Főkép

Akadnak olyan írók az irodalom történetében, akik ugyan hosszú pályát tudhatnak maguk mögött, mégis egyetlen kötetük vált olyannyira híressé, hogy azt még azok is ismerik, akik életükben nem fogtak a kötelező olvasmányon kívül könyvet a kezükbe. Ilyen alkotás Stephen King A ragyogás című regénye is, amely megerősítette a mára világhírűvé vált író sikerét.

A regény műfajában – mint arra a spoilerekkel elég szépen meghintett fülszöveg is rávilágít – a horror a meghatározó, és noha akad a könyvben horrorisztikus jelenet bőven, én mégis inkább drámának fogom fel az eseményeket, hiszen a három főszereplő olyan lelki fejlődésen és átalakuláson megy keresztül a Panorámában, hogy azt a nagy romantikus-realista írók is megirigyelhették volna. Persze aki meg akar ijedni, az meg fog ijedni, hiszen egy-két filmvásznon is tökéletesen elképzelhető jelenet is szerepel a történetben, valamint a kötet vége felé egyre hangsúlyosabban megjelenő hallucinációk között is akad olyan, ami az érzékenyebb lelkű olvasók számára a „nyugalom megzavarására alkalmas” epizódként is felfogható.

A történet kezdetén megismerhetjük a Torrance család nem túl rózsás jelenét: az ex-alkoholista, kissé lobbanékony természetűt apát, Jacket egy verekedés miatt elbocsátják az egyetemről, ahol dolgozik. Volt alkoholista barátja és kollégája felajánlja neki a Sidewinder közelében lévő Panoráma hotel téli gondnoki állását. A munka nem nehéz, viszont van egy nehezítő körülmény: a téli időszakban szinte minden kapcsolat megszakad a külvilággal, mert az erős havazás miatt szinte járhatatlanok az utak. Jack a család nehéz anyagi helyzete miatt elvállalja az állást, ám a hotelnek nem olyan patyolattiszta a múltja, mint azt a szállodáért felelős Stuart Ullmann állítja. További bonyodalmakat okoz Jack fiának különleges telepatikus képessége, aminek segítségével képes meglátni az elkövetkező jövőt, valamint a múltban történt eseményeket. A szálloda megérzi a kis Danny képességét, és mindenáron meg akarja őt kaparintani, amiben a korán érkező erős havazás csak segíteni fog.

A történet igazi erőssége nem az alaptörténet – ami legegyszerűbben úgy fogalmazható meg, mint egy régi kísértethistória modernizált változata –, hanem a mesterien ábrázolt karakterek. King erőssége mindig is a lélek ábrázolásában rejlett, viszont ilyen mélységű ábrázolással még a számomra kedvenc AZ-ban sem élt. Bár itt egyszerűbb dolga volt, hiszen csak nagyjából négy karakterért izgulhatunk. Közülük is kiemelkedik Jack Torrance, akinek megismerhetjük a múltját, jelenét és a kilátástalan jövőjét, ráadásul hozzá kapcsolódik egy gyönyörűen megírt őrület-ábrázolás is. Látjuk, hogy a szerető, szorgalmas családapa, aki szeretne megszabadulni a múltjától, hogyan válik őrült, gyilkos hajlamú férfivá, aki a feleségét és a gyermekét hibáztatja azért, hogy félresikerült az élete. King mindezt megspékeli a különböző hallucinációkkal, valamint álmokkal, amik szép lassan az őrületbe kergetik a karaktereket. S míg Danny a szokásos gyerekszereplő, illetve Wendy is kissé statikus jellem, az apa-fia viszonyra való féltékenység újdonságnak számít. Leírva nem adható vissza, mennyire zseniális az őrület ábrázolása a könyvben, ahogyan az egy-két rémálomtól eljutunk a szellemek megjelenéséig és az egyre sűrűbb lidércnyomásokig.

A könyv első fele egyébként a Kingnél szokásos dagályos módon halad. Az első negyed a karakterek tökéletes megértéséhez kell, de a múltbeli események megismertetése a könyv egészén átível. Akciódús részekre és pergő cselekményre leginkább a mű vége felé számíthatunk, viszont akkor egy-két esemény olyan fordulatszámon pörög, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Viszont King a történet vége felé bekövetkező „akcióorgiát” is megtöri egy kicsit a különböző szünetekkel, amikor a karakterek kicsit lenyugszanak és elgondolkodnak a történteken. Talán még a Lisey történetében figyelhetők meg efféle, a szélvész tempót megtörő fékek, viszont itt a végére is jutnak izgalmak. Bár a lezárás inkább emlékeztet egy „boldog amerikai családi lezárásra”, mintsem olyanra, ami egy igazi drámába illett volna.

Nem adok igazat azoknak, akik számára A ragyogás csak egy túldicsért regény, viszont azzal az állítással egyetértek, hogy nem ez King legjobb regénye, de a legjobb alkotásai közé tartozik, ez kétségtelen. A mesterien ábrázolt őrület, illetve a karakterek hitelessége mellett eltörpülnek azok a hibák, amelyeket észrevehetünk a kötet olvasása közben. A gyengébb lelkületű olvasóknak viszont azt ajánlom, hogy egy nyugisabb könyvet keressenek Stephen Kinggel való ismerkedésük első szakaszán, ugyanis itt a horrorelemek ugyanolyan hangsúlyosak, mint a drámaiak. Aki viszont bátor, nyugodtan kezdheti ezzel a King életművet, nem fogja megbánni, és az sem, aki szimplán csak egy izgalmas könyvre vágyik, amit egy-két nap alatt befalhat.

Kapcsolódó írások:
Ezüst pisztolygolyók (DVD)
A remény rabjai (DVD)
A halálsoron (DVD)
Lisa Rogak: Kísértetszív. Stephen King élete
 
A szerző életrajza
 
Magyar Stephen King HQ