Főkép

Hidasi Judit újságíróként kezdte pályáját, írt több női magazinnak, saját, 18+-os, szókimondó rovatot vezetett, majd megbízott szerkesztőként a Cosmopolitannél dolgozott. Életében most, a főszerepet a regényírás játssza, második könyve az Április út már kapható. S hogy mit gondol erről a (n)őmaga? Egy tea mellett vidáman és őszintén mesélt róla Kiss Adriennnek.
 
A könyvfesztiválon jelent meg második regényed, az Április út. Milyen visszajelzésekre számítasz? Egyébként olvastam az interneten a fülszöveget, nem tudom, ki írta, de nagyon jól sikerült, figyelemfelkeltő.


Azt én írtam (nevet). A legjobb visszajelzés, amikor egy kiadó rábólint, és kiadja a könyved. Ennél több nem is kell, ezután már csak fel kell készülni, hogy majd kapsz hideget-meleget. És reméled, hogy minél többen elolvassák, hogy szeretni fogják.
 
Ez az első regényednél, a Rozéfröccsnél is így volt?

Hogyne.
 
Miből volt több?

Szerencsére a pozitívból. Az olvasóktól nem érkezett rossz visszajelzés, akiknek viszont recenziós példányt adtam, hogy írjon róla, azok között volt, aki azt mondta, hogy ez nem minőség.
 
És ki a fontosabb, a kritikus, vagy az olvasó?

Nem szabad a kritikusok véleményére adni. Ha van egy hitvallásod, és van egy célod, azt végig kell vinni, akkor is, ha közben az egész nyáj azt bégeti, hogy nee-nee. A szerkesztő… na, ez még egy érdekes dolog. Szerencsés esetben találsz egy olyan embert a kiadónál, aki elolvassa a kéziratot, ellátja a saját megjegyzéseivel, észrevételeivel, de nem szól bele se a karakterekbe, se a történetfolyásba.
 
Volt, aki beleszólt?

Volt, de annak végül nem is adtam oda a könyvet, mert teljesen szétszedte. Ez bizalmi kérdés. Az író a mamája, a szerkesztő pedig a papája a gyereknek.
 
Na, ezt felírom, ez tetszik.

Most találtam ki, de szerintem is jó (nevet). Ugyanez a helyzet a borítótervezésnél és marketingnél is. El kell engedni, rá kell bízni azokra, akiknek ez a szakmája. Persze kikérik a véleményed, de még így is nehéz nem beleütni az orrodat.
 
A Facebook-on neked is van hivatalos oldalad. (Még) nem befutott szerzőként mennyire lehet, vagy kell kihasználni a közösségi oldalak kínálta lehetőségeket?

Nem tudom, mennyire kell, de én nagyon szeretem. Az interaktivitás az olvasókkal elképesztően klassz dolog, különösen azt a részét élvezem, amikor beírnak a falamra, hogy várják az új könyvet. Minden napomat azzal kezdem, hogy megnézem a bejegyzéseket a profilomon, az mindig új lendületet ad.
 
Sok újságíró írt már regényt. Szerinted, a szakmabéliek többsége dédelget ilyen álmokat?

Nem törvényszerű. Az ül neki regényt írni, akinek van ideje, vagy ha van egy története, amit mindenképp szeretne elmesélni. Ahhoz viszont, hogy valakiből jó regényíró váljon, szerintem kell újságírói gyakorlat, mert ott lehet igazán megtanulni a formaságokat és finomságokat.
 
Vannak kedvenc szerzőid, akik inspirálnak?

Rejtő Jenőt például nagyon szeretem. Persze rajta kívül még rengeteg nevet mondhatnék, de az írásomat valójában nem az írás inspirálja, inkább emberek, akikkel találkozom, és történetek, amiket hallok.
 
Manapság nagyon sok a magyar szerző. Mégis mi az, ami a te könyveidet egyedivé teszi?

Az a fajta történetmesélés, ami a mai Magyarországon élő, hús-vér fiatalokról szól, akikkel akár te is tudsz azonosulni. Az én regényeimben mindig a párkapcsolat, barátság, és az ebből fakadó bonyodalmak adják a történet gerincét. Egyhez ragaszkodom, hogy a sztori mindig Magyarországon játszódjon.
 
Miért?

Mert imádom ezt az országot és a városait. Bejártam már a világot, és bizton állíthatom, hogy semmihez sem fogható. Annak ellenére mondom ezt, hogy imádok utazni, és kell is megismerni távoli tájakat.
 
Budapesti vagy egyébként?

Nem, tősgyökeres vidéki lány vagyok, de már lassan húsz éve itt élek.
 
Mennyire viszel bele a regényeidbe önéletrajzi elemeket?

Ez óhatatlanul így alakul. Sokszor nem tudatosan csinálom, egyszerűen csak bennem maradnak mondatok, amiket egyszer hallottam valakitől Az Április út kevésbé önéletrajzi, abban minden karakter, és az egész történet is kitalált.
 
Vannak még történeteid, amiket szeretnél elmesélni?

Persze, már írom a harmadikat.
 
És elárulod, hogy miről fog szólni?

Eddig tizenegy oldal készült el. Van ugyan egy ötlet a fejemben, de az semmit sem jelent. Úgy formálja magát a sztori, mintha nem is te írnád. A karaktereket már kitaláltam, de azt még nem tudom, hogy mindez hogyan is áll majd össze. Csak a célt látom magam előtt, mert azt mindig tudom, hogy mi a mondanivalóm, hogy mit akarok átadni.