FőképA Borknagar a norvég metal színtér egyik legizgalmasabb együttese, zenéjében a black metal agresszivitása keveredik népi dallamokkal és a progresszív metalra jellemző agyonkomplikált dalszerkezetekkel. Ugyan a banda korábban már több emlékezetes és kedvező visszhangot kapó lemezt is készített, utolsó albumaik kissé jellegtelenre sikeredtek és visszafogott érdeklődés övezte őket. Az új korong kiadása előtt azonban mindenképp bizakodásra okot adó információk láttak napvilágot, miszerint az együtteshez újra csatlakozott ICS Vortex, aki a csapat meghatározó és talán legsikeresebb lemezein énekelt, majd kiderült, hogy a Dimmu Borgir operás hangú ex-énekese mellett a szintén különleges orgánumú Vintersorg is marad a posztján, vagyis a csapat mostantól két, külön is saját egyéniséggel megáldott torokkal folytatja pályafutását és mivel a Borknagar egyik legnagyobb erőssége pont a nyakatekert vokalizásban nyilvánult meg, ez rettentően ígéretes előjelnek bizonyult.

Aztán megjelent az Urd címre keresztelt új korong és bizony feladta a leckét a hétköznapi zenehallgatónak. Az első néhány hallgatás során alig lehet valamit kibogozni a roppant tömény anyagból és mire az ember a végére ér, már az emlékezetes részeket is elfelejti. Annyi azonban már ekkor is biztosan állítható, hogy megint egy nem mindennapi lemezt alkottak az északiak, amelyben az északi folkos hatások, a black metalos durvulás, a progresszív metal és a 70-es évek pszichedelikus hangzásvilágának egyvelege fedezhető fel. Talán pont ez a sok, elsőre egymástól idegen elem összezsúfolása okozza a kezdeti zavart, amik többszöri hallgatás után természetesen letisztulnak, s végül az Urd egyszercsak elkezd hatni - ekkor viszont képtelenség megszabadulni tőle.

Meglehet, hogy az egykori gitáros Jens Ryland visszatérése is nagyban hozzájárult, hogy az Urd zeneileg és hangzásilag is egyaránt a korábbi, sikert hozó lemezekéhez (Quintessence) hasonlít, ami már elsőre feltűnhet, akárcsak a szövegben található visszautalások. A zene maga a már bevált sablonra épül: a dalokra általában a dinamizmus jellemző, de azon belül a ritmikai váltások egymást érik, a kegyetlen blastbeattől az álmodozósabb részekig minden megtalálható bennük és legtöbbször teljesen váratlanul, szinte szürreálisan történik meg a váltás. A dalokban szinte folyamatosan hömpölyög a retrós hangzású hammond orgona, vagy zongora-billentyűszőnyeg, aminek köszönhetően szinte pulzál a zene. A megszokott gitárreszelésen túl ezúttal a húrosok is sok klasszikusnak mondható, hard rockos témát hoznak, amit persze metalba ültetnek és szigorú riffek közé rejtenek. A Borknagar zenéjében egyszerre fedezhető fel a nyers őserő és a kifinomult szépség, a magasztos, ünnepélyes hangulat, amely elsőre kissé idegenül hangozhat, de mégis minden szervesen illeszkedik egymáshoz.

Az igazi csoda azonban ennek a két dalospacsirtának a találkozása, ami már önmagában zenetörténeti esemény. Aki ismeri a két úriember ténykedését, az tudhatja, hogy egyikük sem szereti a hagyományos vokális megoldásokat, emellett pedig külön is összetéveszthetetlenül egyedi stílussal és orgánummal rendelkeznek. Vintersorg rengeteget fejlődött, amióta a Borknagarban kínozza a hangszálait, a tőle megszokott fura dallamait most már sokkal tisztábban énekli, emellett pedig a lemezen található összes agresszív énektémát is ő károgja-hörgi, valamint háttérvokál címén olyan dalolászásra is képes, ami az agresszívebb énjének tökéletes ellentéte és egyáltalán nem metalos, talán inkább musicalesnek mondható. ICS Vortex ezúttal csak különleges operás hangját és rendkívüli hajlításait veti be, de a tőle megszokott módon itt is professzionális és utánozhatatlan a végeredmény. Nagyon kellett ő ide, hiszen bármennyire is sokszínű Vintersorg stílusa, hosszútávon mégis kicsit nehéz elviselni a hangját, Vortex-szel viszont a lehetőségek megduplázódtak.

A lemez legtöbb dalában együtt, vagy egymást váltva, kiegészítve is énekelnek és vannak saját dalaik is, amelyeket csak egyikőjük hangja ural. Ilyen az epikus magasságokig repítő „The Earthling”, amelyben Vintersorg alakít nagyot és a slágeres „Frostrite”, amiben Vortexé a főszerep. Borknagar lemez nem létezhet szépséges instrumentális dal nélkül, itt a „The Plains of Memories” vonósokkal és zongorával feldúsított gyönyörű zenéje repít el minket ismeretlen tájakra. A lemeznek a továbbiakban sincs gyenge pontja és ha egyszer az ember meg tudja emészteni ezt a sűrű anyagot, akkor sorra világlanak fel előtte annak szépségei.

A Borknagar egyedisége sosem volt kérdés, ezúttal azonban ez az egyediség végre újra önmagához méltó minőséggel is párosul. A gyönyörűen kivitelezett borító hasonlóan magas színvonalú belbecset tartalmaz.
    
Az együttes tagjai:
Vintersorg – ének
Oystein G. Brun – gitár
Jens Ryland – gitár
ICS Vortex – ének, basszusgitár
Lars A. Nedland – billentyűk, ének
David Kinkade – dobok

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Epochalypse
2. Roots
3. The Beauty of Dead Cities
4. The Earthling
5. The Plains of Memories
6. Mount Regency
7. Frostrite
8. The Winter Eclipse
9. In A Deeper World 

Diszkográfia:
Borknagar (1996)
The Olden Domain (1997)
The Archaic Course (1998)
Quintessence (2000)
Empiricism (2001)
Epic (2004)
Origin (2006)   
Universal (2010)
Urd (2012)