FőképFülszöveg:
A könyv, amelyről mindenki beszél...

Az erotikus, mulattató és mélyen megindító "Ötven árnyalat-trilógia" olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad.
Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt - de a saját feltételei szerint.
Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere - multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja - ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.

Részlet a regényből:
 – Mikor lesz az első interjúd holnap? – kérdi kedvesen.
– Kettőkor.
Lassú, gonoszkodó vigyor jelenik meg az arcán.
– Helyes. – És ott, a szemem előtt megváltozik. Keményebb lesz, féktelen… dögös. Ez az Uralkodó Christian.
– Szállj le az ágyról. Állj oda. – Az ágy mellé mutat, én pedig sietek engedelmeskedni. Christian feszülten néz, ígéret csillog a szemében. – Bízol bennem? – kérdezi.
Bólintok. Christian kinyújtja kezét, és két kerek ezüstgolyó csillog a tenyerében. Vastag, fekete szalag köti össze őket.
– Újak – mondja nyomatékosan.
Kérdő pillantást vetek rá.
– Beléd rakom ezeket, aztán elfenekellek. Most nem büntetésből, hanem a te és az én örömömre. – Elhallgat, nézi a reakciómat, ahogyan elkerekedett szemmel bámulok.
Bennem lesznek! Felnyögök, és a hasam mélyén összehúzódnak az izmok. Belső istennőm hétfátyol-táncot jár.
– Aztán dugunk, és ha még ébren vagy, utána elmondok néhány dolgot az első éveimről. Benne vagy?
Az engedélyemet kéri! Szótlanul bólintok.
– Jó kislány. Nyisd ki a szád.
A szám?
– Tágabbra.
Gyengéden a számba teszi a két golyót.
– Síkosítani kell őket. Szopjál – utasít, de kedves a hangja.
A golyók hűvösek, simák és meglepően súlyosak. Fémes ízük van. Száraz a szám, de összegyűlik benne a nyál a szokatlan tárgy körül. Christian szürke szeme nem szakad el az enyémtől. Szentséges pokol, ez beindít. Mocorogni kezdek.
– Maradj nyugton, Anastasia – figyelmeztet.
– Állj. – Kiveszi a golyókat a számból. Félrehajtja a takarót, és leül az ágy szélére.
– Gyere ide.
Megállok előtte.
– Most fordul meg, hajolj előre, fogd meg a bokádat.
Pislogok, és elsötétül a képe.
– Ne habozz – korhol finoman, és van valami a hangjában. Aztán a szájába rakja a golyókat.
Basszus, ez szexibb, mint a fogkefe. Azonnal engedelmeskedem a parancsnak. Jesszusom, vajon meg tudom érinteni a bokámat? Úgy tűnik, könnyen megy. A póló felsiklik a hátamon, kitárul a hátsóm. Hála istennek, visszakaptam a bugyimat, de gyanítom, nem lesz soká rajtam.
Áhítattal a popsimra teszi a kezét, és lágyan, tenyérrel simogatja. Nyitva a szemem, látom a lábát az enyém mögött, semmi mást. Behunyom a szemem, ő pedig finoman félrehúzza a bugyimat, és lassan föl-le húzogatja az ujját a nemi szervemen. Felkészül a testem, vad várakozás és izgalom szédítő keveréke önt el. Christian egyik ujjával belém hatol, és élvezetes lassúsággal körözni kezd. Annyira jó! Felnyögök.
Szakadozott a lélegzete, hallom, hogy nyögdécsel. Megismétli a mozdulatot. Aztán visszahúzza az ujját, és lassan, egyenként beilleszti finom golyókat. Ó, istenem. Testhőmérsékletűek, a szánk felmelegítette. Különös érzés. Amint bennem vannak, nem is igazán érzem őket – mégis tudom, hogy ott vannak.
Christian a helyére illeszti a bugyimat, előre hajol, és ajka finoman érinti a popsimat.
– Állj fel – utasít, és remegő lábbal felállok.
Ó, most aztán érzem őket… nagyjából. Christian megmarkolja a csípőmet, és segít megtartanom az egyensúlyomat.
– Jól vagy? – kérdezi, és szigorú a hangja.
– Igen. – Tollpuhaságú a válaszom.
– Fordulj meg! – Szembefordulok vele.
A golyók lefelé csúsznak, és önkéntelenül is megfeszülök köröttük. Megriaszt az érzés, de nem rossz.
– Milyen érzés? – kérdezi Christian.
– Fura.
– Fura jó, vagy fura rossz?
– Fura jó – vallom be pirulva.
– Helyes. – Jókedv bujkál a tekintetében.
– Szeretnék egy pohár vizet. Menj és hozzál, légy szíves.
Ó.
– És amikor visszajössz, a térdemre fektetlek. Gondolj erre, Anastasia.
Víz? Vizet akar… most… miért?
Kimegyek a hálószobából, és máris egyértelmű, miért akarta, hogy járjak. A golyók súlya lefelé húz, és belülről masszíroz. Hátborzongató érzés, és nem kellemetlen. Sőt, szaporábban kapkodom a levegőt, mikor nyújtózkodva leveszek egy poharat a konyhaszekrényből, és felnyögök. Ó, istenem… ezeket meg kell tartani. Vágyom, vágyom tőlük a szexet.
Christian mereven figyel, amikor visszatérek.
– Köszönöm – veszi át a poharat.
Lassan kortyol, aztán az éjjeliszekrényre helyezi a poharat. Egy fóliacsomag készen áll, várakozik, akárcsak én. És tudom, hogy miért teszi ezt Christian, a várakozást fokozza vele. A szívem hevesebben dobol. Christian fényes, szürke szeme az enyémbe mélyed.
– Gyere. Állj mellém. Mint a múltkor.
Mellé állok, a vérem lüktet, és ez alkalommal izgatott vagyok. Beindultam.
– Kérj meg – mondja Christian.
A homlokomat ráncolom. Mit kérjek?
– Kérj meg rá. – Most már valamivel keményebb a hangja.
Micsoda? Hogy hozzak még vizet? Mit akar tőlem?
– Kérj meg rá, Anastasia. Nem mondom még egyszer. – És olyan fenyegetés érződik ki a szavaiból, hogy végre leesik. Azt akarja, kérjem meg, hogy fenekeljen el.
Szent szar. Christian várakozásteljesen néz rám, a szeme egyre hűvösebb. A francot.
– Fenekelj el, kérlek… uram – suttogom.
 
A Kiadó engedélyével.