Interjú: Brandon Hackett (Markovics Botond) – 2012. június

Markovics Botonddal alias Brandon Hackett-tel beszélgetek a Könyvhéten, új regénye, Az ember könyve megjelenésének alkalmából. Régóta vártunk már Az ember könyve megjelenésére. Mikor készült el a végleges kézirat és milyen utat járt be?

 

A végleges kézirat 2011 tavaszán készült el, és meglehetősen hosszú szülés volt, több, mint háromévnyi kitartó küzdelem. Az első verziót tavalyelőtt novemberben fejeztem be, de az első próbaolvasók véleménye megerősített abban, hogy még nincsen kész, ezért még egyszer átdolgoztam – sokadjára. A kész regény is hosszú utat járt be a megjelenésig, eredetileg úgy volt, hogy a Galaktikánál jelenik meg, aztán folyamatos csúszások után végül az Agave kiadónál kötött ki.
 
A kiadóváltás egyben borítóváltást is jelentett. Az újról majd később, de mi lesz a Metropolis Mediás borító sorsa? Láthatjuk majd egészben? Hiszen a blogodon egy pici részletet már bemutattál.

 

Nem tudom, mi lesz vele, szerintem leginkább semmi. Valószínűleg egy elkészült, de könyvre rá nem kerülő borító lesz.

 
A galaktikás kéziratleadás óta hosszú idő telt el. Volt, amit már megváltoztatnál a könyvben? Netán változtattál is azóta?

 

Persze, gyakorlatilag az utolsó pillanatig variáltam, csiszolgattam a szöveget. A Galaktikának is leadott utolsó verzióhoz képest persze már nagy változások nem történtek, átment egy alapos szerkesztésen is, amiben már csak kisebb módosítások adódtak.
 
Azt szoktad tanácsolni új olvasóidnak, hogy a 2007-es A poszthumán döntéssel kezdjék a műveiddel való ismerkedést. Mi ennek az oka? Elzárkóznál-e például korábbi műveid újrakiadásától?

 

Valóban, nem igazán szeretném, ha újra kiadnák a régebbi műveimet, legalábbis egy alaposabb újragondolás nélkül semmiképpen nem, de erre meg nem hiszem, hogy a közeljövőben lenne energiám és kapacitásom.
 
Sokan „követelik” tőled a Zsoldos Péter-díjat nyert Én, a halhatatlan-ciklus folytatását. Látsz erre esélyt a közelebbi vagy a távolabbi jövőben?

 

Egyszer egy-két éve írtam egy blogbejegyzést arról, hogy egyszer esetleg nulláról újraírnám a történetet. A jövőképe, a stílusa, a karakterábrázolás sem igazán felel meg a mai elképzeléseimnek, de maga a sztori talán van annyira érdekes, hogy érdemes lenne vele újra foglalkozni. Ez egy elég nagyszabású világ volt, és elkövettem az amatőr írók egyik legsúlyosabb és legtipikusabb hibáját, mert rögtön egy hatalmas történetbe ugrottam bele. Aztán pedig pont addigra szerettem ki a világból, amikor eljutottam a lényegig, ami az egésznek a megoldása lett volna. Ígérni nem tudom, de talán egyszer tényleg lesz kedvem és időm, hogy foglalkozzam vele.
 
Előző két regényedben a poszthumán élet technikai eszközökkel való megvalósítását vizsgáltad. Ezúttal a genetikai módosításon van a hangsúly. Mit gondolsz, melyik a reálisabb, ha egyáltalán reális bármelyik?

 

Az ember könyvében a genetika nem az emberi technikai fejlődésből következik, az itt ábrázolt genetikai változásoknak nincs sok köze a realitáshoz. Hogy a technológia fejlődés révén hová tart az ember, e kapcsán A poszthumán döntésben felvázolt tudatfeltöltést, vagy a genetikai módosításokat technológiailag idővel elérhetőnek tartom.
 
A génmódosításról általában mi a véleményed? Megengedhető vagy inkább kerülendő?

 

Embere válogatja, hogy ki mit gondol róla, én most még nem félek tőle, noha nyilván vannak veszélyei. A genetikusok felelősségteljes emberek, igaz, a lehetséges következményeket nem lehet előrelátni. További kérdés, hogy a kutatásokat finanszírozók mit szeretnének. Jelenleg nem hiszem, hogy ez a közeljövőben katasztrofális következményekkel járna.
 
Bár több helyen elmondtad, honnan jött Az ember könyve alapötlete, elmondanád még egyszer?

 

2001. május 1-jén bekapcsoltam a tévét, és egy dokumentumfilm második felét csíptem el. A Bikini-szigetek őslakóiról szólt, akiket a második világháború után, az Egyesült Államok a körzetben tervezett nukleáris kísérletei miatt egy másik szigetre költöztette. Egy jelenetben már e másik szigeten voltak és egy amerikai hadihajó élelmet, ellátást szállított nekik, mert az új szigeten nem volt lehetőségük önellátásra. Furcsa volt látni napszemüvegben, hawaii ingben a bennszülötteket, és ekapcsán megragadt bennem, hogy mi lenne, ha valami hasonló történne velünk, emberekkel. Az ember könyve egy nagyon korai koncepciója szerint a Föld az idegenek hibájából megsemmisült, pár ezer embert mentettek volna csak meg az idegenek, de aztán mindez az írás során teljesen más irányba kanyarodott. Eredetileg úgy akartam megírni a sztorit, hogy húsz évvel a Földtől való eljövetel után játszódjon, de aztán rájöttem, hogy érdekesebb az, hogy milyen ez az idegen világ, ahová vitték őket, és miért kerültek egyáltalán oda.
 

 
Az ember könyvében eltűnik egy városnyi ember a Földről. Nem gondoltál arra, hogy megnézzük ezt az itt maradtak oldaláról is?

 

Mivel több kontinensről véletlenszerűen visznek el embereket, kiderülhet ugyan, hogy a Földről egyszerre tűnt el 3000 ember, de ez a történet most nem érdekel különösebben.
 
Sokszor róják fel műveid hibájául, hogy nem nagyon vannak bennük szerethető karakterek. Hogy érzed, sikerült most ezen változtatnod?

 

Mivel érdekelnek az olvasói vélemények, visszajelzések, igyekszem tanulni is belőlük. Talán A poszthumán döntés emberközelibbnek nevezhető, az Isten gépeiben a technológiai fejlődés egyik következménye volt a karakterek elidegenedése. Az ember könyvében pedig valóban igyekeztem nagyobb hangsúlyt fektetni a szerethető karakterekre. Remélem, sikerült.
 
Említetted most és korábban is, hogy fontolgatod, folytatást írnál Az ember könyvéhez. Korábban is volt már példa folytatásra az életművedben. Általában hogyan vélekedsz a több könyvön átívelő történetekről? Jobbak, rosszabbak-e, mint az egy könyvben elmeséltek, vagy nincs érdemi különbség?

 

Nem ezen múlik. Sem A poszthumán döntéshez, sem az Isten gépeihez nem írtam folytatást, ugyanis mostanság olyan lassan írok meg egy könyvet, hogy mire a végére érek, teljesen új ingerek érnek, új világok, új történetek kezdenek el foglalkoztatni. Az ember könyve viszont kicsit más, mert itt még van egy történet, amit muszáj megírnom.
 
Min dolgozol éppen, és mikorra várhatjuk a következő regénykézirat elkészültét?

 

Már javábanAz ember könyve folytatásán dolgozom, ami Az ember holdja címet viseli. A nagyon optimista elképzelés szerint most extra sebességgel szeretnék haladni, hogy a következő Könyvhétre elkészüljek, de ez magamat ismerve nem biztos, hogy sikerül, és tartok tőle, hogy az elmúlt években túl sok felelőtlen ígéretet tettem például Az ember könyve megjelenése kapcsán is. Hátha most sikerül is betartani.
 
Az új könyv borítója nem aratott osztatlan sikert a rajongók körében, engem is az angyalos-vámpíros tinirománcok borítójára emlékeztet. Tudatos volt ez a választás? Illetve gondolod, hogy ezzel sikerülni fog bővíteni az olvasótáborod?

 

Mindkét fajta véleményt hallottam már: van, aki szerint nagyon jó a borító, van, aki szerint nem jó. A cél az volt, hogy valamennyire eltérjünk a sci-fis hatástól. A történet sem feltétlenül csak science fiction olvasókat szólít meg. Lehet, hogy elkelt volna még egy kis sci-fis hatás a képre, de a vámpíros-angyalos hatás nekem például nem jut róla eszembe. Remélem, hogy új olvasókat is el tudunk érni általa.
 
Az ember könyvéből egy időben jelent meg a nyomtatott és az elektronikus változat. Ha jól tudom, a kiadónál ez az első ilyen eset. Hogyan jutottatok erre a döntésre? Mit gondolsz, hogyan viszonyulnak majd egymáshoz a nyomtatott és az elektronikus eladások?

 

Szerettem volna az elektronikus megjelenést, mivel sok olvasó kérte, hogy legyen e-verzió is, és az Agave kiadó sem zárkózott el előle, így tulajdonképpen zökkenőmentesen ment a megvalósulás. A papírkönyvnek nyilván jóval nagyobb fogyása lesz, de az e-könyvek térnyerése hosszabb távon nem megállítható folyamat.