FőképVannak hazai zenekarok, akik hosszas és kitartó munkával elérték, hogy országhatárainkon kívül is ismertek és kedveltek legyenek. Persze ez nem azt jelenti, hogy Rock Am Ring headlinerek, vagy akár Nova Rock nagyszínpados, főműsoridős bandák lennének, de rendszeresen tesznek kisebb-nagyobb kanyarokat Európa különféle klubjaiba és fesztiváljaira. Ilyen zenekar többek között a Cadaveres, a Subscribe, vagy éppen az Insane is. Bevallom, nem nagyon ástam bele magam az együttes munkásságába. Tisztában voltam a létezésükkel, a klippes dalaikat is ismertem, sőt még tetszettek is, de valahogy hiányzott az a pici plusz, ami miatt meghoztam volna azt az elhatározást, hogy akkor leülök, és végighallgatom az egyik lemezüket…

A 2000-es évek elején, amikor szélesebb körben is elterjedt a zenekar híre – köszönhetően az akkor divatos nu metal hullámnak és annak, hogy csodák csodájára akkortájt még simán mentek napközben is rock/metal klipek a hazai zenetévén –, még leginkább Korn- és egy kicsi Static-X-hatás érvényesült az Insane zenéjében, és talán Linkin Parkos dallamok jellemezték a hangzásvilágukat. Majd a 2000-es évek közepén kilépett az énekes, Oszi, és a helyére érkező Molnár Bálinttal némileg változtattak a stílusukon, elkanyarodtak a nu metaltól – amely hullám addigra már jóval alábbhagyott, aminek köszönhetően a banda sok kezdeti pályatársa el is tűnt a süllyesztőben –, és sokkal inkább a metalcore stílusjegyei jellemezték a dalaikat.

Tavaly év vége felé elkészült a klip az új album előfutárához, a „These Are The Ones” című dalhoz, amiből arra lehetett következtetni, hogy nagyjából marad az addigi irány és inkább a Killswitch Engage-vonal lesz a meghatározó. Az év elején azonban érkezett a hír, hogy Bálint kilép a zenekarból, és az addig basszusgitáros és a tiszta vokáltémákért felelős Tóth Bertalan veszi át az énekesi posztot. Ebből én arra tippeltem, hogy az új albumra esetleg eltüntetik a hörgős részeket és szélesebb körben is emészthető zenére váltanak, de nem így történt.

Kezembe véve a szép és igényesen elkészített bookletet, először az tűnt fel, hogy csak nyolc szám kapott helyet a lemezen. Majd kiderült, hogy csak öt „rendes” dal hallható a korongon, a maradék három ugyanis instrumentális, amolyan átvezető szerzemény. Az első ilyet („The Light At The End Of The Tunnel”) követő kapkodós címadó tétel, amelyet Shakespeare-nek ajánlott a banda, ellentmondást nem tűrően robban be, de szerencsére a refrén dallamos, tiszta énekű, így sokak hallójáratában bent tud ragadni. A remek refrén kicsit talán a Machine Head-főnök, Rob Flynn szenvedélyes témáira emlékeztet. A röfögő basszusgitárral induló „Lighthouse” inkább középtempós, azonban nem kell megijedni, puhának még csak véletlenül sem nevezhető, ugyanis döngölnek benne a srácok rendesen, és a refrén is megint király. A dalban közreműködik az a Köszi Janka, aki, ha nem tévedek, gyönyörű hangjával néhányszor már a Subscribe legénységét is kisegítette.



A „City Of Havoc” kapcsán elmondható, hogy a szinte mindegyik dallal kapcsolatban említhető Killswitch Engage-párhuzam itt a legerősebb, de szerintem ezt nem kell sértésnek venni, szó sincs gyenge utánzatokról, hiszen rendkívül igényesen megírt és összerakott dalok születtek. Amúgy ez a kiállós refrénű szám a kedvencem a lemezről. A „Waiting For The Summer Rain” nyugis, átvezető gitárprüntyögése után hallható a már emlegetett „These Are The Ones”. Nem véletlen, hogy anno erre készült el az első klip, mert ragadós, tuti sláger. Itt most egy kicsit át lett pofozva, kisebb hangszeres ráncfelvarráson esett át (kapott a végén egy hangulatos levezető részt), de lényegében nem változtattak rajta, csak ugyebár annyit, hogy Bálint nem énekel benne. (Itt még a Bálinttal készült verzió tekinthető meg.)



A „The Last Party” nekem különösebben nem lopta be magát a szívembe, aprítós a zene, szép a refrén, de nem érzem átütőnek vagy legalább emlékezetesnek. Egy instrumentális szerzemény, a „Coda” zárja a dalcsokrot, amely kellemes befejezése a kiadványnak.

A lemez hangzása kiváló, abszolút nemzetközi színvonalú, és nem érződik rajta, hogy kishazánkban készült. Egyedül azt sajnálom, hogy ilyen rövid lett, hiszen a játékidő alig lépi túl a 20 percet.

Összegzés

Kijelenthető, hogy jó lett a lemez, és egy énekesváltás után ez mindenképpen fontos dolog egy zenekar életében. A fiúk nem tértek le az eddigi útjukról, és a dalok kellemes időtöltést nyújtanak. A lemez egyetlen szépséghibája, hogy rövid. De sebaj, ott van az „újraindítás” gomb.

Az együttes tagjai:
Tóth Bertalan – ének
Szakonyi Balázs – gitár, vokál
Zahorán Csaba – basszusgitár, vokál
Kádár László – gitár
Érsek Gábor – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. The Light At The End Of The Tunnel
2. Concord The World
3. Lighthouse
4. City Of Havoc
5. Waiting For The Summer Rain
6. These Are The Ones
7. The Last Party
8. Coda

Diszkográfia:
Searching For Thoughts (2002)
XXI. Century Poison (2004)
King Of Fools (2005)
Egyetlen a sorban (EP) (2006)
Our Island – Our Empire (2008)
Concord The World (2012)