FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.

Könyv: David Nicholls: A nagy kvízválasztó
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. július 10.
 
„Amióta csak az eszemet tudom, okos akartam lenni” - mondja Brian Jackson A nagy kvízválasztó filmváltozatának elején. Ebben az egy mondatban pedig benne van szinte minden, amely az adott kort, szociális státuszt és „lázadó” (mert ugyebár mi ellen is lázadó?) gondolkodásmódot jellemzi. David Nicholls 2003-as regényének központi témája ugyanis a társadalmi osztályok között fennálló merev különb(öző)ség, az áttörhetetlenség és az adott státuszból való kiszakadhatatlanság - mindezek köré építi fel azt a cselekményt, amely az 1980-as évek pontosan azon szférájába vezet, ahol talán van esély mindezen gátak átugrására. Az angol regény- és forgatókönyvíró Nicholls három testvér középső tagjaként született 1966-ban. 1983 és 1985 között a 16-18 évesek számára szolgáló eastleigh-i Barton Peveril sixth-form college-be járt, ahol angol nyelvtan, fizika és biológia mellett drámai és színházi tanulmányokat is folytatott. Az érettségi után a Barton Peveril College-be nyert felvételt (csakúgy, mint az Oscar-díjas színész Colin Firth, akinek 2007-es And When Did You Last See Your Father? című filmjének forgatókönyvét maga Nicholls írta).
 
1988-ban a Bristol Egyetemen diplomázott bölcsészként drámából és angolból, hogy aztán a New York-i American Musical and Dramatic Academy-n színésznek képeztesse magát (David Holdaway néven játszva kisebb szerepeket). David Nicholls első regénye, A nagy kvízválasztó (Starter for Ten) 2003-ban jelent meg, amelyet aztán máig még kettő követett: 2005-ben A beugró (The Understudy) és 2009-ben az Egy nap (One Day), amelyből 2011-ben szintén film készült. A nagy kvízválasztó hőse egy Brian Jackson nevű elsőéves (1985-1986) egyetemista srác, aki a Granada Televízió gyerekkora óta rajongással övezett kvízműsorának egyetemi megmérettetésére akar bejutni, hogy végre az eszével és a tudásával törhessen ki abból a munkáscsaládból, ahová született. Brian egyszerre próbál menekülni az állandó gyermekkori veszekedések, az apa korai halálának és az értelmetlenül szürke jövő kilátásainak nyomasztó emlékeitől. Az egyetemen egy óriási szerencsének köszönhetően verekszi be magát a tévéműsorra készülő csapatba, ráadásul egyre komolyabb érzelmeket táplál egyik társa, a gazdag, okos és csinos Alice Harbinson iránt is.
 
Azonban jócskán csalódnia kell érzelmei terén, Alice-t hiába ostromolja velük, így vigasztalásképpen időről időre a lázadó természetű, minden szempontból kívülálló Rebecca Epstein-hez „menekül”, aki legalább annyira vonzó, mint Alice, ám korántsem könnyű természet. Végezetül aztán, ahogyan az lenni szokott, Brian élete legnehezebb szituációjában találja magát, amikor új, középosztálybeli egyetemi élete ütközni látszik munkásosztálybeli családi és baráti viszonyaival. A nagy kvízválasztó egyes szám első személyben vezeti be a kulisszák közé az olvasót, amelynek eredeti címe, a Starter for Ten az 1962 óta futó kvízműsor elhíresült szlogenjére utal, ahol a nyitó kérdésre adott helyes válasz 10 pontot ér. David Nicholls az angolokra jellemző fanyar humorral megírt regényéből brit-amerikai koprodukcióban készült film 2006-ban Tom Vaughan rendezésében, amelynek forgatókönyv adaptációját természetesen maga a szerző végezte. A mozivásznon James McAvoy keltette életre az egyetemista Brian-t, a film premierjére pedig a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon került sor. A nagy kvízválasztó - ahogyan David Nicholls később írt, ám nálunk korábban kiadott két regénye is - a Cartaphilus Könyvkiadó jóvoltából kerül a magyar olvasóközönség elé.
 
 
Zene: Rush: Clockwork Angels
Kiadó: Magneoton
Várható megjelenés: 2012. július 10.
 
Az 1968 augusztusában, Toronto mellett alakult, Rush névre hallgató kanadai rockegyüttes jelenleg három tagból áll: a basszgitáros, billentyűs és énekes Geddy Lee-ből; a gitáros és háttérénekes Alex Lifeson-ból; valamint a dobos, ütőhangszeres és dalszövegíró Neil Peart-ből. 1974-ig a banda tagja volt John Rutsey dobos, ám egészségügyi okok miatt távozni kényszerült, az ő helyét vette át Neil Part. Bemutatkozó albumuk, az 1974-es Rush óta az együttest úgy ismerik, mint zeneközpontú, összetett kompozíciókat használó zenekart, amely eklektikus lírai motívumokra támaszkodva nagymértékben sci-fi, fantasy és filozófiai témákat szólaltat meg. A Rush eddigi pályafutása alatt 24 aranylemezt és 14 platinalemezt gyűjtött be, számos Juno-díjjal büszkélkedhet, valamint 1994-ben bekerült a Canadian Music Hall of Fame-be. Eddig nagyjából 40 millió lemezt adtak el világszerte, amely az arany és platina stúdióalbumokat tekintve a The Beatles és a The Rolling Stones mögött a harmadik helyet jelenti számukra a mindenkori rockegyüttesek között.
 
Zenei stílusuk az évek alatt sok változáson ment keresztül. Debütáló albumukat erősen befolyásolta a brit blues rock, s olyan együttesek, mint például a Led Zeppelin vagy a Deep Purple. Az első néhány lemezt követően azonban stílusuk alapvetően a hard rock felé tolódott el, némi brit progressive rock beütéssel, ahol a Rush elhúzódó, szabálytalan időmegjelölést kombinált fantasy és sci-fi inspirálta lírával, bár zenéjüket nem lágyították meg hozzá. A hard- és a progressive rock fúziójával egészen az 1970-es évek végéig zenéltek, hogy az 1980-as években sikeresen egyesítsék saját zenéjüket a kor trendjeivel, kísérletezvén a new wave-vel, a reggae-vel és a pop rock-kal. Ez az időszak volt a banda pályafutásában a legkiterjedtebb hangzásvilágú éra szintetizátorokkal, szekvenszerekkel és elektronikus ütőhangszerekkel. A `90-es évek elején a Rush jellegzetes zenéje ismét változott, hogy harmonizálni tudjon az alternatív rock-mozgalmakkal, az új évezredben pedig visszatértek a rock and roll gyökereihez, bár modern viszonyulásban.
 
A Rush immár huszadik stúdióalbuma, a Clockwork Angels 2012. június 12-én jelent meg világszerte (nálunk július 10-én), ezúttal az Anthem és a Roadrunner közös gondozásában, amelyre 12 új dal került fel. A Clockwork Angels a 2007-es Snakes & Arrows óta az első, saját dalokat tartalmazó stúdiókorong, ahol ismét a Grammy-díjas Nick Raskulinecz producerrel dolgoztak együtt, a hangmérnök pedig Richard Chycki volt. A lemezt 2010 áprilisában rögzítették a nashville-i Blackbird Stúdióban, és 2011. október-decemberében a torontói Revolution Recording-ban. A közel 3 éve formálódó anyagról két dal már ismert, hiszen a „BU2B” és a „Caravan” korábban digitálisan már elérhetővé váltak, a kiadóváltás miatt azonban ezeket is újra rögzítette a csapat. Érdekesség, hogy a Clockwork Angels egy regényt is ihlet, amelynek szerzője Kevin J. Anderson (Star Wars- és Aliens regények). A történetben egyaránt lesznek majd elveszett városok, kalózok, anarchisták, ördögűző felvonulások és egy bizonyos szigorú órásmester, aki a mindennapi élet összes aspektusát befolyásolja. A lemez első single-je, a „Headlong Flight” április 19-én debütált az amerikai rock-rádiókban, az album megjelenését pedig 2012 őszén turné követi majd. A Clockwork Angels amúgy Kanadában az első helyen, a Billboard 200 listáján pedig a második helyen debütált.
 
 
Könyv: Lisa Gardner: Nem bújhatsz el
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. július 16.
 
Az Entertainment Weekly nem sokat vacakolt a szavakkal, amikor Lisa Gardner akkor (2007) megjelent új könyvéről, a D. D. Warren detektív-sorozat második, Nem bújhatsz el (Hide) című kötetéről azt írta: „Szorongatóan izgalmas pszicho-thriller”. A Magyarországon eddig csak a 2010-ben megjelent A kamra (szintén Ulpius-ház Könyvkiadó) című vérfagyasztó krimijéről ismert szerzőnőt állandóan azzal a kérdéssel faggatják: ugyan hogyan képes egy ennyire szép lány ennyire sötét tónusú könyveket írni? Mire Gardner rendszerint így felel: „Hagyjad már! A külvárosban nőttem fel két könyvelő szülővel, normális gyerekkorral, normális családban és normális házban. Talán minden túlságosan is normális volt körülöttem egy normális gyerekhez képest.” Lisa Gardner az USA-ban mára sikeres bestseller-szerző, aki ír krimiket és thrillereket szóló darabokban, egy FBI-os profiler-ről szóló szériában, illetve a D. D. Warren nevű nyomozónőről szóló sorozatban, amelyhez a Nem bújhatsz el is tartozik. Ám korábban Gardner fantáziája és keze alól Alicia Scott álnéven romantikus regények sora bújt ki, szám szerint 13.
 
Lisa Gardner amúgy az oregoni Hillsboro-ban nőtt fel, és a város Glencoe nevű gimnáziumában érettségizett. 18 éves korában jött a ragyogó ötlet, hogy romantikus regényt írjon, mert szüksége volt valami elfoglaltságra a nyári pincérnősködése előtt. Ez utóbbi nem ment valami jól, az írásról viszont akkor úgy érezte, ez az, ami igazán fekszik neki. A regényt számos alkalommal újra és újra átírta, míg végül Walking After Midnight címen és Alicia Scott álnév alatt 1992-ben megjelenhetett: 3 év munkája feküdt benne, amelyet végül csupán 3000 dollárral honoráltak. Csalódottan váltott tehát „állást”: vezetési tanácsadó lett, amelyet azóta is - az írást leszámítva persze - élete legjobb döntésének tart. Ugyanis gyűlölte ezt a munkát: 12 órás gürizés után éjjelenként menekülésképpen romantikus regényein dolgozott. 13 szerelmes könyv után aztán szüksége volt a változásra, ezért fogott bele egy valódi suspence-be: ez lett 1998-ban a The Perfect Husband - innen pedig a siker, immár főállású íróként, lavinaként sodorta magával. Lisa Gardner 2007-től New Hampshire-ben él férjével és kislányával, tetőtéri szobájában dolgozik két ugatós házőrzőjével és egy barátságtalan, háromlábú macskával a lábai előtt.
 
A Nem bújhatsz el története szerint Bobby Dodge-ot, a Massachusettsi Állami Rendőrség nyomozóját a mai napig kísérti egy eset, amelyben majdnem életét vesztette, s amely miatt ez az élet véglegesen megváltozott. Most azonban legrosszabb rémálmai válnak valóra, amikor egy elhagyatott elmegyógyintézet földalatti kamrájában 6 mumifikálódott meztelen női holttestet találnak, a tettes pedig az a gyilkos lehet, akiről eddig úgy tudta, hogy réges-rég halott. Bobby-nak egyetlen segítség áll csak a rendelkezésére: egy Annabelle Granger nevű fiatal lány, akinek - amióta az eszét tudja - bujkálásból áll az élete. A sírból előkerült egyik áldozat nyakláncán ugyanis Annabelle neve olvasható. Dodge tisztában van azzal, hogy az egyetlen esélye a bűnügy megoldására, ha szövetkezik régi szerelmével és barátjával, a bostoni rendőrség nyomozójával, D. D. Warren-nel. A nyomok pedig Bobby múltjába vezetnek, ahol talán még veszélyesebb dolgok rejtőznek, mint maga a gyilkosságsorozat. A Publisher`s Weekly teljes mértékben osztja az Entertainment Weekly álláspontját, amikor úgy ír a könyvről, hogy „Gardner az olvasót egy körömrágós futam lélegzetelállító csúcspontjába vezeti”, a The Wall Street Journal szerint pedig „a lebilincselő regény oldalról oldalra fokozza a sebességet”. Lisa Gardner második, magyar nyelven megjelenő thrillere ezért bizonyára sokat nyomhat majd a latban, hogy az olvasók az elragadó írónő további thrillereivel is megismerkedhessenek hazánkban.