FőképKedvezményes vásárlás: www.booker.hu

A vallási tisztelet építményei, az ember által megnyitott szakrális terek, az istenek lakhelyei, az áldozás, az ima helyei – a szent helyek kivétel nélkül a legszebb ember által emelt épületek. Kinek-kinek hite szerint otthont teremtünk a felettünk valónak, a hozzá való beszéd helyét; teret, ahol összegyűlhetünk, mi, a hívei; ahol áldozhatunk neki, ahol felidézzük a tanításait. Az emberfeletti számára a vallási tisztelet a leggyakrabban hatalmas léptékű, monumentális építményeket teremt, melyek az adott kornak – sokszor inkább az elkövetkező korok egész sorának – „összművészeti tükrei” is, páratlan képző- és iparművészeti alkotásokkal díszített, kőbe álmodott imaként hirdetve az ember teremtőjének dicsőségét. A Kossuth kiadó által megjelentetett A hit palotái ezen épületeket, a világvallások talán leghíresebb szentélyeit mutatja be nekünk.
 
Egyetlen kötetben e szándék megvalósulta nem lehet maradéktalan, hiszen szerte a világon nincs olyan kisebb-nagyobb emberi település, ahol ne állna akár több ilyen épület; s ezek mindegyike az adott közösség lehetőségeihez, s az építés korához mérten a legnagyobb odaadással épült – ezáltal szinte akármelyik helyet követelhetne magának e válogatásban. Nem lehetett könnyű dolga a szerkesztőknek – de alapjában véve ügyesen lavíroztak a kihagyhatatlan, turisták tömegei által látogatott épületek; a szakmai szempontok, az építészeti korszakokat meghatározó, új megoldások építményeinek és a történelmi értelemben, vallások históriájában jelentős történések helyszíneinek bemutatása között. Egy-egy szentélyre meglehetősen kis terjedelem jut: rövid szöveges ismertetés és néhány kép – viszont kedvcsinálónak e kötet tökéletes.
 
A kötet a világvallások szerint csoportosul, nagyjából létszám-arányos terjedelmet szánva egy-egy vallás szakrális építményeinek. Talán a kereszténység kicsit túlreprezentált, de ennyire nem bűn hazabeszélni. Először körbejárjuk Európát, hogy aztán egyre táguló körökben jussunk el a Zsidó valláson, az Iszlámon, hindu hitvilágon, Buddhizmuson át egészen a japán Sintóig. Hogy a különböző vallások épületeit a szerkesztők egyfajta virtuális körutazás mentén mutatják be, s nem az általában megszokott kultúrhistóriai rendben; az építészeti stílusok időben egymásra hatása helyett a közösségek kultúráinak egymásra hatására helyeződik a hangsúly. Sokkal inkább érthetővé válik így a közép- és dél-amerikai szinkretizmusok, a fülledt mesztic-barokk létrejötte például.
 
S e szerkesztési metódus által a modern korok építészeti kísérletei is sokkal könnyebben találnak helyet a kötetben. Számomra a leginkább meglepő az iszlám modern mecseteinek bemutatása volt, hogy egy ennyire erősen tradicionális hitrendszer a jobbára a modern építészeti módszerekkel is inkább historizáló építészeti megoldásokon túl olyan ihletett formai bravúrt is enged, mint a Fajszál sah-mecset „beduin sátra”. S az élő vallások történelmi relikviái is más fényben tűnnek fel így. Akadt vallás, mint a hinduizmus, amelynek megannyi szentélyét, s pajkos, életigenlő szentélyfaragványait jóval nagyobb terjedelemben is szívesen lapozgattam volna. Az összefoglalókkal mindig ez a baj – mi más történhet, amikor olyan szentély-együttesek kapják meg a maguk egy lapját, mint Angkor – amely egy albumnyi terjedelmet önmagában könnyedén megtöltene…
 
Ez a kötet utazni – vagy legalábbis más, részletesebb albumokat lapozgatni csábít. Kíváncsiságot ébreszt. Túlmutat magán, s ezáltal szerintem méltó módon mutatja be az emberen túlmutató erőknek áldozott szent helyeket.