FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.

Könyv: Rachel Vincent: Lélektolvajok
Kiadó: Jaffa Kiadó
Várható megjelenés: 2012. július 13.
 
A Banshee (vagy bean sí) egy női szellem az ír mitológiában, aki a halál egyik ómenének tekinthető, és üzenete(ke)t közvetít a másvilágról. Egy olyan tündér, aki jajgatni vagy sírni kezd, ha valaki (hamarosan) elhalálozik. A skót mitológiában bean sith-nek vagy bean-nighe-nak hívják őket, és a halál sorsára jutók ruháján vagy fegyverén képesek a még ott nem lévő vért meglátni, de felfedezhetők hasonló teremtmények a wales-i, a norvég és az amerikai hiedelmekben is. Nos, Rachel Vincent ezt a folklórban gyökeredző kreatúrát használta fel Lélektolvajok című regényéhez, amely a városi legendák körébe tartozó figurák és események szövetébe ágyazza fantasy-jét. Az 1978 júniusában született amerikai írónő hazájában leginkább a Shifters szériájáról ismert, amely egy napjainkban játszódó fantasy sorozat, középpontjában egy werecat-tel, a farkasember/vérfarkas (werewolf) tulajdonképpeni női megfelelőjével. A tősgyökeres oklahomai Rachel öt testvér közül a legidősebbként (és vitathatatlanul a legszókimondóbbként) szerzett angolból bölcsészdiplomát, hogy mára - fantasy ide, fantasy oda - tagja legyen (például Nora Roberts-hez hasonlóan) a Romance Writers of America társaságának, valamint a Deadline Dames nevű írói csoportnak is.
 
Rachel Vincent szereti a macskákat, falja a csokoládét és él-hal az ízesített kávékért. Saját értékítélete szerint idősebb, mint amennyinek kinéz, s fiatalabb, mint amennyinek érzi magát, mindenesetre meggyőződése, hogy minden egyes írással töltött napja ugyanannyival növeli várható élettartamát. Azonban az általános hurráhangulat ellenére Rachel Vincent íróvá (értsd: publikáló íróvá) válása közel sem ment zökkenőmentesen. Írt egy könyvet, aztán írt még egy könyvet, aztán írt egy harmadik könyvet is, amelyről már úgy gondolta, elég jó ahhoz, hogy megjelenhessen. Ám tévedett. Szüksége volt egy nagyszerű mentorra, aki mellett újra- és újraírta, hogy aztán még csiszolgassa és csiszolgassa. Aztán átszerkesztette, és kezdődött az egész folyamat megint elölről, míg végül az ügynökségek érdeklődni kezdtek a sztori iránt. A Soul Screamer sorozat sem elsőre és teljes hosszúságban jelenhetett meg, ám mára 6 részt számlál. A Jaffa Kiadó magyarul Lélektolvajok címen küldi a könyvesboltokba Kaylee Cavanaugh történetét, akivel a sztori szerint olyannyira nincsen rendben valami, hogy megérzi, ha valaki a közelében meg fog halni. És amikor ez bekövetkezik, egy ellenállhatatlan erő arra kényszeríti, hogy sikítson, mint egy lidérc. A fiatal lány azonban szívesebben foglalkozna azzal, hogy végre sikerült felkeltenie az iskola legjobb pasijának a figyelmét, de meglehetősen nehéz végigcsinálni egy romantikus randevút olyasvalakivel, aki láthatóan többet tud az ember kényszeres sikítozásáról, mint ő maga. Amikor pedig az iskolatársak látszólag ok nélkül sorra holtan esnek össze, csak Kaylee tudja, ki lesz a következő.
 
Rachel Vincent-et sokszor kérdezték már arról, valójában mi is az urban fantasy-ként elnevezett műfaj, amelyben többnyire alkot. Az írónő elég pontosan képes definiálni ezt a területet, amelyről azt mondja, hogy “azok a könyvek tartoznak ide, amelyek a modern, valóságos világban és környezetben játszódnak, ám fantasztikus elemeket tartalmaznak, mint például alakváltók, vámpírok, tündérek vagy démonok. De persze vannak olyan urban fantasy-k is, amelyeknek a cselekménye vidéken, a jövőben, esetleg régebbi történelmi korokban játszódik.” Arra a kérdésre azonban, hogy vajon miért éppen ezt a műfajt választotta magának, Rachel Vincent gondolkodás nélkül rávágja, hogy azért, mert “imádom ezeket a történeteket! Rengeteg fikciós műfajt olvasok, de mind közül az urban fantasy a kedvencem. Ez adja meg nekem a szabadságot ahhoz, hogy varázslatokról és különleges teremtményekről, úgymond a tradicionális fanatasy-ról írhassak a mai környezetben annak minden társadalmi és technológiai jellemzőjének felhasználásával.” A Lélektolvajok karakterisztikájára mindezek állnak, a Kaylee Cavanaugh-val való azonosulás pedig olyan kalandokba vonja az olvasót, amelyek hatása alól pozitív mellékhatások nélkül valószínűleg nehéz lesz majd szabadulni.
 
 
Könyv: Fábián Janka: A német lány
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. július 16.
 
„A múltunk nem megsárgult papírokon és elszíneződött tintával írt sorokban van, hanem bennünk: a bőrünk alatt, a zsigereinkben.” - vallja Fábián Janka, akit az irodalom és a történelem iránti rajongása mára az egyik legnépszerűbb magyar romantikus regényírónővé tett. Az 1973-ban született hölgy egy Pest megyei községben nőtt fel, de gyermekként sok időt töltött Kisnémediben is, ahol a nagymamája született. 1998-ban végzett angol-történelem szakon a Miskolci Egyetemen, majd pár évvel később az ELTE francia szakán szerzett oklevelet. Az írás mellett angol-francia nyelvtanári és fordítói munka tölti ki a hétköznapjait. Fábián Janka teljes odaadással lelkesedik a 20. századi magyar történelem iránt, nosztalgikus ízű regényei a magyar romantikus irodalom legszebb hagyományait élesztik újjá. Kedvenc korszaka a századforduló, az „aranykor”, s ahogyan ő maga mondja: “Nem csak azért, mert annyira szép és jó volt, hanem múltunkból érthetjük meg a jelenünket, és azt a kort, amelyben élünk. Nemcsak száraz történelemkönyvekből, hanem romantikus regényekből is szerezhetünk ismereteket.” Könyveiben az események igazi magyar emberek közt, hiteles magyar helyszíneken játszódnak, de ami számára a leglényegesebb: „Fontosnak tartom, hogy a könyveimben megjelenő egyéni és családi sorsok mellett tovább adjam a történelem szeretetét, hiszen az akkor történtek kihatnak a jelenre, és fontos, hogy tudjunk róluk. Részben ez a küldetésem.”
 
A most az Ulpius-ház gondozásában (újra) megjelenő A német lány (a Virágszállal együtt) első kiadott regénye volt 2010-ben (Hungarovox Kiadó), de nevét csak a 2011-ben megjelent Az angyalos ház és az Emma-trilógia (Emma fiai, Emma lánya, Emma szerelme) után ismerte meg igazán a közönség. A német lányban Sepp Weinbach, azaz Borpataky Jóska, a baranyai sváb fiatalember a német hadsereg századosaként vesz részt először Franciaország megszállásában, majd Sztálingrád ostromában. A két esemény más-más okból örökre megváltoztatja az életét. A háború után Bajorországban letelepedő férfit csakhamar utoléri a múltja egy furcsa félárva kislány, Rose képében. A gazdag bortermelő, hogy levezekelje önnön és mások bűneit, örökbe fogadja a lányt, felneveli, majd tizennyolc éves korában - a hatvanas évek elején - Párizsba küldi tanulni. A regény Rose boldogságkereséséről szól: vajon képes lesz-e megküzdeni a saját maga és a már csaknem húsz éve véget ért, de a lelkekben még dúló háború démonaival? Képes lesz-e megtalálni a helyét egy családban, amelyet már a felbukkanása előtt is meglehetősen kusza viszonyok, elhallgatott titkok és fel nem dolgozott tragédiák jellemeztek? Végül pedig: többszöri próbálkozás után sikerül-e megtalálnia az igaz szerelmet?
 
A német lányt Fábián Janka nagyapja emlékének ajánlotta, aki 1990-ben vesztette életét. A regény írása során talán a legnagyobb nehézséget a sztálingrádi csatáról szóló fejezet jelentette a számára, hiszen mindamellett, hogy 100%-ig próbálta szem előtt tartani a történelmi hűséget, szereplőit bele kellett helyeznie abba a hatalmas tablóba, amely a történelmi léptékű tragédia mellett személyes sorsok bemutatására is alkalmassá kellett, hogy váljon. Saját bevallása szerint ez a rövid fejezet annyira megviselte, hogy utána egy ideig abba is hagyta az írást. A nehézségek mellett azonban üdítő ellenpont lehet a zene, amely A német lányban az eddigi regényeihez viszonyítva is nagyobb szerepet játszik. Fábián Janka a saját honlapján különösen három zeneműre hívja fel a figyelmet, amelyeket a legjobb talán együtt hallgatni az olvasással: Lehár Ferenc – Wolgalied (Volga-dal); Debussy – Clair de lune; Liszt Ferenc – Magyar rapszódia. Egy interjúban (www.minok.hu, Baracsi Katalin) korábban elmondta azt is, hogy három dolgot tart elengedhetetlennek a „komoly” íráshoz: kerettörténetet, bátorságot és elég időt. Ez utóbbi nélkülözhetetlen az aprólékos és pontos történelmi kutatómunkához, amelyek kulisszái között kapnak helyet a néhol valós mintákra, olvasmányélményekre és saját tapasztalatokra épülő karakterek. Ugyanebben az interjúban Fábián Janka nyíltan bevallja, hogy roppant nehezen engedte el a szereplői kezét, s nem nagyon akaródzott neki befejezni a regényt, „éppen ezért valószínűnek tartom, hogy lesz folytatása ennek a történetnek”. Azt hiszem, ez az olvasók számára is kimondottan örömteli hír.
 
 
Könyv: Lawrence Block: Tánc a mészárszéken
Kiadó: Agave Könyvek
Várható megjelenés: 2012. július 18.
 
Amelyik krimirajongónak be kell mutatni Lawrence Block nevét, az talán nem is igazi krimirajongó. Az 1938 júniusában született (bizony, már 74 éves) amerikai szerzőt a többség leginkább talán két, New Yorkban játszódó regényszériájáról, a gyógyuló alkoholista Matthew Scudder-ről és a tolvaj úriember Bernie Rhodenbarr-ról szóló sorozatokról ismeri. A NY megyei Buffaloban született Block a Yellow Springs-i Antioch College-ba járt főiskolára (ahol szabadművészeteket oktatnak), ám a diploma megszerzése előtt otthagyta az intézményt. Legelőször, az 1950-es években álnéven kezdett publikálni, főleg puhafedeles pornóírásokat, hogy aztán végül 1957-ben kijöhessen első „saját” könyvével, a You Can`t Lose-zal. Eddigi írói munkássága során több mint 50 regényt, 100-nál is több novellát írt, valamint egy írókról szóló könyvsorozatot is jegyez. Block már évtizedek óta New Yorkban él, roppant szoros a kapcsolata a metropolisszal, legtöbb regénye itt is játszódik. 1993-ban elnyerte a Mystery Writers of America szervezetének Nagymesteri címét, 2005-ben pedig Gumshoe Lifetime Achievment Award-dal honorálták munkásságát. Lawrence Block termékenységéhez a már említett két tematikus regénycikluson kívül további négy, különböző főhősöket felvonultató sorozat fűződik: az Evan Tanner regények, a Chip Harrison könyvek és történetek, a Keller-regények, valamint a Paul Kavanagh könyvek. Említést érdemel még Block további munkái közül például a 2003-as Small Town, amely tényalapú könyv a 2001-es New York-i terrortámadásokról, valamint számos tévésorozatnak írt forgatókönyvet, a 2007-es, Wong Kar-wai rendezte My Blueberry Night - A távolság íze című film szkriptjének pedig a társszerzője volt.
 
Block az évek alatt írt novellák tucatjaival három alkalommal is elnyerte a legjobb elbeszélésnek járó Edgar-díjat, amely például a Tánc a mészárszéken után járó Edgar Allan Poe-díjjal is kiegészült. A Matthew Scudder-sorozat sorrendben kilencedik darabja 1991-ben látott napvilágot, melyben a történet szerint a főszereplő magánnyomozó azért mond igent egy kényes felkérésre, mivel hite szerint senki sem állhat az erkölcs és a törvény fölött pénze, hatalma és befolyása miatt. A megbízás során ki kell derítenie, Richard Thurman valóban megölte-e gyönyörű és terhes feleségét úgy, hogy még meg is úszta a gyilkosságot. A kérdésre meglehetősen egyszerű a válasz, csakhogy New York nem az a város, ahol az ember bármit könnyen megkaphat. Scudder, amikor még keményen piált, a város minden utcasarkán otthagyott egy darabot a lelkéből, ám ez az ügy mindennél mocskosabb, mint amit eddig a Nagy Almában megtapasztalt. A nyomokat követve ugyanis eljut a város szexiparának legaljára, ahol egy fiatal gyerek élete nem más, mint puszta árucikk, amelyet meg lehet venni, tönkre lehet tenni, aztán végül elpusztítani. Block Matthew (Matt) Scudder nevű nyomozója 1976-ban debütált Az apák bűnei (The Sins of the Fathers, magyar kiadás: 2004, Agave Könyvek) című regénnyel, ahol az exzsaru csak nemrég lépett ki a New York-i Rendőrségtől, s egyben hagyta el családját is, miután véletlenül egy fiatal lány halálát okozta. Egy Hell’s Kitchen-i hotelszobában bérel szállást, és engedély nélküli magánnyomozóként „tesz szívességet barátoknak”.
 
A Matthew Scudder-sorozat átfogó témája a halandóság: az első kötetek tele vannak Scudder magányos, a halált szimbolizáló pillanataival, amelyek mind-mind a véletlenül meghalt lányra utalnak. A sokszor a legjobbként emlegetett ötödik darabban, az 1982-es Nyolcmillió halálban (Eight Million Ways to Die, magyar kiadás: 2007, Agave Könyvek) Scudder karakterfejlődése végre mozdul egyet előre, mikor betér az Anonim Alkoholisták közé. Block ezzel tervezte lezárni a sorozatot, de aztán 4 év múlva következett a Ha a szent kocsma is bezár (When the Sacred Ginmill Closes, magyar kiadás: 2008, Agave Könyvek), amely nemcsak hogy feltámasztotta a szériát, de mind a szerző, mind pedig az olvasók kedvencének bizonyult. Ettől kezdve Scudder személyisége sokáig változatlan maradt, mígnem az Amerikában 1991-ben, nálunk pedig most megjelenő Tánc a mészárszékenben (A Dance at the Slaughterhouse) a magánnyomozó egy fiatal szélhámost, TJ-t kapja maga mellé szövetségesnek. A 2005-ben kiadott All the Flowers Are Dying úgy tűnt, talán a zárókötete lesz a sorozatnak, ám 2011-ben mégis megjelent egy következő könyv, az A Drop of the Hard Stuff, amely sorrendben immár a tizenhetedik Scudder-történet. Mi csak annyit tehetünk, hogy reménykedünk abban, Block tud még újat mutatni a magánnyomozó eseteiből, a jó hír pedig az, hogy az Agave Könyveknek köszönhetően remélhetőleg mindegyiket olvashatjuk majd magyarul is.