Főkép

Kiállításmegnyitón jártunk, nem is akármilyenen: Zsidákovics Mihály, a MAG Tanoda alapítója és az Amatőr Festők internetes portál szervezésében egy nagyon vegyes, nagyon lendületes, energikus kiállítás nyílt Újbudán, a Karinthy Szalonban.
 
Egy ideje már figyelem Zsidákovics Úr tevékenységeit, látom, hogy rengeteg energiát fektet a művészet ápolásába, a tehetséges művészek felemelésébe, és magába az alkotásba is. A kiállítást Dóri Éva, a MMIKL művészeti szakreferense nyitotta meg, az eseményen a Valaki Alfonz light zenei formáció szórakoztatta az odalátogatókat.


 
Természetesen a művészekről, s alkotásaikról sem feledkezhetünk meg. A kiállított képek mindegyike önmagában véve értékes, rengeteg stílust ölel fel, számtalan technikát felismertem jómagam is. E mögött a stílusbeli sokféleség mögött akár állhatna az igen nagy életkori differencia a művészek között. Noha a képek (hála az égnek) nem árulkodnak alkotójuk életkoráról, sok mindenre rávilágíthatnak. Akad szarkasztikus alkotás, átvitt értelmű kép, számtalan tájkép, melyek mind-mind tükrözik az alkotójuk személyiségét.
 
Elbűvölő látvány volt figyelni a művészeket, ahogy egymásra ismernek, ahogy szóba elegyednek, elmerülnek egymás világában, de azért - rejtve, vagy nem rejtve - a saját képükhöz érvén nagy büszkeséggel kihúzták magukat, s várták a kérdéseket.
 

 
Külön öröm és büszkeség számunkra az is, hogy egyik „saját emberünk”, Hegedűs Tamás két képét is beválogatták a kiállított képanyagok közé. Tamásról tavaly ejtettünk szót először, első kiállításmegnyitója alkalmából. Azóta szépen szárnyal az önkifejezés, önkibontakoztatás útján, de úgy gondolom, hogy ez az ő életében is mérföldkőnek számít. Ez úton is gratulálunk neki.
 
Nem is én lennék, ha nem jegyeznék meg számomra elszomorító jelenséget is. Az addig nagyszerű, hogy ez a sok művész elment örülni egymásnak, élvezni a képek kiállításával járó figyelmet. Ahogyan a megnyitó alkalmával elmondták, ennek erős közösségformáló szerepe is van, hiszen az itt alkotó művészek (és szemlélődők) jobbára az interneten ismerkedtek meg egymás munkásságával, levélben kommunikáltak, való világbeli találkozás eddig sokuknál nem történt.
 

 
S rendben is van ez így, formáljuk a közösséget, találjanak egymásra az egy érdeklődésűek. Az viszont elkeserítő, hogy alig voltak külső szemlélők, akik megtisztelték volna jelenlétükkel az eseményt. Úgy gondolom, hogy ez legalább annyira szólt rólunk is, akik elmentünk, és örültünk a tehetséges művészek csodás alkotásainak, mint róluk, akik elkészítették, létre hozták az eseményt. Ugyanis, ha már kint vannak a képek, az azt jelenti, hogy a művész megosztaná velünk az érzéseit. Megosztaná valakivel, aki befogadja.
 
Téves elképzelésnek tartom, hogy a művész a művésszel barátkozzon, és csak azt értse meg, a hentes meg csak a hentessel, és naphosszat beszéljenek a húsról (elnézést minden hentestől és művésztől). Mélységesen elszomorít, hogy az ilyen nagyszerű törekvések valahol nem nyerik el méltó helyüket a köztudatban, és nem kapják meg az őket megillető hírverést.
 
Természetesen még senki nem késett el, a kiállítás július 27-ig megtekinthető a Karinthy Szalonban (Karinthy Frigyes út 22. Budapest, 1111), munkanapokon 11-18 óráig, szombaton 10-14 óráig és a rendezvények ideje alatt.

Fotó: Utasi Anna