FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.

Könyv: Don DeLillo: Cosmopolis
Kiadó: Libri Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. május 21.
 
Bátor kihívás jelenünk dekadens értékmérőiről regényt kerekíteni. Mint a pénz, a gazdaság befolyásolása, a látszatmodernizáció vagy a felületes emberi (privát) kapcsolatok. Nos, a Cosmopolis pont valami ilyesmi. Modern és sodró, de a mélyben kontúros vonalakkal festi körénk csalóka értékhitbe vetett valóságunkat. Mindebben pedig a legkülönösebb, hogy a Cosmopolis szerzője nem a mai generációból került ki, hanem az előzőből. Vagy az azelőttiből. Don DeLillo ugyanis 1936-ban született. A díjnyertes amerikai író, színműíró és esszéista témáit a legkülönfélébb területekről meríti, mint például a televízió, a nukleáris háború, a sport, a nyelvek, a performansz, a hidegháború, a matematika, a digitális kor vagy éppen a globális terrorizmus. DeLillo első regénye 1971-ben jelent meg, azóta 16 könyvet publikált számtalan novella és 5 színdarab mellett. Talán meglepő, de a Cosmopolis sem teljesen mai keletű, 2003 áprilisában adták ki először, viszont témájánál fogva talán aktuálisabb, mint valaha - nem csoda, hogy a regényből készült filmváltozat május végén startol a magyar mozikban David Cronenberg a rendezésében, Robert Pattisonnal és Juliette Binoche-sal a főszerepekben.
 
A Cosmopolis-ban a 28 éves milliárdos srác, a vagyonkezelő Eric Packer egy átlagosnak tűnő áprilisi napon kilép New York-i lakásából, és beszáll az elektronikus csúcstechnikával (számítógépek, tévéképernyők) és luxuscikkekkel (carrarai márvány) fényűzően berendezett fehér limuzinjába. Ezen a napon két komoly küldetés áll előtte: világrengető spekulációs támadást kell intéznie a japán jen ellen - és el kell jutnia Manhattan túlsó végébe a fodrászához. Eric-nek azonban hol az amerikai elnök motoros kísérete, hol egy zenészbálvány temetési menete, hol pedig egy erőszakos politikai tüntetés állja útját. A nap során hősünk több alkalommal pillantja meg feleségét (egy taxiban, egy könyvesboltban és még meztelenül fekve az utcán is), ráadásul még egy filmforgatásba is belecsöppen. A kocsi kényelmes bőrülésén pedig egymást váltják a látogatók: biztonsági, műszaki és pénzügyi szakértők, miközben a limuzin az egyre bizonytalanabb jövő felé araszolgat. Packer célja felé haladásával egyenes arányban a pénzügyi és magánéleti veszteség felé is közeledik, ahol minden fronton úgy tűnik, a pusztulás elkerülhetetlen.
 
Don DeLillo regénye James Joyce Ulysseséhez hasonlóan nagyjából egyetlen nap történéseit fedi le, és magában hordozza az erőteljes asszonyi nemiséget éppúgy, mint az apa-fiú szeparáció témáját. A Cosmopolis recenziói és a kritikák vegyes fogadtatásról tanúskodnak, a megosztottság azonban általában izgalmas alkotást sejtet. Míg Peter Wolfe, az StlToday.com újságírója „hátborzongatóan zseniálisnak” nevezte a könyvet, amely „megerősíti, hogy DeLillo-nak helye van a legjobb írók között”, addig mások nem ennyire lelkesek. John Updike azt írta a The New Yorker-ben, hogy „DeLillo buzgón intelligens, finnyás és ideges prózája a glória hullámaival vonja be az összes eseményt, ahol ugyan bármi megtörténhet, valójában mégsem történik semmi”. Számtalan kritika dicséri azonban DeLillo stílusát, mint például David Kipen, a San Francisco Chronicle munkatársa, aki szerint „DeLillo remekül látja a modern világ nyelvezetét és képi kíváncsiságát, amelynek irányába most szinte minden író halad”. S végül Jessica Slater, a Rocky Mountain News szerkesztője szintén elégedett a regénnyel, s ahogy írja, „stílusa - mint mindig - egyedi és éleslátó, ugyanakkor összességében mégsem mutat olyat, amit még sohasem láttunk”. Egy próbálkozást azonban véleményünk szerint a Cosmopolis bizonyosan megér.
 
Film: Ondine
Kiadó: Rafinanz Home Entertainment Kft.
Várható megjelenés: 2012. május 23.
 
Az ír nép lélekmélységeit érintő témák nagymestere (A síró játék, Michael Collins) néhány emlékezetesebb (A kis véreskezű, Interjú a vámpírral, Reggeli a Plútón, Egy kapcsolat vége), valamint feledhetőbb (A másik én , A jó rabló) kitérő után 2009-ben visszatért valódi gyökereihez. Az 1950-es születésű Neil Jordan az Ondine-ban egy mitikus tengeri lény és egy vitorlás halász férfi életútjának keresztezését rajzolja meg felnőtteknek szóló mese formájában. Az Oscar-díjas ír rendező a naturális szocio-történelmi drámák mellett nem elveszett a fantasy-történetek terén sem. A műfaj(ok) keretein belül egyszer a komédia felé ferdíti az attitűdöt, máskor a thriller irányába, mindenesetre legtöbbször a karakterek és a cselekmény tekintetében szinte elmosódnak a határok a valóság és a fikció között. A Jordan által írt és rendezett Ondine is többnyire a homályos köztes létben játszódik, amely jólesően választja el a hétköznapi valós világtól, megfelelő teret engedvén a képzeletnek.
 
Az alaptörténet szerint évezredek óta él egy régi legenda a vízi nimfákról, akiknek gyönyörű hangjuk van, és énekükkel megbabonázzák a vízre merészkedő embereket. Az eseményekbe akkor csöppenünk bele, amikor az egykor részeges halász, Syracuse (Colin Farrell) kivetett hálójába egy titokzatos, gyönyörű nő (Alicja Bachleda) gabalyodik bele. Először úgy tűnik, a lány meghalt, de azután mégis életre kel. Syracuse nem szól a hatóságoknak, a lányt elhunyt anyja egy elszigetelt öbölben lévő hangulatos, festői házába viszi. A lány magát Ondine-nak hívja, és hamar berendezkedik a házban. Syracuse halálosan beteg lánya, Annie (Alison Barry) szerint a régi-régi legenda igaz, és a lány valójában nem más, mint egy vízi nimfa. Ondine és Syracuse természetesen szenvedélyesen egymásba szeretnek, csakhogy - mint minden mesében - a varázslat és a sötétség ezúttal is kéz a kézben járnak.
 
Az Ondine a szerelem, a remény és a lehetetlenbe vetett töretlen hit példázata, amelyet a leginkább Wong Kar Wai filmek operatőreként megismert Christopher Doyle képei tesznek atmoszférikussá. A csodálatos ír partoknál fényképezett film kockáin a kékeszöld árnyalatú tengeri táj, az ég és a föld alkotnak gyönyörű egységet. A fiatal lengyel (de Mexikóban született) Alicja Bachleda feltűnően szép jelenség, karaktere meglehetősen dekoratív nyomot hagy a vásznon, s mivel Syracuse lánya, Annie ragaszkodik az ideához, miszerint a hálóba gabalyodott lány egy mitikus tengeri lény, Ondine figurája a titokzatosság misztikus kontúrját is magán viseli. Colin Farrell alakításáról süt a sárm, karaktere varázsának a kulcsa egyaránt Neil Jordan történetében és Christopher Doyle képeiben rejtőzik. Az Ondine ezért valóban megragadó mese, ahol egy férfi találkozik egy sellővel, s ami köztük történik, az maga a varázslat. A filmet 2009. szeptember 14-én, a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be először, 2010-ben pedig az Ír Filmes és Televíziós Díjkiosztón 4 kategóriában nyert IFTA-díjat (köztük a legjobb színész és színésznő), valamint további 4 jelölést kapott.
 
Könyv: James Dashner: Az útvesztő
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. május 25.
 
Az amerikai James Smith Dashner Georgiában született 1972. november 26-án. Számos gyermek- és felnőtt fantasy sorozat szerzőjeként ismert, köztük például a 4 részes The 13th Reality című gyerekeknek szóló szériáról, amelynek első kötetét, a The Journal of Curious Letters-t a Borders nemzetközi könyv- és zeneforgalmazó 2008-ban „Original Voices” elismerésre választotta. A most magyarul is megjelenő Az útvesztőt (a The Maze Runner trilógia, illetve tetralógia első kötetét) Amerikában a Random House egyik részlege, a Delacorte adta ki 2009 őszén. Dashner amúgy a Brigham Young University egyetemén végzett, ahol számviteli tanulmányokat folytatott, s korábban pénzügyi területen is dolgozott, de már évek óta csak az írással foglalkozik, amely miatt magát nagyjából a világ legszerencsésebb fickójának tartja. Kora gyerekkorától kezdve író szeretett volna lenni, mindent el is olvasott, ami csak a kezei közé került. Szüleitől kapott egy régi írógépet, azon tanult meg pötyögni, s bár eleinte borzasztóan ment neki az írás, az évek alatt egyre többet fejlődött. Történeteinek ötleteit mind-mind létező könyvek, filmek vagy tévésorozatok ihlették (Az útvesztő speciel roppant erős A legyek ura befolyást hordoz). James Dashner jelenleg a utah-i South Jordan City-ben él feleségével és négy gyermekével (ami mások szerint már túl sok, ő viszont azt mondja, éppen megfelelő).
 
Az útvesztő - ahogyan már említésre került - egy nem teljesen hagyományos trilógia első része, ugyanis a The Maze Runner története további két folytatást kapott The Scorch Trials és The Death Cure címen, ráadásul már az is biztos, hogy Amerikában 2012. augusztusában a trilógia negyedik kötetként egyfajta előzménytörténetet (prequel-t) kap, amelynek The Kill Order lesz a címe. Az útvesztő amúgy in medias res-ként indít: Thomas, a kamaszfiú egy liftben ébred, s az egyetlen dolog, amelyre emlékszik, a saját keresztneve. A memóriája teljesen üres, de szerencsére nincsen egyedül, mert amikor a liftajtó kinyílik, idegen gyerekekkel körülvéve találja magát, akik egy óriási, nyitott, kőfalakkal határolt térségben köszöntik. Hozzá hasonlóan a többiek sem tudják, miért és hogyan kerültek a Tisztásnak nevezett helyre. Annyi bizonyos csupán, hogy egy kőkapu minden reggel megnyílik az őket körülvevő útvesztőbe, este pedig bezárul. És 30 nap elteltével a lift mindig újabb fiút hoz közéjük. Ám a következő napon egy lány érkezik, az első lány mindük közül, és ami még meglepőbb, üzenetet is hoz nekik. Kiderül, hogy Thomas sokkal több, mint csupán egy közülük: egyedül ő képes megfejteni az elméjébe temetett sötét titkokat.
 
James Dashner könyve kamaszokról szól kamaszoknak és örökifjú olvasóknak, akik szeretnék a Tisztásra furcsa körülmények között érkező fiúkkal együtt megfejteni az Útvesztő rejtélyét; akik szívesen csatlakoznának az önellátó közösséget alkotó srácokhoz a hatalmas falak között elterülő Tisztáson; akik vállalnák, hogy a Futárokkal együtt feltérképezik a falak mögött található labirintust, hogy a Tisztás lakói a hosszú - némelyiküknek már két éve tartó - fogság után végre kiszabadulhassanak. Az útvesztő története aztán a második kötetben majd folytatódik Thomas kalandjaival, hogy a befejező részben végleg eldőljön a kérdés, a fiú megmenekül-e a gonosz karmából? James Dashner könyve méltán került fel a New York Times bestseller listájára, hiszen az egyszerre félelmetes és rejtélyes mesevilág az olvasókat is magába szippantja, és valódi titokleleplező kalandtúrára hív. Az útvesztő csavarosan titokzatos történet, amelyben remélhetőleg biztosan nem csalódnak majd a disztópikus irodalom rajongói.