Várólista - 2012. július/4
Írta: Szilvási Krisztián | 2012. 07. 22.
Folytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.
Zene: Joss Stone: The Soul Sessions Volume 2
Kiadó: Magneoton
Várható megjelenés: 2012. július 23.
A Grammy- és Brit Award-díjas Joss Stone kiadója, a Stone`d Records összefogott az S-Curve Records-szal az énekesnő új albuma, a The Soul Sessions Volume 2 kiadására. A 2003-as, óriási áttörést hozó The Soul Sessions több mint 5 millió példányban kelt el világszerte, a Billboard 200-as listáján pedig a 39. helyet szerezte meg, úgyhogy a majd 10 évvel későbbi folytatás hasonló minőségi durranásnak ígérkezik. A szemtelenül fiatal angol énekes, dalszerző és színésznő Jocelyn Eve Stoker amúgy 1987 áprilisában született a kikötőváros Doverben négy testvér közül harmadikként, gyerekkorát pedig egy Ashill nevű aprócska faluban töltötte. Első nyilvános fellépésére az Uffculme középiskolában került sor, ahol Jackie Wilson 1957-es dalát, a „Reet Petite”-t adta elő. 16 évesen, diszlexiája miatt hagyta ott az iskolát, „nem pedig azért, mert hülye voltam. Inkább vagyok művészi, mint akadémikus típus.” Joss az 1960-as és 1970-es évek soul és R&B zenéin nőtt fel, így hasonlóan érzelmes stílust fejlesztett ki magának az általa preferált soul, R&B, blues, jazz és rock műfajaiban.
A köztudatba a már említett 2003-as debütáló albumával, a többszörös platinalemezzé vált The Soul Sessions-szel robbant be, amelyet aztán a szintén platinahalmozó Mind Body & Soul követett 2004-ben. Mindkét lemez Grammy-díj jelölést és egyéb díjakat vont maga után, ráadásul ő lett a legfiatalabb brit énekesnő, aki bemutatkozó albumával a UK Album Chart csúcsára jutott. Harmadik nagylemeze 2007 márciusában jelent meg Introducing Joss Stone címmel, újabb csúcsokat döntve meg általa. 2009 elején csatlakozott az eklektikus SuperHeavy csoportjához, amely többek között tagjának tudhatja Mick Jagger-t és Dave Stewart-ot is. A következő lemezre 2 és fél évet kellett várni (2009 október), a Colour Me Free! szintén TOP 10-es korongnak bizonyult, ahogyan a sorban ötödik LP1 is (2011 július). Joss Stone eddigi karrierje során 11 millió eladott albummal és számos női előadói rekorddal büszkélkedhet, két BRIT Awards-ot és egy Grammy-díjat nyert. Mindemellett színésznőként is ismert: 2006-os debütálása a fantasy-kaland Eragonban volt, a 2009-es Tudorok című sorozatban pedig ő alakította Anne of Cleves szerepét.
A The Soul Sessions Volume 2 a hatodik stúdióalbumaként jelenik meg Európában július 23-án (az USA-ban július 31-én). A korong producerei az első The Soul Sessions-höz hasonlóan a miami-i soul énekes Betty Wright és az S-Curve Records ügyvezetője, Steve Greenberg voltak, amelyről maga Joss így beszélt: „Nagyon élveztem a felvételi munkákat, és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Annak is örülök, hogy újra Steve-vel és az S-Curve csapatával dolgozhattam együtt. Egy csomó nagyszerű dal van a lemezen, amelyeket fantasztikus társakkal rögzíthettem. Remélem, a közönségnek is tetszeni fognak!” A The Soul Sessions Volume 2 felvételei New York-ban és Nashville-ben készültek olyan vendégművészek közreműködésével, mint például Ernie Isley, Delbert McClinton vagy a soulénekes Betty Wright. A lemezen hallható 11 dal között megtalálható a „(For God’s Sake) Give More Power To The People”, a „The Love We Had” és a „The High Road” újragondolt változata, az „I Got the Blues” című nyitódal pedig Mick Jagger és Keith Richards közös szerzeménye. Joss Stone 2012. június 6-án az Under the Bridge névre hallgató londoni szórakozóhelyen koncertet adott, ahol több dal is elhangzott az új albumról, s amelyet online követni lehetett az amerikai Perez Hilton-blogon és az MSN-en keresztül. A lemez teljes anyagát a június 20-i New York-i koncertjén hallhatta először a közönség, az első kislemez pedig, amely a While You’re Out Looking For Sugar címet kapta, a lemez megjelenésével egy időben kerül majd a rádiókba.
Film: Míg a világvége el nem választ
Kiadó: Fórum Hungary
Várható megjelenés: 2012. július 26.
Végre egy kreativitásában nem dilettáns, vérciki és közhelytől szagló magyar címadás! A Míg a világvége el nem választ ezúttal (is) többet mondóbb az eredeti label-nél (Seeking a Friend for the End of the World), ráadásul valóban utal a történet lényegére, mindemellett pedig egy elcsépelt közmondást öltöztet vicces jópofaságba. Az újonc rendezőnő, Lorene Scafaria, aki színészként kezdett, íróként folytatta, majd beállt a kamera mögé (miközben énekesnőként is ismert), akart magának „egy olyan történetet elmesélni, ahol a fiú találkozik a lánnyal, miközben valóban ketyeg életük órája”. A tősgyökeres New Jersey-i ifjú hölgy (született 1978-ban) a való életben is nemrég élte át „egy családtag halálát, egy szakítást és egy új kapcsolatot”, így stílszerűen passzol hozzá egy olyan sztori, ahol „egy hihetetlen románc kezd virágozni két idegen között egy rögtönzött utazás alatt”. S hogy a téma valóban nem idegen Scafaria-tól, azt korábbi forgatókönyve, a 2008-as Dalok ismerkedéshez is bizonyítja. A Míg a világvége el nem választ frissítő kompozícióként gyúrja egybe az Armageddon-szerű katasztrófafílinget a romantikus gejl édelgéssel, a főszerepben két olyan színésszel, akik normális emberi (művészeti?) számítások szerint nem bukkanhatnának fel együtt a filmvásznon.
Ha az 1990-es évek legösszenemillőbb párjának kiáltották ki anno Andie MacDowell-t és Gérard Depardieu-t Zöld Kártya-beli románcuk kapcsán, akkor a Keira Knightley - Steve Carell kombó valami hasonló pepitában. Mert a (még mindig) fiatal brit, kosztümös és kosztümtelen (de nem meztelen, persze) drámákon művészi nagysággá érett színésznő és a teszetosza, bénázó-szerencsétlenkedő, romantikus felhanggal futó vígjátékokban bohóckodó amerikai komikus párosa több mint meglepő, ha nem egyenesen antagonisztikus. Bár tudjuk, bátraké a szerencse. A Míg a világvége el nem választ forgatása 2011 májusában kezdődött Los Angeles-ben a Mandate Pictures és az Indian Paintbrush gondozása alatt, a 10 millió dollárból megvalósult mozi amerikai premierjét pedig 2012. június 22-ére időzítették. A történet jóleső meredekségét jelzi, hogy a hollywoodreporter.com úgy summázza Scafaria alkotását, miszerint „lényegében Lars Von Trier mélabús bolygó-szerencsétlenségének, a Melankóliának és Alexander Payne road movie-jának, a Schmidt történetének merész szellemű összedolgozása”. A filmben egy nagyjából 35 kilométer átmérőjű aszteroida száguld megállíthatatlan sebességgel a Föld felé, és már az utolsó remény is elveszett az ütközés elkerülésére. Azonban a jámbor biztosítási ügynök, Dodge házassága előbb kerül romokba, mint maga a bolygó, mert az asszonya pánikba esik a 21 nap múlva bekövetkező világvégétől, és nyomban lelécel férje mellől. Dodge viszont megmakacsolja magát, és úgy dönt, ignorálja a közelgő armageddon-t, ezért utazásra indul. S persze ki más, ha nem a tőle homlokegyenest elütő természetű, extrovertált szomszédnő, Penny az, aki teljes mértékben osztja az elképzeléseit?
Meglepő, de a páratlan páros mégsem mutat disszonáns működést együtt: Steve Carellnek nem kellett kibújnia saját jól bejáratott bőréből a figura kedvéért, hiszen ugyanazon botcsinálta karaktert kellett csak hoznia, mint rendesen, míg Keira Knightley érzelmileg sebezhető angol lányt alakít, még éppen a csöpögősség elviselhető határain belül. A film pedig működik, mert keserédes humora, ironikus hangvétele, gúnyolódó attitűdje és élesen kontúros forgatókönyve mind-mind sikeresen gyűrik maguk alá az alapszituáció merész felvetését-feltevését. A már említett Melankóliához hasonlóan a világvége itt sem kézzelfogható témája a filmnek, csupán egy allegória a konkrét emberi lét érzelmi és fizikai határaira. Így végül 100 perc akasztófahumor és meglepő fordulatok után a film eléri kitűzött célját, ahol az út végén egy banális megállapítás ad értelmet (vagy éppen értelmetlenséget, ahogy vesszük) az egész kálváriának. A Míg a világvége el nem választ tehát inkább merész és okos szórakozás, mint kőszilárd dráma, s a romkomok bevett szabályainak megfelelően szerencsesütivel bocsátja útjára a nézőt, aki a felsoroltak reménye szerint csakis egyetlen konklúzióra juthat: megérte!
Zene: Jennifer Lopez: Dance Again… the Hits
Kiadó: Sony Music
Várható megjelenés: 2012. július 23.
7 megjelent lemezre (1999 és 2011 között) volt szükség ahhoz, hogy a szupersztár státuszt már legalább egy évtizede birtokló Jennifer Lopez végre kijöjjön első válogatásalbumával. A Puerto Rico-i szülőktől származó, de a New York-i Bronxban született színésznő-énekesnő napjainkig több mint 70 millió lemezt adott el világszerte (majd’ 12 milliót csak az USA-ban), úgyhogy ha valaki, ő joggal dobhat össze végre egy best of korongot. A Dance Again… the Hits július 20-án jelent meg Németországban, és a július 24-i USA-Anglia-Kanada premier előtt egy nappal már nálunk is a boltokba kerül. Az album címadó daláról („Dance Again”), amely természetesen üzenetértékű is, Lopez maga így beszélt egy interjúban: „Imádom, hogy újra együttműködhetek RedOne producerrel, és hogy Pitbull-lal dolgozhatok. Nagyszerű kapcsolat volt közöttünk az elmúlt időben, és éreztük, hogy megint kellene valamit csinálnunk. Ez pedig egy tökéletes dal lett, amelynek nagyon szeretem az üzenetét is: ha valami rossz történik, az életed nem ér véget; fel kell állnod és tovább kell élned, mert minden rendbe jön, és újra táncolni fogsz.” Az elmúlt években a dolgok azonban nem alakultak a legtökéletesebben Lopez számára. Miután hatodik albuma, a 2007-es Brave meglehetősen zajos eladási és kritikai kudarcot szenvedett, kénytelen volt új projekten törni a fejét, amelyet ugyan 2009 februárjáig sikerült is titokban tartania, viszont a „Hooked on You” című új dala ekkor kiszivárgott az internetre.
J Lo később kommentálta a dolgot a weblapján, hízelgésnek véve, hogy az embereket érdekli az anyag, amelyen dolgozik. Májusban aztán újabb két dal került ki a világhálóra („One Love”, „What Is Love?”), amelyek egy greatest hits albumra utaltak, de később mégis a hetedik stúdiólemez született belőlük („Love?” címmel). Az új anyag megjelenéséig azonban történt egy s más. A kiadott kislemez dalok csak mérsékelt sikert arattak (a rádiókban például nem nyertek túl nagy teret), és Lopez 2010 februárjában el is hagyta az Epic Records-t, mondván, teljesítették a szerződésben foglaltakat, de ő más cím alatt szeretné (újra) megjelentetni majd az albumot. A munkák így egy időre megakadtak, pedig J Lo szerződést kötött az Island Def Jam Music Group-pal. Az első single aztán végül 2011 februárjában jelent meg (On the Floor) az amerikai rapper Pitbull-lal együttműködve. A dal világszerte a slágerlisták élére került, 8 év óta először, s egyben az év legsikeresebb single-je lett (a kritikusok szerint is). Az On the Floor-t még kettő - mérsékelt sikerű - kislemez követte (I’m Into You, Papi), novemberben pedig kiderült, hogy Jennifer végre egy greatest hits albumon dolgozik, tervezett 2012-es megjelenéssel - ehhez viszont a jogok miatt újra az Epic Records-hoz kellett fordulnia. 2012. június 25-én jelentették be aztán végleg, hogy Dance Again… the Hits címmel jelenik meg J Lo első válogatásalbuma, méghozzá pontosan a 43. születésnapján, július 24-én.
Az albumon a 11 szenzációs, Jennifer Lopez teljes karrierjét átfogó sláger mellett két új listavezető dal is helyet kapott: a „Goin’ In” (Flo Rida-val együtt), amely a Step Up 4: Forradalom egyik filmzenéje is (magyar premier: szeptember 6.) és a címadó „Dance Again” (a már említett Pitbull közreműködésével), amely márciusi megjelenése óta már több mint 1,4 millió példányban kelt el világszerte, és a Billboard Dance/Club Play listájának első helyét is megszerezte. Május 10-én J Lo az American Idol színpadán nyűgözte le a közönséget a „Dance Again” lélegzetelállító előadásával, míg a tehetségkutató verseny fináléjában a „Goin’ In”-nel promotálta az albumot. A Dance Again…the Hits deluxe kiadása plusz három bónusz slágert vonultat fel: az „All I Have”-et, a „Que Hiciste”-t (amely Lopez első, teljes egészében spanyol nyelven készített albumán, a Como Ama Una Mujer című korongon jelent meg 2007-ben) és a „Let’s Get Loud”-ot, ráadásként pedig egy DVD is kerül a csomagba, amelyen a dalok klipjei kaptak helyet. A Dance Again…the Hits mindkét verzióján megtalálható az 1999 májusában debütált első sláger, az „If You Had My Love”, a Lopez védjegyévé vált „Jenny from the Block”, valamint az olyan híres közreműködőkkel készített slágerek és remixek sora, mint Fabolous, Ja Rule vagy Fat Joe. Idén nyáron Jennifer Lopez Enrique Iglesias és Wisin Y Yandel közel 20 állomásos turnéjához csatlakozik majd az Egyesült Államokban (amely 2012. július 14-én veszi kezdetét), ezen felül idén ősszel Európában önálló turnéba kezd. Úgyhogy a felszólítás szerint: tessék táncolni!
Zene: Joss Stone: The Soul Sessions Volume 2
Kiadó: Magneoton
Várható megjelenés: 2012. július 23.
A Grammy- és Brit Award-díjas Joss Stone kiadója, a Stone`d Records összefogott az S-Curve Records-szal az énekesnő új albuma, a The Soul Sessions Volume 2 kiadására. A 2003-as, óriási áttörést hozó The Soul Sessions több mint 5 millió példányban kelt el világszerte, a Billboard 200-as listáján pedig a 39. helyet szerezte meg, úgyhogy a majd 10 évvel későbbi folytatás hasonló minőségi durranásnak ígérkezik. A szemtelenül fiatal angol énekes, dalszerző és színésznő Jocelyn Eve Stoker amúgy 1987 áprilisában született a kikötőváros Doverben négy testvér közül harmadikként, gyerekkorát pedig egy Ashill nevű aprócska faluban töltötte. Első nyilvános fellépésére az Uffculme középiskolában került sor, ahol Jackie Wilson 1957-es dalát, a „Reet Petite”-t adta elő. 16 évesen, diszlexiája miatt hagyta ott az iskolát, „nem pedig azért, mert hülye voltam. Inkább vagyok művészi, mint akadémikus típus.” Joss az 1960-as és 1970-es évek soul és R&B zenéin nőtt fel, így hasonlóan érzelmes stílust fejlesztett ki magának az általa preferált soul, R&B, blues, jazz és rock műfajaiban.
A köztudatba a már említett 2003-as debütáló albumával, a többszörös platinalemezzé vált The Soul Sessions-szel robbant be, amelyet aztán a szintén platinahalmozó Mind Body & Soul követett 2004-ben. Mindkét lemez Grammy-díj jelölést és egyéb díjakat vont maga után, ráadásul ő lett a legfiatalabb brit énekesnő, aki bemutatkozó albumával a UK Album Chart csúcsára jutott. Harmadik nagylemeze 2007 márciusában jelent meg Introducing Joss Stone címmel, újabb csúcsokat döntve meg általa. 2009 elején csatlakozott az eklektikus SuperHeavy csoportjához, amely többek között tagjának tudhatja Mick Jagger-t és Dave Stewart-ot is. A következő lemezre 2 és fél évet kellett várni (2009 október), a Colour Me Free! szintén TOP 10-es korongnak bizonyult, ahogyan a sorban ötödik LP1 is (2011 július). Joss Stone eddigi karrierje során 11 millió eladott albummal és számos női előadói rekorddal büszkélkedhet, két BRIT Awards-ot és egy Grammy-díjat nyert. Mindemellett színésznőként is ismert: 2006-os debütálása a fantasy-kaland Eragonban volt, a 2009-es Tudorok című sorozatban pedig ő alakította Anne of Cleves szerepét.
A The Soul Sessions Volume 2 a hatodik stúdióalbumaként jelenik meg Európában július 23-án (az USA-ban július 31-én). A korong producerei az első The Soul Sessions-höz hasonlóan a miami-i soul énekes Betty Wright és az S-Curve Records ügyvezetője, Steve Greenberg voltak, amelyről maga Joss így beszélt: „Nagyon élveztem a felvételi munkákat, és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Annak is örülök, hogy újra Steve-vel és az S-Curve csapatával dolgozhattam együtt. Egy csomó nagyszerű dal van a lemezen, amelyeket fantasztikus társakkal rögzíthettem. Remélem, a közönségnek is tetszeni fognak!” A The Soul Sessions Volume 2 felvételei New York-ban és Nashville-ben készültek olyan vendégművészek közreműködésével, mint például Ernie Isley, Delbert McClinton vagy a soulénekes Betty Wright. A lemezen hallható 11 dal között megtalálható a „(For God’s Sake) Give More Power To The People”, a „The Love We Had” és a „The High Road” újragondolt változata, az „I Got the Blues” című nyitódal pedig Mick Jagger és Keith Richards közös szerzeménye. Joss Stone 2012. június 6-án az Under the Bridge névre hallgató londoni szórakozóhelyen koncertet adott, ahol több dal is elhangzott az új albumról, s amelyet online követni lehetett az amerikai Perez Hilton-blogon és az MSN-en keresztül. A lemez teljes anyagát a június 20-i New York-i koncertjén hallhatta először a közönség, az első kislemez pedig, amely a While You’re Out Looking For Sugar címet kapta, a lemez megjelenésével egy időben kerül majd a rádiókba.
Film: Míg a világvége el nem választ
Kiadó: Fórum Hungary
Várható megjelenés: 2012. július 26.
Végre egy kreativitásában nem dilettáns, vérciki és közhelytől szagló magyar címadás! A Míg a világvége el nem választ ezúttal (is) többet mondóbb az eredeti label-nél (Seeking a Friend for the End of the World), ráadásul valóban utal a történet lényegére, mindemellett pedig egy elcsépelt közmondást öltöztet vicces jópofaságba. Az újonc rendezőnő, Lorene Scafaria, aki színészként kezdett, íróként folytatta, majd beállt a kamera mögé (miközben énekesnőként is ismert), akart magának „egy olyan történetet elmesélni, ahol a fiú találkozik a lánnyal, miközben valóban ketyeg életük órája”. A tősgyökeres New Jersey-i ifjú hölgy (született 1978-ban) a való életben is nemrég élte át „egy családtag halálát, egy szakítást és egy új kapcsolatot”, így stílszerűen passzol hozzá egy olyan sztori, ahol „egy hihetetlen románc kezd virágozni két idegen között egy rögtönzött utazás alatt”. S hogy a téma valóban nem idegen Scafaria-tól, azt korábbi forgatókönyve, a 2008-as Dalok ismerkedéshez is bizonyítja. A Míg a világvége el nem választ frissítő kompozícióként gyúrja egybe az Armageddon-szerű katasztrófafílinget a romantikus gejl édelgéssel, a főszerepben két olyan színésszel, akik normális emberi (művészeti?) számítások szerint nem bukkanhatnának fel együtt a filmvásznon.
Ha az 1990-es évek legösszenemillőbb párjának kiáltották ki anno Andie MacDowell-t és Gérard Depardieu-t Zöld Kártya-beli románcuk kapcsán, akkor a Keira Knightley - Steve Carell kombó valami hasonló pepitában. Mert a (még mindig) fiatal brit, kosztümös és kosztümtelen (de nem meztelen, persze) drámákon művészi nagysággá érett színésznő és a teszetosza, bénázó-szerencsétlenkedő, romantikus felhanggal futó vígjátékokban bohóckodó amerikai komikus párosa több mint meglepő, ha nem egyenesen antagonisztikus. Bár tudjuk, bátraké a szerencse. A Míg a világvége el nem választ forgatása 2011 májusában kezdődött Los Angeles-ben a Mandate Pictures és az Indian Paintbrush gondozása alatt, a 10 millió dollárból megvalósult mozi amerikai premierjét pedig 2012. június 22-ére időzítették. A történet jóleső meredekségét jelzi, hogy a hollywoodreporter.com úgy summázza Scafaria alkotását, miszerint „lényegében Lars Von Trier mélabús bolygó-szerencsétlenségének, a Melankóliának és Alexander Payne road movie-jának, a Schmidt történetének merész szellemű összedolgozása”. A filmben egy nagyjából 35 kilométer átmérőjű aszteroida száguld megállíthatatlan sebességgel a Föld felé, és már az utolsó remény is elveszett az ütközés elkerülésére. Azonban a jámbor biztosítási ügynök, Dodge házassága előbb kerül romokba, mint maga a bolygó, mert az asszonya pánikba esik a 21 nap múlva bekövetkező világvégétől, és nyomban lelécel férje mellől. Dodge viszont megmakacsolja magát, és úgy dönt, ignorálja a közelgő armageddon-t, ezért utazásra indul. S persze ki más, ha nem a tőle homlokegyenest elütő természetű, extrovertált szomszédnő, Penny az, aki teljes mértékben osztja az elképzeléseit?
Meglepő, de a páratlan páros mégsem mutat disszonáns működést együtt: Steve Carellnek nem kellett kibújnia saját jól bejáratott bőréből a figura kedvéért, hiszen ugyanazon botcsinálta karaktert kellett csak hoznia, mint rendesen, míg Keira Knightley érzelmileg sebezhető angol lányt alakít, még éppen a csöpögősség elviselhető határain belül. A film pedig működik, mert keserédes humora, ironikus hangvétele, gúnyolódó attitűdje és élesen kontúros forgatókönyve mind-mind sikeresen gyűrik maguk alá az alapszituáció merész felvetését-feltevését. A már említett Melankóliához hasonlóan a világvége itt sem kézzelfogható témája a filmnek, csupán egy allegória a konkrét emberi lét érzelmi és fizikai határaira. Így végül 100 perc akasztófahumor és meglepő fordulatok után a film eléri kitűzött célját, ahol az út végén egy banális megállapítás ad értelmet (vagy éppen értelmetlenséget, ahogy vesszük) az egész kálváriának. A Míg a világvége el nem választ tehát inkább merész és okos szórakozás, mint kőszilárd dráma, s a romkomok bevett szabályainak megfelelően szerencsesütivel bocsátja útjára a nézőt, aki a felsoroltak reménye szerint csakis egyetlen konklúzióra juthat: megérte!
Zene: Jennifer Lopez: Dance Again… the Hits
Kiadó: Sony Music
Várható megjelenés: 2012. július 23.
7 megjelent lemezre (1999 és 2011 között) volt szükség ahhoz, hogy a szupersztár státuszt már legalább egy évtizede birtokló Jennifer Lopez végre kijöjjön első válogatásalbumával. A Puerto Rico-i szülőktől származó, de a New York-i Bronxban született színésznő-énekesnő napjainkig több mint 70 millió lemezt adott el világszerte (majd’ 12 milliót csak az USA-ban), úgyhogy ha valaki, ő joggal dobhat össze végre egy best of korongot. A Dance Again… the Hits július 20-án jelent meg Németországban, és a július 24-i USA-Anglia-Kanada premier előtt egy nappal már nálunk is a boltokba kerül. Az album címadó daláról („Dance Again”), amely természetesen üzenetértékű is, Lopez maga így beszélt egy interjúban: „Imádom, hogy újra együttműködhetek RedOne producerrel, és hogy Pitbull-lal dolgozhatok. Nagyszerű kapcsolat volt közöttünk az elmúlt időben, és éreztük, hogy megint kellene valamit csinálnunk. Ez pedig egy tökéletes dal lett, amelynek nagyon szeretem az üzenetét is: ha valami rossz történik, az életed nem ér véget; fel kell állnod és tovább kell élned, mert minden rendbe jön, és újra táncolni fogsz.” Az elmúlt években a dolgok azonban nem alakultak a legtökéletesebben Lopez számára. Miután hatodik albuma, a 2007-es Brave meglehetősen zajos eladási és kritikai kudarcot szenvedett, kénytelen volt új projekten törni a fejét, amelyet ugyan 2009 februárjáig sikerült is titokban tartania, viszont a „Hooked on You” című új dala ekkor kiszivárgott az internetre.
J Lo később kommentálta a dolgot a weblapján, hízelgésnek véve, hogy az embereket érdekli az anyag, amelyen dolgozik. Májusban aztán újabb két dal került ki a világhálóra („One Love”, „What Is Love?”), amelyek egy greatest hits albumra utaltak, de később mégis a hetedik stúdiólemez született belőlük („Love?” címmel). Az új anyag megjelenéséig azonban történt egy s más. A kiadott kislemez dalok csak mérsékelt sikert arattak (a rádiókban például nem nyertek túl nagy teret), és Lopez 2010 februárjában el is hagyta az Epic Records-t, mondván, teljesítették a szerződésben foglaltakat, de ő más cím alatt szeretné (újra) megjelentetni majd az albumot. A munkák így egy időre megakadtak, pedig J Lo szerződést kötött az Island Def Jam Music Group-pal. Az első single aztán végül 2011 februárjában jelent meg (On the Floor) az amerikai rapper Pitbull-lal együttműködve. A dal világszerte a slágerlisták élére került, 8 év óta először, s egyben az év legsikeresebb single-je lett (a kritikusok szerint is). Az On the Floor-t még kettő - mérsékelt sikerű - kislemez követte (I’m Into You, Papi), novemberben pedig kiderült, hogy Jennifer végre egy greatest hits albumon dolgozik, tervezett 2012-es megjelenéssel - ehhez viszont a jogok miatt újra az Epic Records-hoz kellett fordulnia. 2012. június 25-én jelentették be aztán végleg, hogy Dance Again… the Hits címmel jelenik meg J Lo első válogatásalbuma, méghozzá pontosan a 43. születésnapján, július 24-én.
Az albumon a 11 szenzációs, Jennifer Lopez teljes karrierjét átfogó sláger mellett két új listavezető dal is helyet kapott: a „Goin’ In” (Flo Rida-val együtt), amely a Step Up 4: Forradalom egyik filmzenéje is (magyar premier: szeptember 6.) és a címadó „Dance Again” (a már említett Pitbull közreműködésével), amely márciusi megjelenése óta már több mint 1,4 millió példányban kelt el világszerte, és a Billboard Dance/Club Play listájának első helyét is megszerezte. Május 10-én J Lo az American Idol színpadán nyűgözte le a közönséget a „Dance Again” lélegzetelállító előadásával, míg a tehetségkutató verseny fináléjában a „Goin’ In”-nel promotálta az albumot. A Dance Again…the Hits deluxe kiadása plusz három bónusz slágert vonultat fel: az „All I Have”-et, a „Que Hiciste”-t (amely Lopez első, teljes egészében spanyol nyelven készített albumán, a Como Ama Una Mujer című korongon jelent meg 2007-ben) és a „Let’s Get Loud”-ot, ráadásként pedig egy DVD is kerül a csomagba, amelyen a dalok klipjei kaptak helyet. A Dance Again…the Hits mindkét verzióján megtalálható az 1999 májusában debütált első sláger, az „If You Had My Love”, a Lopez védjegyévé vált „Jenny from the Block”, valamint az olyan híres közreműködőkkel készített slágerek és remixek sora, mint Fabolous, Ja Rule vagy Fat Joe. Idén nyáron Jennifer Lopez Enrique Iglesias és Wisin Y Yandel közel 20 állomásos turnéjához csatlakozik majd az Egyesült Államokban (amely 2012. július 14-én veszi kezdetét), ezen felül idén ősszel Európában önálló turnéba kezd. Úgyhogy a felszólítás szerint: tessék táncolni!