Főkép „Ne keresd e kompozíciókban a mély szándékot, hanem inkább a művészet szellemes tréfáját, hogy az vezessen rá téged a csembalón való friss, ügyes játékra…”
 
1738-ban e sorok kíséretében ajánlotta a portugál királynak Domenico Scarlatti az Essercizi per gravicembalo című művét; hálából, miután felvették a santiago-i portugál lovagrend tagjai közé. Domenico Scarlatti 555 csembalószonátájával kiemelkedik a késő barokk kor billentyűs szerzői közül. A nápolyi származású Scarlatti ugyan csembalóra írta szonátáit, de vélhetően ismerte már az akkor újdonságnak számító kalapácszongorát is. Műveiben felismerhetjük az olasz stílusú, könnyed dallamíveket, s formagazdagsága, variációs megoldásai, ötletei alakították ki a műveiről később megformált jellegzetes képet. A fúga- és variációformájú tételek, valamint a korai szvit-formát követő többtételes szonáták mellett Domenico Scarlatti főleg az egytételes, kétszakaszos szonátákat részesítette előnyben, a témák különböző feldolgozásaival pedig a variációk sorát alkotta.
 
Domenico Scarlatti 1701-től orgonistaként, zeneszerzőként lett tagja az apja vezette nápolyi királyi zenekarnak. 1703-ban mutatták be Ottavia restituita al trono és Il Guistino című operáit. Később tanult Gasparininél, majd Rómában a lengyel királynő magánszínházának karmestereként több operáját is bemutatták. 1720-tól Lisszabonban a portugál királyi udvari zenemestere, valamint Maria Barbara infánsnő zenetanára. 1729-ben királyi tanítványát a spanyol trónörökös feleségül vette. Scarlatti követte őt Sevillába majd Madridba. Billentyűs műveinek keletkezési ideje a spanyolországi tartózkodásához köthető.
 
Scarlatti szonátáival a billentyűs hangszerek hatalmas repertoárját hagyta az utókorra. Nagymértékben hozzájárult a klasszikus szonátaformakialakulásához, s utat nyitott a virtuóz és önálló zongoramuzsika felé. A virtuozitás mellett műveinek felépítése, a zenei elemek változatos felhasználása ma is aktuálissá teszi szonátáit. Több mint félezer csembalódarabjának eredeti kéziratos példánya nem maradt fenn; kéziratos másolatokban terjedt, illetve nyomtatásban jelent meg 1738-ban gyűjteménye – V. Joao portugál királynak ajánlva – az Essercizi per Gravicembalo (di) Don Domenico Scarlatti Cavaliero di S. Giacomo e Maestro (dé) Serenissimi Prencipe e Prencipessa (delle Asturie & c) címen.A gyűjteményes mű Londonban jelent meg, s Scarlatti zenéjének egyik legfontosabb lenyomata. Az idős mester élete utolsó éveiben is hatalmas mennyiségben írta szonátáit; 1752-ben 65 szonáta került másolásra, 1753-ban 120, 1754-ben 62, 1755-ben 34, 1756-ban 60, 1757-ben pedig 42 szonáta.
 
A francia Zig Zag Territoires kiadó gondozásában megjelent lemezen Racha Arodaky tolmácsolja Domenico Scarlatti szonátáit. Talán a régizene hívei is megbocsájtják, hogy a művek zongorán szólalnak meg. A lemezen szereplő művek az átgondolt válogatást tükrözik, igazi metszetét adják Scarlatti billentyűs zenéjének. A szerző líraibb kompozícióitól (K 466, K 247, K 208, K 213, K 481) a gyors, virtuóz kézkeresztezéses (K 1, K 209, K 427, K 457) futamait felvillantó sodró szonáta-hangzásáig minden karakter megtalálható Racha előadásában a lemezen. Érzékeny billentése a darabok minden egyes hangjára kiterjed. A Scarlatti műveit kedvelők között a szinte szignálszerűen ismert K 159 C-dúr szonáta díszített dallamainak ívei kiemelkedőek. Remek előadás. Érződik a koncentrált figyelem, az elgondolkodó befelé fordulástól egészen a felszabadult örömzenéig, amikor a zene a skálákkal, futamokkal feljut az arányosan megkomponált csúcsra. Az aranymetszést Domenico Scarlatti hangba metszett épületes műveiben szinte mindenhol fellelhetjük. Csak figyelni kell a zenét.
 
Az előadó a klaviatúrán megformált darabok előadásánál mellőzi a pedál használatát, mely a darabokat nem a romantika irányába viszi – helyesen –, hanem képzeletben egymás mellé állítja a szerző barokk csembalóját és a későbbi kalapácsos zongorát. Racha Arodaky többek között a párizsi Conservatoire National Supérieur de Musique Premier Prix díjának nyerteseként hat évig Murray Perahia mellett Londonban folytatta tanulmányait. Jelentős nemzetközi sikerei mellett 2001-ben elnyerte a MIDEM „Outstanding Artist” díját is. Bátran bíztatjuk a hallgatókat; Scarlatti művei csembalón és zongorán is jól szólnak. S erről ez a lemez is meggyőzheti hallgatóit.
 
Aki megismeri Domenico Scarlatti szonátáit, megismeri magát a zeneszerzőt, zenei gondolkodását és az olasz késő barokk művészetét is egyben.
 
Előadó:
Racha Arodaky – zongora
 
A lemezen elhangzó művek:
1. F minor, K 466/L 118
2. E flat major, K 193/L 142
3. D minor, K 32/L 423
4. D minor, K 1/L 366
5. C sharp minor, K 247/L 256
6. A major, K 208/L 238
7. A major, K 209/L 428
8. D minor, K 9/L 413
9. D minor, K 213/L 108
10. G major, K 427/L 286
11. B minor, K 87/L 33
12. E flat major, K 474/L 203
13. A major, K 457/L 292
14. F minor, K 481/L 187
15. C major, K 159/L 104
16. F minor, K 462/L 438
17. B flat major, K 551/L 396
18. G minor, K 30/L 499 The Cat’s Fugue