George R. R. Martin: Sárkányok tánca

A tél megérkezett. A fegyverek elhallgattak, a Hét Királyságra béke köszöntött végre a pusztító polgárháború után. Királyvárban Kevan Lannister és Mace Tyrell szoros együttműködésének gyümölcseként a központi hatalom erősödésével a rend is visszatér Westeros földjére. A vasembereket fokozatosan kiszorítják északról, és elkerülhetetlen vereségük után Stannis Baratheon sem húzhatja már sokáig.
 
Az író ezzel a lecsendesedett képpel köszönt el tőlünk a Varjak lakomája végén, és a sorozat hűséges olvasója joggal teheti fel magának a kérdést, hogy Cersei Lannister politikai ámokfutásának elkerülhetetlen bukása után mégis miről fog szólni a Sárkányok tánca. Pedig közel négyezer oldal elolvasása után már megtanulhattuk volna, hogy George R. R. Martin világában a látszat néha csal, és sokszor sziklaszilárd alapfeltevések és ki nem mondott, de biztosnak vett várakozások egész seregét kell sutba dobnunk.
 
Vegyük elsőként Daeneryst, ugyanis joggal mondhatom, hogy a Sárkányok táncának Meereen az egyik fő helyszíne. A harmadik rész végén még egy viszonylag „steril” település volt ez a hatalmas város, azonban az író a legújabb kötetben egy olyan részletgazdag, sokszínű és lüktető hellyé varázsolja, mely politikai ármánykodásaival, cselszövéseivel és átláthatatlanul szövevényes érdekhálózatával bármikor felvehetné a versenyt Királyvárral. Ezzel el is értünk az első téves feltevésünkhöz, tudniillik, hogy Daenerys a város elfoglalásával kellően megszilárdította hatalmát, és a rabszolgák felszabadításával erős bázist teremtett magának. A valóság azonban nem is állhatna messzebb ettől! A fiatal királynőnek minden tudására és rátermettségére szüksége lesz, hogyha meg akarja őrizni uralmát e viperafészek fölött. A gondokat csak tetézi, hogy a sárkányok egyre csak nőnek, és ezeknek a szörnyeknek nem tartozik a jellemükhöz az engedelmesség.
 
Daenerys mellett Havas Jonról, az Éjjeli Őrség új főparancsnokáról olvashatunk a legtöbbet. Nos, Eddard Stark fattyú fiának különösen vékony jégen kell táncolnia, ha meg akarja élni a tavaszt. Hiszen nincs annál nehezebb, mint megőrizni az őrség semlegességét egy polgárháborúban, pláne, hogyha az egyik király hosszú távra rendezkedett be a Falon. Szerencsére Jon kellően talpraesettnek bizonyul a politika világában, apjával és féltestvérével ellentétben ösztönösen mozog a kelepcék és cselszövések sűrű hálójában, sikert-sikerre halmozva.
 
George R. R. Martin egy régi tartozását is lerója a Sárkányok tánca lapjain, tudniillik, hogy pontosan mi is történt északon Deres felégetése után. A harmadik és negyedik kötetben is csak hiányos utalásokkal és félrevezető pletykákkal találkozhattunk, azonban a legújabb részben minden puzzle darab a helyére kerül. Az író Meereenhez hasonlóan ezt a régi-új cselekményszálat is számos izgalmas új helyszínnel, és sokszínű jellemek egész seregével gazdagítja. Elöljáróban csak annyit, hogy az északi nemesek nem felejtették el a vörös menyegzőt, és csak az alkalomra várnak, hogy bosszút állhassanak az Ifjú Farkasért, amire néhány eddig halottnak hitt szereplő szolgáltatja az alkalmat.
 
Bár az író egy tartozását lerója, egy másikkal adós marad, hiszen a negyedik könyv végén megígérte, hogy az ötödikben újra találkozhatunk majd a Varjak lakomájának szereplőivel. Nos, erre jócskán kell várnunk, ugyanis a Sárkányok tánca első háromszáz oldalán – néhány beiktatástól eltekintve – a Tyrion, a Jon és a Daeneris fejezetek váltogatják egymást, és a történetben előre haladva is csak elvétve találkozunk a negyedik könyv szereplőivel (Cersei Lannisterrel kettő, míg Jamievel csupán egy fejezet foglalkozik). Sajnos Samwell Tarly és Sansa Stark egyáltalán nem jutnak szerephez. Természetesen az író ezen a téren is kárpótol minket, ugyanis a narrátor-szereplők köre számos taggal bővül, többek közt a titokzatos Mellissandre-ral.
 
Végezetül szükségét érzem, hogy a Tűz és jég dala kitartó rajongóinak szolgáljak egy bíztató összehasonlítással. A Kardok vihara páratlanul mozgalmas és szerteágazó cselekménye, illetve lélegzetvisszafojtva olvasott fordulatai után a Varjak lakomája sokkal nyugalmasabb, kevesebb szereplőt felvonultató története sokszor egy hosszú epilógushoz hasonlított. Szerencsére a Sárkányok táncában George R. R. Martin példátlan hozzáértéssel szítja tűzviharrá a sorozat lángját, mely Robb és Catelyn Stark, illetve Tywin Lannister halála óta csak takarékon égett. A helyszínek és a szereplők gombamód szaporodnak a könyv lapjain, az eddig főleg Westerosra korlátozódó cselekmény minden irányba kitágul, egészen addig, amíg a Hét Királyság vastrónja csupán egy bábu lesz a sok közül a világméretűvé szélesedett trónok harcában.