FőképNem tudom ki, hogy van vele, én imádom a vadnyugatot. És lehet az film, könyv, képregény, kiállítás vagy zene, az biztos, hogy ha valamivel kapcsolatban megemlítik, akkor teszek egy próbát az adott dologgal. Nem tudom, miért van ez, gondolom, gyerekkorom maradéka, ami keveredik a mindenáron szabályok közé szorított szellem lázadásával. Vagy valami ilyesmit mondana egy pszichológus. A lényeg, hogy szeretem a westernt. Meg szeretem a metalt is. Ezt a kettőt eddig azonban nem nagyon élvezhettem együtt. Nem is csoda, nem könnyű jól keverni ezt a két igencsak különálló műfajt, ha valami újat akarunk létrehozni (na, a Metallica „Ecstasy of Gold” feldolgozása már ki is esett), de lapul itt valami a nyeregtáskában: a Dezperadoz nevű banda, akik elhatározták, hogy ők márpedig ennek a két műfajnak a keverékét fogják játszani.

Amikor meghalljuk a „Deadwood”-ot, ami egy legendás vadnyugati városról kapta a nevét és itt épp intróként funkcionál, akkor még nem igazán tudjuk, hogy mire is számítsunk. Merthogy ez a dal a tradicionális hangzást adja vissza, de az album további részében bőven hallunk majd igazi metalos riffeket és gitárszólókat is, amiket nem hiszem, hogy igazán ismertek volna a híres-neves Nyugaton. De mindemellett itt vannak az igazán ismerős, lassú gitárpengetések, a szúrós nézés közben használt idegtépő zene és igazi nyugatias dallamok, megszórva „Yippie Yah Yeah”-kkal és az elmaradhatatlan söntésekkel (Saloon No. 10). Na meg az utánozhatatlan és valóban történelmi pillanatokat megélt Coltok forgótárának pörgése sem hagy kiesni a hangulatból a „Bullet with my Name” alatt. Mindezt még azzal is megfejelik, hogy egy-egy dal erejéig kicsit déliesre veszik a figurát, mint például a „My Ol’ Rebel Heart”-ban. Persze ezt is megspékelik egy kis keménységgel, amiért egy cseppet sem fogunk haragudni.

Igen, helyenként a kemény zúzás kicsit elnyomja a cowboyvilágot, de a mély, tiszta ének valahogy mindig passzol az egészhez, és a basszus is vissza tud egy kicsit vonulni, hogy lágyabb dallamok is megszólaljanak. Egyedül talán a dob az, ami végig ott van, de igencsak háttérben – mint az igazi rosszfiúk lovai. Igazából lehet, hogy a musztáng nem alattam, hanem a kocsim orrán vágtázik, revolver helyett félautomatát hordok, vagy sarkantyú helyett inkább nagy pilótaszemüvegem van, de a Desperadoz legújabb albumának hallgatása közben még mindig felvehetem a cowboykalapot, ihatok méregerős kávét, egy húzásra hajthatom le a whiskyt vagy tekerhetem a cigimet, ahogy a cowboyok csinálják (Just Like Cowboyzz Do). Mert ez sem más, mint a vadnyugat, egyszerűen kicsit több benne a technika – de még mindig lehet régimódi cowboyként élni. Persze nem árt eleget hallgatni hozzá a Desperadoz Dead Man’s Handjét!

Az együttes tagjai:
Alex Kraft - ének, gitár
Alex Weigand - basszusgitár, háttérének
Markus Kullmann - dobok, háttérének
Nils Stuerzer - gitár, háttérének

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Deadwood
2. Under The Gun
3. Yippie Ya Yeah (More Than One Good Reason)
4. Badlands
5. Bullet With My Name
6. Just Like Cowboyzz Do
7. Last Man Standing
8. My Ol` Rebel Heart
9. Saloon No. 10
10. Dead Man`s Hand
11. Showdown
12. Train Of Souls
13. Wild Horses
14. My Gun And Me (Southern Pride Version)

Diszkográfia:
The Dawn of Dying (2000)
The Legend and the Truth (2006)
An Eye For An Eye (2008)
Dead Man’s Hand (2012)