Főkép „Hiányzott már, hogy egy koncert albumot készítsek. Egy élő album luxus, érzed a melletted lévő zenészek lehelletét, egész spontán, ünnepi, jól érzed magad.” Paco de Lucía
 
A 2010-es európai turné számtalan estéinek spanyol állomásain felvett, válogatott hanganyag némileg meglepő módon indul: elsőre kissé szokatlannak tűnik, hogy a gitár jól-hangoltságáról néhány futammal és akkorddal meggyőződő mester mikor is kezdi el magát az első témát, a „Variacinoes de Minera”-t és ez miért is maradt egy lényegében szerkesztett hanganyagon. Második vagy harmadik hallgatásra jól elhatárolhatóvá válik a hangolás a voltaképpeni darabtól, hogy aztán a sokadik hallgatás után már-már szinte szeressük is, hogy így kezdődik az album, dokumentálva valamelyik este spontán kezdetét, amikor Paco de Lucía még csak egymagában muzsikál.
 
A ’minera’ spanyolul eredetet jelent, és Paco egy improvizációnak is beillő darabon ás mélyre, hogy feltárja a flamenco lehetséges forrásait, hogy a rögtön ezt követő témán színpadra lépjen egy másodgitáros – Antonio Sánchez – és az ütős hangszerkíséret – Israel Suárez „Pirana” –, hogy a bulería egy logikus pontján a férfi énekesek – Juan Rafael Cortés „Duquende” és David Maldonado – adjanak további töltetet a dalformának. Az elfojtott érzelmek ritmusán szólnak a hangszerek és a hanganyag teljesen logikusan építkezik az egyre expanzívabb formák irányában.
 
A következő tangó bevezetőjének hihetetlenül komplex gitárjátéka egyenesen mesteri és a háttérben halkan és csak bizonyos pontokon megjelenő szintetizátor – Antonio Serrano – és basszusgitár – Alain Pérez – kíséret kellemesen egészíti ki az akusztikus hangszereket. Serrano szájharmónikán is játszik, és bár ezen a tangón még csak inkább a háttérben, Paco-val egy-egy motívumot fut végig uniszonóban – helyenként a basszusszólamokkal, amely uniszonó játék végig jelen van a felvételen –, a következő buleríán és rumbákon már dominánsabb szerepekhez jut. Egészen más ízt és érzetet kölcsönöz a flamenconak egy szájharmónika, főként ha ennyire mesterien és a stílushoz illően szól; egyrészt könnyeddé és légiessé teszi a túlfűtött hangzást, másrészt viszont maga is feloldhatatlannak tűnő feszültségeket teremt.
 
„Néha becsúsznak hibák, de az izgalom olyan állapotában vagy, hogy az adrenalin segít megtalálni a megoldásokat, majdnem mindig meglepő módon és néha meghaladván az eredeti kompozíciókat. Ami történik, az valódi.” Paco de Lucía
 
Valódi és lehengerlő. Bár névlegesen Paco de Lucía albumáról van szó, mégis egy flamenco „orchestrát” hallunk, amelyet Antonio Fernández „Farru”, flamenco táncos még jobban megbolondít kopogó sarkaival. Rendkívül érzékeny muzsikusokról van szó, akik kifinomult arányérzékkel kerülnek elő- és háttérbe, akikkel úgy hullámzik a zene, mint bikaviadalon a bíbor lepel.
 
Minden jó megoldás reakciót vált ki, rengetegszer hangzik fel a zenészek között az „Olé!”, amely a hallgatóban is pozitív visszhangra talál, megteremtve annak az illúzióját, mintha minden éppen a jelenben történne.
 
-...„Farru” meg csak táncol, táncol és táncol....- Olé!
 
A spanyol közönség szenvedélyesen követeli a koncert végén a „Vámonos”-t és Paco nem is tagadhatna meg egy ilyen kérést. A John McLaughlin által írt bevezetőt követően azok is örömöt találnak, akiknek elsőre talán hiányoznak a hosszú gitárszóló futamok, itt csak úgy füstölnek Paco kezei, mint maga Paco a belső borító egyik fotóján, egy reptéren, útközben.
 
„A színpadon létrejövő energiát sohasem lehet rekreálni a stúdióban. Persze, ott közelebb kerülhetsz a tökéleteshez, de a zene lelke inkább élőben jelenik meg.” Paco de Lucía
 
Vitaminok helyett, férfiasságra, kávé helyett, táncra – azok a rumbák, Olé! –, életre és még több életre, amolyan túlélő felszerelésként amíg Paco legközelebb a városban jár, mindenképpen hallgassák!
 
Előadó:
Paco de Lucía – spanyol flamencogitár
 
Közreműködők:
Antonio Sánchez – másod gitár
Juan Rafael Cortés „Duquende” – ének
David Maldonado – ének
Antonio Fernández „Farru” – tánc
Israel Suárez „Pirana” – ütős hangszerek
Antonio Serrano – szájharmónika és szintetizátor
Alain Pérez – basszusgitár
 
A lemezen elhangzó számok listája:
CD1
1. Variaciones de minera (Minera)
2. Mi Antonia (Buleria por Solea)
3. Tangos con cositas buenas (Tangos)
4. Moraito siempre (Buleria)
           
CD 2
1. El cafetal (Rumba)
2. Lagartijo (Siguiriya)
3. Zyryab en vivo
4. Vámonos (Rumba)
Diszkográfia:
Dos Guitarras Flamencas (1965)
12 Canciones de García Lorca para Guitarra (1965)
Dos Guitarras Flamencas en América Latina (1967)
La Fabulosa Guitarra de Paco de Lucía (1967)
Hispanoamérica (1969)
Fantasía Flamenca de Paco de Lucía (1969)
Recital de Guitarra (1971)
El Duende Flamenco de Paco de Lucía (1972)
Fuente y Caudal (1973)
En Vivo Desde el Teatro Real (1975)
Entre dos aguas (1975) válogatás
Almoraima (1976)
Interpreta a Manuel de Falla (1978)
Castro Marín (1981)
Friday Night in San Francisco (1981)
Sólo Quiero Caminar (1981)
Passion, Grace and Fire (1983)
Live... One Summer Night (1984)
Siroco (1987)
Live recordings (1987)
 Zyryab (1990)
Concierto de Aranjuez (1991)
Live in América (1993)
The Guitar Trio (1996)
Luzia (1998)
Cositas Buenas (2004)
Flamenco Virtuoso (2008)
En Vivo (2012)