FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.

Zene: Chris Brown: Fortune
Kiadó: Sony Music Entertainment
Várható megjelenés: 2012. július 2.
 
Nem valószínű, hogy az R&B és a Hip-Hop rajongóinak túlzottan be kellene mutatni Chris Brown-t: az új (ha nem a legújabb) generáció (1989. május 5.) amerikai rappere az idők (azaz a jelen) elvárásainak megfelelően dalszerző, táncos és színész is egyben. A virginiai Tappahannock-ban született Brown kiskorától kezdve tanult énekelni és táncolni, egy templomi kórus tagja is volt, és számos helyi tehetségkutatón indult. 2004-ben szerződtette a Jive Records, a következő évben pedig meg is jelent Chris Brown címen bemutatkozó albuma (dupla platinalemez), amely a US Billboard 200 listáján a második helyre küzdötte fel magát, Run It! című single-je pedig az első férfi énekessé tette Puff Daddy 1997-es bemutatkozása óta, aki debütáló albumával elérte a Billboard Hot 100 lista csúcsát. Második nagylemeze 2007-ben jelent meg Exclusive címmel (szintén dupla platina), a Graffiti-re pedig már csak két évet kellett várni (2009). Negyedik stúdióalbumát 2011-ben adta ki F.A.M.E. címmel, amely karrierje során az első „number one” korongja lett, s egyben meghozta számára az első Grammy-díjat is (a legjobb R&B album). A zenei karrierjén túl Chris Brown színészi vonalat is építget: 2007-ben szerepelt először a filmvásznon a Lökd a ritmust! című zenés filmben, aztán következett a Családi Karácsony (2007), a Tökéletes bűnözők (2010) és a Think Like a Man (2012).
 
2012. június 29-én pedig (Magyarországon július 2-án), immár csak 1 év szünetet követően napvilágot lát Chris Brown ötödik stúdióalbuma, a Fortune. A nagylemez egyúttal RCA Records-beli debütálását is jelenti, miután a Jive Records 2011 októberében megszűnt. A korongon Brown számos híres producerrel működött együtt, köztük a The Underdogs-szal, Polow da Don-nal, Brian Kennedy-vel, a The Runners-szel, Danja-val és Fuego-val, míg vendégelőadóként Big Sean, Wiz Khalifa, Nas, Kevin McCall, Sevyn és Sabrina Antoinette is szerepelnek vokalistaként. A Fortune megjelenését 4 single előzte meg: a Turn Up the Music (10. helyezés a Billboard hot 100 listáján és első hely a UK Singles Chart-on), a Sweet Love, a Till I Die és a Don`t Wake Me Up. A készülő albumról először 2011. szeptember 2-án lehetett hallani, amikor a rapper-producer Kevin McCall egy interjúban elmondta, hogy „kemény” együttműködést folytat Brown-nal a lemez kapcsán. Még ugyanabban a hónapban David Banner producer közölte, hogy a készülő album „visszahozza majd az embereket a klubokba, és meg fogja változtatni a rajongók R&B felé történő viszonyulását”.
 
Az MTV News-nak adott interjújában Harvey Mason Jr. producer, a The Underdogs duójának egyik tagja, aki társszerzője is a Turn Up the Music című számnak, azt nyilatkozta, hogy „a Fortune-nel Brown egy újabb szintre lép. Az anyag ugyan hasonló a F.A.M.E.-hez, de Chris most igazán innovatív volt a zenét tekintve, olyan, amilyet eddig még nem hallhattunk tőle. Más műfajok elemeit is beépítette a pop és R&B-zenébe, ami szerintem végtelenül klassz.” Damon Thomas producer, a duó másik tagja hozzátette: „Az egyetlen, amellyel Chris-t és a művészetét jellemezni tudom, hogy ugyanazt csinálja, amit Michael Jackson generációja”. A Fortune sztenderd kiadására végül 14 dal került fel, míg a deluxe változat plusz 5 szerzeményt tartalmaz. Még a lemez világmegjelenése előtt Chris Brown június 8-án fellépett az NBC csatorna The Today Show Toyota Concert Series színpadán, hogy előadja legnagyobb slágereit és népszerűsítésül a Fortune néhány dalát.Nos, vajon tényleg visszacsábulnak majd az emberek a klubokba? Legyen Szerencsénk!
 
 
Könyv: Imre Viktória Anna: Az Őrült Hold alatt
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. július 10.
 
Imre Viktória Anna írói ambíciói mostanában kezdenek sikertörténetté válni. Az 1988. augusztusában született, még jelenleg is tanulmányait végző szerzőnő ugyan már több mint 7 éve foglalkozik írással, ahogyan az manapság lenni szokott, sokáig csupán az asztalfióknak (no meg a privát internetes sztrádának) „dolgozott”. Első, nyomtatásban megjelent regénye, a Kísértés Rt. 2011-ben látott napvilágot a Főnix Könyvműhelynek köszönhetően, addig csak novellái voltak olvashatóak, elsősorban az Új Galaxis antológiában, a Fiction Kult irodalmi portálon, és egyéb blogokon, illetve pályázatokon. Hogy aztán nem volt rossz húzás megadni a lehetőséget a fiatal hölgynek, azt a Libri Aranykönyv szavazása is bizonyítja, amelynek keretében a Kísértés Rt. bekerült a TOP 50 regény közé. A saját illusztrációkkal ellátott könyv újfajta megvilágításba helyezi a Menny és Pokol kapcsolatát csakúgy, mint Ádám és Éva történetét. A Kísértés Rt. főhőse ugyanis egy bérgyilkosnő, akihez egy fárasztó nap végeztével maga az Ördög toppan be dekoratív asszisztenciájával a sarkában, hogy a Mindenhatóval fej-fej mellett vívjanak versenyt a lány lelkéért. Az ironikus hangnemmel operáló regény stílusa és nyelvezete üde frissességgel, választékosan és könnyeden tár az olvasó elé egy feszesen összerakott, sokszereplős, fordulatos cselekményt, ahol a helyzetkomikumra épülő humor mögött ott van maga az emberi lélek és sajátos működése is.
 
Az Őrült Hold alatt meglehetősen más témájú regény, mint a Kísértés Rt., de Imre Viktória Anna saját bevallása szerint a horror és a sci-fi műfajaiba való elkalandozása mellett a fantasy áll hozzá a legközelebb. Az Ulpius-ház égisze alatt megjelenő második könyve fülszövege azt a kérdést teszi fel, hogy milyen lehet az állandósult káoszban élni? Mia, a regény főhőse szerencsére (vagy éppen szerencsétlenségére) hosszan mesélhetne erről, elvégre egész eddigi életét egy három holddal is rendelkező bolygó olyan városában töltötte, ahol éjszakánként minden átalakul. Nioba városában a lakók állandó körforgásban élnek: az emberek minden reggel másik testben ébrednek, más szülőkkel, más gyerekekkel, más házakban, és így tovább. Barátokat, családokat szakít el egymástól ez a különös, önálló akarattal bíró hely, és titkát még senkinek nem sikerült megfejtenie - legalábbis eddig. Amikor Mia véletlenül belebotlik a mogorva, embergyűlölő tudósba, a változásokat tanulmányozó Lancaster-be, merész döntést hoz: kinevezett asszisztensként az ismeretlent választja a férfi oldalán. Éppen csak arra nem számít, hogy az izgalmasnak ígérkező kutatás egy számára új, sötét világba vezeti őt, amelyben a tudomány szorosan összefonódik a mágiával, az égitestek pedig nem egészen azok, amelyeknek látszanak.
 
Az Őrült Hold alatt tulajdonképpen már Imre Viktória Anna egyetemi évei alatt megszületett, amikor az ELTE bölcsészkarán angolt és latint tanult. (Jelenleg éppen angol irodalom mesterképzésen vesz részt.) A Kísértés Rt.-hez hasonlóan saját maga illusztrálta második könyvét is, amely aprólékos leírásaival korántsem töri meg a történet folyamatát, ezzel adván beleélésre alkalmas mélységet a cselekménynek. Mia és Lancester karakterei remekül eltaláltak: míg a lány korához képest testileg túlhangsúlyozottan fejlett, bohókás és szeretnivaló lénye tökéletes ellenpontul szolgál a fiú sajátságos, túlcsordulóan professzorkodó személyiségéhez. Kettejük történeten végigvonuló civódása különösen megragadó atmoszférával vonja be az elmesélteket, s a felpörgetett befejezés méltó lezárása a regénynek. Imre Viktória Anna fantáziája az elmondottak tükrében kiapadhatatlannak tetszik, ebből pedig csakis az olvasók profitálhatnak. Még akkor is, ha az égi hatalmak versenyt vívnak a lelkükért, miközben szellemük minduntalan új és új testben ébred reggelente.
 
 
Film: Sleeping Beauty
Kiadó: ADS Service Kft.
Várható megjelenés: 2012. július 5.
 
„Aludni fogsz. Aztán felébredsz. És úgy fog tűnni, mintha az elmúlt órák sosem léteztek volna.” Nem túl bizalomgerjesztő munkaköri leírás, annak ellenére, hogy semmilyen konkrét fenyegetést nem tartalmaz. De éppen az az ijesztő benne, hogy azokról a kiesett órákról egyáltalán nem beszél. Az ausztrál író, Julia Leigh bemutatkozó filmje, a Sleeping Beauty (azaz Csipkerózsika) témája cseppet sem olyan békés, mint a címadó Grimm-mese, sőt. Leigh saját forgatókönyvéből dirigálta a mozit, s ugyan a címlistán nem szerepel, de mindezt Jane Campion (Zongoralecke), a női lélek mélyenszántó ismerőjének felügyelete (és segítsége) alatt tette. A 2011-es Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálma-díjra jelölt Leigh mozijának főszerepét az egykori gyerekszínész Emily Browning játssza, akinek nem lehetett túlzottan könnyű dolga, hiszen a meglehetősen szélsőséges helyzetekbe keveredő karakter hiteles alakításán túl azt is bizonyítania kellett, hogy elég érett már a felnőtt szerepek eljátszásához is.
 
Eredetileg Mia Wasikowska bújt volna Lucy bőrébe, ám ő a Jane Eyre új feldolgozása kedvéért végül visszamondta a szereplést. Így esett a választás Emily Browning-ra, akivel a forgatás előtt „tapasztalatgyűjtés” céljából Julia Leigh megnézette Lars Von Trier Antikrisztus-át, hogyan élte át benne Charlotte Gainsbourg az asszony figuráját. A Sleeping Beauty története szerint az egyetemista Lucy csendes nemtörődömségben éli mindennapjait. Egyetlen célja, hogy kifizesse a lakása bérleti díját, szexuális kapcsolatai semmit sem jelentenek a számára. Ezért is vállalja el a hétköznapinak semmiképpen sem mondható lehetőséget: Csipkerózsikaként idős férfiak szexuális játékszereként, önmagáról órákon át mit sem tudva kell léteznie. A kábítószer hatása alatt töltött órák aztán lassan-lassan a mindennapjai részévé válnak. Ahogyan azonban egyre gyakrabban fekszik bele luxuslakosztályának gyönyörű ágyába, úgy válik egyre erősebbé benne a vágy, hogy végre megtudja, mi történik vele, mialatt alszik.
 
A Sleeping Beauty valódi kérdése azonban az, hogy vajon mi lehet Lucy valódi motivációja: mazochizmus? Vagy a pénzszükséglet? Esetleg valami egészen más? A lány életét ugyanis zombiszerűen irányítja, kötélen rángatja saját egzisztenciális helyzete. Julia Leigh történetét két novella inspirálta: Yasunari Kawabata The House of Sleeping Beauties című 1961-es elbeszélése, valamint Gabriel Garcia Marquez Bánatos kurváim emlékezete című kisregénye, amelyek egyaránt olyan bordélyházakról szólnak, ahol a férfiak azért fizetnek a nőknek, hogy meztelenül, narkotizált állapotban feküdjenek melléjük. Leigh a lány figurájával kapcsolatban ugyan ad a nézőknek néhány kapaszkodót, viszont szerencsére nem eleget, így ki-ki maga vonhatja le a következtetéseit Lucy saját belső világával kapcsolatban. A Sleeping Beauty néhol steril, néhol humorral kezelt bepillantást enged a behódolásba és alávetettségbe, az erőszak mélységeibe, valamint a deperszonalizációba. Julia Leigh filmjének premierje a már említett 2011-es Cannes-i Filmfesztiválon volt, hogy aztán szereplését Sydneyben, Helsinkiben, Hamburgban, Rióban és Chicagóban folytassa.