FőképA BBC History májusi számának tartalomjegyzékét átfutva joggal tehetjük fel a kérdést: megint a második világháború? Az 1945-ben véget ért páratlanul borzalmas világégés az utóbbi 67 év történetírásának „legfelkapottabb” témái közé sorolható, így valószínűleg már mindannyiunk agyán átfutott a gondolat: közel hét évtized után lehet még egyáltalán érdemben újat mondani róla? Max Hastings A ki nem beszélt háború című írásában rámutat, hogy a különböző népek kollektív emlékezete mennyire eltorzított és leegyszerűsített formában őrizte meg a világtörténelem valaha volt legnagyobb vérzivatarát. Cikkében homályos, nehezen követhető érvrendszerek helyett a számok letisztult és megkérdőjelezhetetlen világába invitál minket, hogy ott aztán kíméletlenül leszámoljon minden tévhittel és csúsztatással. Garantálhatom, hogy mire a statisztikai adatok könyörtelen zárótüze elhallgat, senki sem fog többé arra vetemedni, hogy a második világháború végtelenül bonyolult szövetét fekete-fehérben, a jó és a rossz végzetszerű összecsapásaként szemlélje.
 
Az újság fő témája azonban nem egy modernkori konfliktus, hanem a régmúlt egyik nem kevésbé borzalmas fejezete, a Mongol Birodalom felemelkedése és a tatárjárás lett. A magyar származású Gabriel Ronay írása meghökkentő párhuzamokat húz I. (Földnélküli) János angol király által kiadott Magna Carta (1215) valamint II. András Aranybullája (1222) és nem utolsó sorban az apokaliptikus tatárjárás között. Az a személy, aki ezt a három eseményt összeköti egy kivételes nyelvtehetséggel megáldott londoni származású pap, Róbert, aki a korszakban páratlannak mondható életutat járt be. Angol követ, majd kiátkozott lázadó, szentföldi zarándok, kereszteslovag végül mongol kémfőnök, aki Magyarországra vezette a tatár hordákat. Azon túl, hogy a politikai opportunizmus párját ritkító példáját tárja elénk az író, cikkének egy nagyon fontos tanulsága is van. Ugyanis Róbert pap élete azt is bizonyítja, hogy a különböző országok történettudományai még igen messze állnak a tökéletes információcserétől, és hiba lenne azt gondolni, hogy egy angol történész nem tud nekünk újat mondani az 1241/42. évi tatárjárásról.
 
A témához kapcsolódva még olvashatunk egy cikket, mely a mongolok birodalmát egészen más szemszögből mutatja be, mint ahogy azt a vágtató tatár lovas íjászok borzalmas emlékétől remegő európai történetírók tollából megszoktuk. John Mann rámutat, hogy a mongol seregek csak azok irányába voltak könyörtelenek, akik nem voltak hajlandók az első felszólításra behódolni előttük, és bár roppant birodalmukat vérrel és vassal egyesítették, vezetőik politikájában fontos szerepet játszott a vallási tolerancia és a kereskedelem támogatása. A mongolokkal foglalkozó cikkek zárásaként a tatárjárás legfontosabb korabeli forrásaiból válogatott összeállítást olvashatunk, mely részletes és élénk leírásaival a majdnem nyolcszáz éve történt események helyszíneire repíti az olvasót.
 
A BBC History áprilisi számában V. György angol király (1910-1936) kivételes szerepéről olvashattunk, a májusiban fia, VI. György (1936-1952), sok szempontból újszerű uralkodása kerül terítékre. Denis Judd írása bemutatja, hogy a dadogó Bertie-t, a „hétköznapi” királyt hogyan zárták szívűkbe az angolok. Még egy hasonló párhuzammal találkozhatunk az áprilisi és a májusi szám között, ugyanis az előbbiben Sztálin elvtársnőiről, utóbbiban Mao Ce-tung forradalmárfeleségeiről derültek ki pikánsnak mondható részletek. A kínai diktátor magánéletét bemutató cikk azért is érdekes, mert az alapvetően európai „találmánynak” mondható kommunizmus és a hagyományos távol-keleti kultúra egy sok szempontból különleges fúziójába enged közvetve betekintést.
 
A számos rövidebb írás közül említésre méltó még a Csendes-óceáni csapás című cikk, mely rámutat, hogy a Pearl Harbor elleni japán támadás árnyékában sokszor elsikkad a tény, hogy a hatalmas Brit Birodalom ugyanazon a napon röpke 24 óra leforgása alatt gyakorlatilag elveszítette a háborút a Távol-Keleten. A Zöld történelem rovatból pedig megtudhatjuk, hogy mi a különbség a fekete és a fehér bors között, és milyen szerepet játszottak ezek az egykor egzotikus fűszerek Amerika felfedezésében.