Főkép Miközben a 17. század az európai kontinensen az opera felvirágzásának időszaka volt, addig a Brit-szigeteken kifejezetten mostoha sors jutott a dalszínházi műveknek. Sem a többek között Monteverdi, Cavalli és Cesti által képviselt, szélesebb közönségnek szánt itáliai modell, sem a Lully és Charpentier nevével fémjelzett, az udvar fényét emelő és komoly zenekari apparátust megmozgató francia opera, a klasszicizáló tragédie en musique nem vert gyökeret angol földön, többek között az angol polgárháború 1642-es kitörését követő, majd’ húszéves hiátusnak betudhatóan. Így a szigetországnak volt, vagyis lett volna mit behoznia a monarchia II. Károly diadalmas hazatérésével és megkoronázásával 1660-ban kezdődő restaurációjának évtizedeiben.
 
Az egyik első, de mindenképp a legismertebb angol opera zeneszerzőjének neve nem kizárólag a magánelőadásra szánt Dido és Aeneas révén kapcsolódik a zenés színházhoz, hiszen több más darabhoz is komponált kísérőzenét. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a restauráció korának angol színháza valóban csupán kísérő szerepet szánt – jobban mondva engedett – a muzsikának, ami főként az előadás és a felvonások kezdetére figyelmeztetett, tehát függönyzeneként funkcionált, és mindössze néhány táncbetét vagy dal egészítette ki a Purcell halála után szvitekben összegyűjtött és 1697-ben A Collection of Ayres Compos’d for the Theatre címen kiadott színpadi zenéket.
 
A teljes színházi oeuvre a semi-operákat és a Dido és Aeneast leszámítva is több mint hétórányi anyag, amiből a Peter Holman vezette Parley of Instruments a leginkább fülbemászó dallamokkal ékes táncfüzéreket válogatta ki, köztük az egyik első hivatásos írónő, Aphra Behn Abdelazer című darabjához komponált kísérőzenét, melynek Rondeau-ját (2) évszázadokkal később Benjamin Britten használta fel a Young Person’s Guide to the Orchestra című művének alaptémájaként. Az Abdelazer-szvit mégsem kizárólag emiatt, hanem a mesteri Overture (1) kromatikus fúgájának, a 18. században közkedveltté vált kontratáncként (country dance) fennmaradt Hornpipe-nak (8) és a csodálatos dallamú záró Aire-nek (9) köszönhetően szintén figyelemre méltó.
 
Már itt megfigyelhető, hogy Purcell színpadi kísérőzenéje valahol a barokk szonáta és a consort muzsika kifejezetten angolos elegye: az egyetlen hegedűt, vagy – a Timon of Athens és a Bonduca esetében – trombitát két brácsa és egy viola da gamba kíséri, tehát a közbülső szólamok eleve mélyebb regiszterben megszólalva töltik ki a zenei szövetet, a basszust pedig nem egészíti ki akkordikus figurákkal billentyűs vagy pengetős hangszer, mint az az operák vagy semi-operák esetében volt szokásos és kívánatos eljárás. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy e színpadi szvitekben élt tovább a borbélyüzletek gamba consortjai révén megőrzött reneszánsz hagyomány, miközben ugyanígy megfigyelhető a szélső szólamok egyértelműen barokkos kiemelése is.
 
Hasonlóképp tanulságos a vélhetőleg szintén egy színdarabban elhangzott g-moll Chacony, amely a Purcellre oly jellemző, egyetlen, makacsul ismétlődő témára, vagyis ground bass-re épülő variációsorozat, amely éppúgy rokonítható Lully monumentális passacaille-aival, mint Pachelbel chaconne-jaival – igaz, az előbbi komponista rendelkezésére álló nagy létszámú és jól képzett zenekar hiánya miatt Purcell műve inkább a kamarazene intimitását, mintsem a fényűző operaelőadások atmoszféráját árasztja magából. Hasonló megoldással találkozhatunk a Timon of Athens függönyzenéjének esetében is (11), hangulatában azonban sokkal vidámabbnak mutatja magát ez a darab. Összességében a lemezen szereplő mindegyik mű esetében egyértelműen megállapítható, hogy ugyan Purcell idegen mintákat is alapul vett, angolsága és a takarékosság kényszere a finom és érzékeny, mégis hatásos megoldások keresésére ösztönözte őt, és ezt a legmagasabb színvonalon oldotta meg.
 
A Parley of Instruments kiváló érzékkel összeválogatott és a hangmérnöki munkát tekintve is tökéletesen rögzített albuma teljes, ugyanakkor sosem hivalkodó pompájában tárja elénk Purcell színházi muzsikáját, és még ha ragaszkodnánk is a Christopher Hoogwood- vagy Roy Goodman-féle összkiadáshoz, ez a lemez akkor is díszhelyet érdemel bármely barokk zenei gyűjteményben.
 
Előadók:
The Parley of Instruments
Peter Holman – vezető
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1-9. Suite for the play Abdelazer Z570
10. Overture from Timon of Athens Z632/1
11. Curtain Tune from Timon of Athens Z632/20
12-19. Suite from the play The Gordion Knot Unty’d Z597
20-28. Suite from the play Bonduca Z574
29. Chacony in G minor Z730
30-37. Suite form the play The Virtuous Wife Z611