Főkép A Rocksztár leszek, Mama! című képregény 2011. március 27-én indult. A heti háromszor frissülő oldalon http://rocksztarleszekmama.blog.hu egy Ócskavas nevű punk-rock zenekar mindennapjait követhetjük figyelemmel, jellemzően néhány kockás comic stripeken. Jelenleg a harmadik széria fut, s ez a minőségi papírra, szépen nyomott képregény az első kettőt tartalmazza.
 
A kötet alcíme: Képregényes útikalauz menthetetlen zenészpalántáknak, ami jelzi, hogy az Ócskavas esetében valóban nem lehet jelenidőben használni a rocksztár titulust. A zenekar agya (ha lehet így fogalmazni), továbbá énekes-basszusgitárosa egy 29 éves punk, Johnny. Emberünk kb. szó szerint bármire képes a zenekaráért és azért, hogy rocksztárrá váljon, ugyanakkor az anyjával él, és nője sincs, bár folyamatosan fűzi Klárit, a törzshelyük pincérnőjét. A banda dobosa Eki, aki pont olyan idétlen és gyengeelméjű, amilyennek a dobosokról szóló viccek a dobosokat beállítják. A gitáros poszt az, amivel problémák vannak: az imós Imike folyton ki akar szállni, mert Johnny nem engedi érvényesülni (punk alaptörvény: három akkord elég), a nyomulós Csipesz meg be akar lépni, vagy lenyúlni mindenkit, meg különben is ő hozza a metalos témákat. Az említetteken kívül ott van még Zátony, a bőrfejű kocsmáros, továbbá egy füvező macska, Eki spanja, akivel szó szerint megértik egymást. És persze Johnny anyja, akit sosem látni, csak telefonban osztja a fiacskáját.
 
A képregény nagyjából az összes tipikus rock poént, klisét, sztereotípiát felvonultatja, jószerével csak a „lerobbant a turné Barkas, 100 km-en át toltuk” sztori hiányzik – meg az, hogy az Ócskavasat koncerten lássuk. De nem csak régi zenészviccek vannak itt, hanem újak is, plusz a szereplők számos aktuális történésre reagálnak, a rock életben zajlókra (pl. hogy visszatér a Black Sabbath) épp úgy, mint közéletire. Pl. Zátony kifejti, mit csinálna Stohl Bucival, meg hasonlók. És igen, a fickók szabadszájúak, röpködnek a káromkodások, mint punk koncerten a köpetek, és ha nem zenéről van szó, hát valószínűleg szexről, piáról vagy fűről – de ez így hiteles, ebben a mocskos szájú, politikailag inkorrekt, sokszor határozottan tahó stílben. Nem mondom, hogy minden punk meg rocker meg efféle zenekar ilyen, de alapvetően és nagy vonalakban így beszélnek az efféle népek, sőt, a másféle népek közül is sokan. Ha mindezt nem így csinálta volna meg Németh András, egyszerűen hiteltelen lett volna. Lehet, hogy ehhez bátorság kellett, viszont enélkül a kutya nem olvasná a hülyeségeit.
 
A képregényben számos magyar rock meg punk banda neve felmerül (pl. Prosectura, Auróra, Watch My Dying, Subscribe, Bridge To Solace, Tankcsapda), ami szintén erősíti a valós hangulatot, mi több, a Road sajátos külsejű gitárosa, Goya fel is bukkan az egyik képsoron. Ami meg magukat a képeket illeti: a hátterek sűrűn ismétlődnek (de egyszer érdemes alaposan átnézni őket, mindegyik tele apró poénokkal), amitől kicsit monoton a cucc, ugyanakkor a fazonok határozottan eltaláltak lettek. Az meg külön tetszik, hogy a nyomtatott verzióba is bekerültek rajongók által rajzolt képek.
 
A Rocksztár leszek, Mama! valahol pont olyan, mint számos rock zenekar: nyúl mindenhonnan, de fogalmazhatunk úgy is, hogy a meglévő alapokra, hagyományokra épít. Van, hogy tudatosan, ld. a Death Note című manga borítóját idéző „plakát” a 96. oldalon, vagy eggyel előtte a South Park-os poén, de például a Ford Fairlane kalandjai című klasszikus rock & roll film is eszembe jutott, meg Kevin Smith dolgai (Shop Stop, Jay és Néma Bob kalandjai, stb.), meg Gróf Balázs képregényei, és még sorolhatnám. De ami a lényeg, megvan a maga saját íze, saját, sokszor spontán humora, és akinek nem tetszik, ne nézze.