Mr. Big: Live from the Living Room (CD)
Írta: Bauman Tamás | 2012. 05. 19.
Akusztikus koncert. Egyszer korábban már kifejtettem a véleményemet erről, de úgy érzem, azóta minden erre cáfol rá: már az akkori koncertbeszámoló is, ez a live album pedig végképp. Bevallom, komoly gondjaim akadnak a mindenféle művészeti ágak (legyen az film, irodalom, de akár zene is) „kötelező” alkotóival. Rengetegszer hallom, hogy „ez a fickó pedig kötelező annak, aki szereti a…” vagy „nem is tudod, mi a rock, ha ezt nem ismered”. Ennek egészen egyszerűen az az oka, hogy már mindenben annyiféle irányzat, stílus és kategória létezik, hogy sokszor véletlenül akadok rá az olyan alkotásokra, amik tetszenek. Elhiszem, hogy vannak kötelező darabok, de engem nem érdekelnek. Majd egyszer, amikor odajutok.
És most eljutottam a Mr. Bighez. Egy véletlen folytán, de az igazán fontos dolgokkal mindig így kerülök kapcsolatba. És lenyűgözött, amit hallottam. Számomra a a banda egyik legmegragadóbb vonása az a hihetetlen erő és energia, ami a zenéjükből sugárzik. Úgy érzem, ez nagyon fontos, mert ez az, ami mélyen belém ivódik, és örökre magához láncol. Ezért szeretem Bonnie Tyler „Holding out for a Hero”-ját is.
Na, a Mr. Bigből nagyjából ugyanez az energia árad, csak a zenéjük már magában is megragad. Eric Martinnak egyrészt nagyon kellemes, ugyanakkor erős és karakteres hangja van, ami miatt biztos nem fogom tudni összekeverni mással. Eszméletlen módon formálja a hangokat mindenféle erőlködés vagy nehézség nélkül, miközben a helyenkénti erős háttérvokál sem csorbítja az erejét, hanem egyszerűen egy rendkívül határozott hátteret, keretet ad neki – hiszen a kísérővokált pont erre találták ki. Vagy itt vannak Paul Gilbert rendkívül technikás, dallamos, fülbemászó, és akusztikus gitárral is mérhetetlen energiát sugárzó gitárrészei is, amik nemcsak a szólók közben, hanem minden egyes hangnál stimulálják az ember gyönyörközpontját. Billy Sheehan, a basszus Eddie Van Halenje ezúttal eléggé visszafogott, de még így is mélységet ad a zenének. Pat Torpey a ritmust szolgáltató dobok és ütőhangszerek mögött szintén háttérbe húzódik, csak úgy „halkan” játszik.
A három régi számon – „Woodoo Kiss”, „To Be with You”, és a „Take Cover” – kívül csak a visszatérés utáni albumukról szólnak a dalok, amik szerencsére egy cseppet sem gyengébbek, mint a régi darabok. Nekem az új számaik közül az „Undertow” és az „As Far As I Can See” jöttek be a legjobban, ezekben talán még energikusabb az egész felállás. A koncert utolsó dalánál, a „Nobody Left to Blame”-nél bekapcsolták az erősítőket, így az akusztikus koncertet eredeti hangzásban fejezték be – ez a rész nem lett túl erős, és csak azért nem rontja el az egészet, mert az akusztikus hangzás mellett mégsem tűnik annyira gyengének.
Röviden szólva jó kis album lett a Live from the Living Room, akusztikus berkeken belül mindenképpen. Ha valaki szereti az amerikai bandát, érdemes ezzel is tenni egy próbát! Ha meg nem, akkor épp ideje megismerni őket.
Az együttes tagjai:
Eric Martin - ének
Pat Torpey - dobok, percussion, háttérének
Billy Sheehan - basszusgitár, háttérének
Paul Gilbert - gitár, háttérének
A lemezen elhangzó számok listája:
1.Undertow
2.Still Ain`t Enough For Me
3. As Far As I Can See
4.Voodoo Kiss
5. Take Cover
6. Around The World
7. Stranger In My Life
8.All The Way Up
9. To Be With You
10. Nobody Left To Blame
Diszkográfia:
Mr. Big (1989)
Live! Raw Like Sushi (1990)
Lean Into It (1991)
Live (1992)
Raw Like Sushi II (1992)
Bump Ahead (1993)
Japandemonium (1994)
Big, Bigger, Biggest (1996)
Hey Man (1996)
Live at Budokan (1997)
Get Over It (1999)
Static (1999)
Deep Cuts - The Best Of The Ballads (2000)
Actual Size (2001)
In Japan (2002)
Greatest Hits (2004)
Live At The Hard Rock (2007)
Back To Budokan (2009)
Next Time Around - Best Of Mr. Big (2009)
Live From The Living Room - One Acoustic Night (2011)
What If (2011)
Live from the Living Room (2012)