vagyok benne, hogy a stílusról nálam okosabb és a témában tapasztaltabb emberek többet tudnának mesélni. Ami viszont nekem, mint az esztétikumra érzékeny szemlélőnek a lényeg: mindenféle fogaskerekekből, bicikliláncokból, régi fényképezőgépekből, lencsékből, s még sorolhatnám, hogy milyen eszközökből dekoratív ruhákat, kiegészítőket, ékszereket kreálnak a kreatív steampunkosok. Ami pedig még ennél is elragadóbb, hogy mindez hihetetlenül jól néz ki.
 
Levonva a következtetéseket csak annyit tennék hozzá a mai MondoConhoz, hogy nagyon jól éreztünk magunkat, piszkosul elfáradtunk, s nem lehetünk elég hálásak a szervezőknek, hogy időről időre egy fedél alá hozzák a kreatívabbnál kreatívabb rajongókat, akiknek eredményes munkáiban mi is részesülhetünk.