FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.

Könyv: Kondor Vilmos: Budapest novemberben
Kiadó: Agave Könyvek
Várható megjelenés: 2012. június 7.
 
Kondor Vilmos Budapest-sorozata befejező, ötödik részéhez érkezik a Budapest novemberben című kötettel. A 2012-es Ünnepi Könyvhétre megjelenő regény az előzményekhez hasonlóan tovább mélyíti az első magyar, kimondottan klasszikus tengerentúli krimi noir stílust, s hogy ez mennyire igaz, arra a legjobb példa: Kondor sorozatának nyitó darabja, a Budapest noir január végén került kiadásra az Egyesült Államokban, ahol a kritikák elismerően szóltak róla, sőt, már francia, olasz, lengyel, holland és német fordítás is jelzi a sikertörténet mérföldköveit. De mégis hogyan jut el egy Sorbonne-on vegyészmérnökként végzett, 1954-ben született, jelenleg is gimnáziumban fizikát és matematikát tanító reálbeállítódású tudós férfi, hogy írásra adja a fejét (fantáziáját)? Nos, az egyetlen biztos dolog, amit ezügyben Kondor Vilmosról tudhatunk, hogy a 2008-as bemutatkozó könyve, az említett Budapest Noir előtt is írt már három regényt, csakhogy azokat azóta sem szándékozott kiadatni. Berobbanásáról a wikipedia.hu így írt: „A Budapest-szériában különös hangsúlyt kapnak a hangulati elemek, a korabeli helyszínek hiteles megidézése, valós személyek szerepeltetése, s ez a korfestő írói törekvés lényegében egyenértékű a fordulatos cselekményszövés szándékával.”
 
A Budapest novemberben tehát lezárja a Gordon Zsigmond-sorozatot, ahol ezúttal 1956-ban járunk, és a főhős újságírónak egy gyilkost kell megtalálnia. Ahogyan a könyv fülszövege mondja: Ezúttal nem egy cikkről van szó, nem egy tudósításról, egy riportról. Nem arról van szó, hogy Pesten érlelődik valami, s nem is arról, hogy kitört a forradalom. Nem arról van szó, hogy ismét tankok járnak Pest utcáin, és nem is arról, hogy Magyarország független lesz-e. Gordon Zsigmondnak, a sokat látott bűnügyi újságírónak nem a Parlament előtti sortűzről, a Corvin-közről és a háttérben az ország sorsát befolyásoló erőkről kell cikket írnia, és nem is arról, hogy miként harcolnak az emberek Budapesten a szabadságukért. Nem arról kell tudósítania a világot, hogy Pesten megállt az élet, a rádió épületénél harcok dúlnak, nem is arról, hogy mi történik azokkal, akiket ávósnak néznek. Nem. Gordon Zsigmondnak most egy gyilkost kell megtalálnia, aki a szeretteire jelent halálos veszélyt, egy gyilkost, akit ha ő nem állít meg, senki sem fog. Egy városban, ahol a becsület és a tisztesség sajátos fogalmakká váltak, egy városban, ahol csak saját magában bízhat, meg abban, hogy mindenkinek és mindennek ára van. Még a gyilkosnak és áldozatának is.
 
Kondor Vilmos korábban az MTI-nek elmondta, hogy eredetileg 4 kötetre tervezte csupán a sorozatot, amerikai kiadója javaslatára egészítette csak ki egy ötödik könyvvel is a történetet. "Megkérdezték, nem akarok-e írni 1956-ról. Eleinte nem tetszett az ötlet, aztán átgondoltam, és sikerült találnom egy olyan megközelítést, amely szinte adja a sorozat lezárását. Gordon 1956 után már nem nyomozhat, vagy ha nyomoz is, már nem írhatok róla. Akkor már minden megváltozott az országban, Gordon története is véget ér.” Kondor azt is elmondta, hogy az újságíró az utolsó kötetben nagyjából annyi idős, mint ő maga, bár nem sok közös vonás van közöttük. A már említett többnyelvű fordítások mellett filmváltozatot is terveznek a sorozatból, a regények alapvető célja pedig az volt, hogy a történetek kulisszáival elsősorban a korszakról kialakított hamis, eltorzított történelemképet árnyalják. A Gordon Zsigmond-éra lezárultával aztán Kondor Vilmos tervei szerint kissé más vizekre evez majd: karácsonyra szánja egy második világháború vége felé játszódó thriller megjelentetését, ahol valószínűleg az író egy másik arcával ismerkedhetünk meg.
 
 
Film: Michael
Kiadó: Vertigo Média Kft.
Várható megjelenés: 2012. június 7.
 
Nagyon úgy tűnik, a 2000-es évek Ausztriájában az emberek párkapcsolati viszonyai sajnálatos, mindemellett roppant kemény pszichológiai és szociológiai vitákat gerjesztő módon összekapcsolódtak a pincékkel és alagsorokkal. Átvitt és szó szerinti értelemben egyaránt. Nem muszáj esetleg hamis párhuzammal a témába citálni Natascha Kampusch történetét, hiszen Rainer Frimmel már 2001-ben előrukkolt egy 90 percesre vágott Notes from the Basement című dokumentumfilmmel, amely egy bécsi kórház alagsorának évekig tartó pszichés és lelki feltárását mutatta meg, míg Ulrich Seidl jelenleg egy In the Basement munkacímű történeten dolgozik, amely az osztrák párkapcsolatokat törekszik körbejárni azon a helyen, ahol „a dolgok titokban történnek, néha erőszakos formában”. Markus Schleinzer debütáló rendezői filmje, a Michael is egy pincebeli történet, amely a 2011-es Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálma-jelölést kapott. Schleinzer eddig leginkább az említett Ulrich Seidl-lel, valamint Michael Glawogger-rel és Michael Haneke-vel való közös munkáiról ismert, most azonban maga írt és rendezett egy tiszta, de hidegen merev esztétikai keretek között lezajló pszichodrámát.
 
A történet szerint Michael (Michael Fuith) egy harmincvalahány éves, nőtlen biztosítási ügynök, aki kívülről nézve aprólékos és megrögzött szokások rabja, valójában azonban egy homoszexuális pederaszta. Külvárosi otthona acélredőnyökkel elzárható belsejében, egy hangszigetelt pinceajtó mögött már jó ideje tart fogva egy 10 éves fiút (David Rauchenberger), aki teljes mértékben ki van szolgáltatva a férfi beteg perverzióinak. A film egymásra utalt kapcsolatuk utolsó öt hónapját dolgozza fel egy nyomasztó kamaradráma keretei között. Schleinzer mozija objektív beállítódással, a nézőt manipuláló eszközök nélkül járja körbe ezt a felháborító témát, ahol a kamera többnyire tapintatosan marad távol a fiú könnyeitől. Michael Fuith, a visszataszító címszereplő bőrében tipikusan magán hordja a pszichopata, zavart lelkületű férfiak minden ismertetőjegyét, míg a fiút játszó David Rauchenberger rendkívül és fájóan közel kerül a nézőhöz.
 
A forgatókönyv óvatosan kezeli a pedofília témáját, és amennyire lehet, távol tartja magától a szemléltetését. A film olvasata több ponton épít a metaforikus megvalósításra, néha azonban kénytelen elérni ahhoz a határvonalhoz, ahol egyértelműen utal a felháborító tettekre, direkt hatást gyakorolván a nézőre. A Michael premierje 2011. május 14-én volt a Cannes-i Filmfesztiválon, hogy aztán onnan induljon a világ filmes seregszemléinek további állomásaira (Moszkva, Toronto, Rio de Janeiro, Tokió, London, Thesszaloniki). Az Arany Pálma-jelölés mellett természetesen elnyerte a 2011-es Viennale Filmdíját, valamint idén, a Dublini Nemzetközi Filmfesztiválon Michael Fuith a kritikusok legjobb színésznek kiosztott elismerésével gazdagodott, továbbá az Európai Filmdíjátadón Markus Schleinzer-t jelölték az Év Felfedezettjének díjára is. A Vertigo Média Kft. jóvoltából pedig végre Magyarországra is eljutott ez a rettentően erős pszichológiai dráma.
 
 
Könyv: Clara Sánchez: A láthatatlanok
Kiadó: Park Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. június 7.
 
Clara Sánchez az egyik legnépszerűbb kortárs spanyol írónő. 1955-ben született Guadalajara-ban, gyerekkorára az apja munkája miatti sűrű utazgatás tisztességesen rányomta a bélyegét. A madridi Complutense Egyetemen diplomázott spanyol nyelvészetből (filológia), később a fővárosban is telepedett le, és azóta is a spanyol kormány által fenntartott National University of Distance Education intézményében tanít. Tényleges írói karrierje előtt több külföldi szerző könyvéhez írt előszót (pl. Yukio Mishima vagy Andrzej Szcypiorski), különböző nemzeti folyóiratokban jelentek meg írásai, volt már közreműködője a TVE egyik tévésorozatának is, jelenleg pedig az El Pais című napilap egyik rovatvezetője. Debütáló regénye, az 1989-es Piedras preciosas rögtön kivívta a kritikusok elismerését. Ettől kezdve könyveiben megjelenik az intimitás, a hispán costumbrismo prózai megvalósítása, és a modern világ hiányosságait és torzulásait felfedő cinikus humor.
 
A No es distinta la noche (1990) és az El palacio varado (1993) után következett 1996-ban a Desde el mirador, amely egy negyvenes nő portréján keresztül mutatta be az emberi kiszolgáltatottság rétegeit. Az El misterio de todos los días-ban (1999) egy professzornő saját tanítványával esik szerelembe, míg a 2000-ben megjelent Últimas noticias del paraíso a mai fiatalság zavartságának és elidegenedésének a feltárása, amellyel elnyerte a rangos spanyol Alfaguara-díjat. Clara Sánchez immár kilenc megjelent regénynél jár (a sorban aztán az Un millón de luces (2003) és a Presentimiento (2008) következtek), a legutóbb, 2010-ben kiadott A láthatatlanok begyűjtötte az először 1944-ben átadott Premio Nadal-t, vagyis a legrégebbi spanyol irodalmi díjat. Könyveit rendre német, orosz, francia, görög és portugál nyelveken is megjelentetik.
 
A láthatatlanok (Lo que esconde tu nombre, szó szerint magyarul: Ami elrejti a nevedet) kőkemény pszichothriller, amelyben egy spanyol republikánus, a mauthauseni koncentrációs tábor túlélője, egy elidegenedett fiatal nő, valamint egy Costa del Sol-on élő idős náci házaspár útjai keresztezik egymást. A fülszöveg szerint A láthatatlanok az „emlékezés és a megbocsátás lenyűgöző regénye", amelynek története szerint Sandra, a fiatal nő csak nemrég tudta meg, hogy terhes egy olyan férfitól, akibe valójában nem is szerelmes. Felmond hát a munkahelyén, és egy rövid időre nővére tengerparti házába költözik, hogy kitalálja, mihez kezdjen az életével. Egy nap azonban rosszul lesz, és egy kedves idős házaspár siet a segítségére, akik úgy bánnak vele, mintha a nagyszülei lennének. Olyannyira ártatlannak tűnő barátság alakul ki aztán közöttük, hogy végül hozzájuk is költözik. Közben Buenos Aires-ből megérkezik egy öregúr, Julián, aki minden lépését követni kezdi ennek a véletlen által összehozott hármasnak. Megszólítja Sandrát, egy újságkivágást ad neki, és feltárja előtte a múlt hátborzongató részleteit. Sandra pedig nem is sejti, hogy naivitása és vakmerősége valódi életveszélybe sodorja. A láthatatlanok június 4-én, a Park Könyvkiadó jóvoltából kerül a magyar olvasóközönség elé.