Főkép

Ronnie James Dio azon kevés zenészek egyike, akikről csak szuperlatívuszban lehet beszélni. Kivételes hangi adottságai mellett frontemberként is egyike volt a legjobbaknak, mindezek mellett emberileg is rendkívül rokonszenves volt. Május 16-án lesz két éve, hogy a Rockmennyországba távozott. Idén év elején fogalmazódott meg Lőrincz Károlyban (Asphalt Horsemen, Whitesnake Tribute) és Szakáts Tiborban, a hardrock.hu főszerkesztőjében egy emlékkoncert igénye. Az ihletet Cselőtei Barbara Dio-logós molinója adta, amelyet először a tavalyelőtti Metalfesten láthattunk, nem sokkal Dio halála után. A kezdeményezés hamar sok követőre talált, így egy igen erős válogatott állt össze a hazai zenészekből, hogy tisztelegjenek a Heavy Metal Hangja előtt.
Mielőtt rátérnék a koncertre, néhány szót a közönségről. Mint az várható volt, elsősorban a negyvenpluszosok képviseltették magukat, közülük is főleg a férfiak, asszonyt, lányt szinte csak barátnői illetve feleségi szerepben lehetett látni. A koncerten hangoztatott azon törekvés, hogy a fiatalokkal is megismertessék ezt a kivételes munkásságot, tehát csak részlegesen valósult meg. A PeCsában telt ház volt, ám ez csalóka, mert a színpadot a csarnok közepén állították fel.
 
Már a tulajdonképpeni kezdés előtt sem hagyták unatkozni a rajongókat, a kivetítőn egy Heaven and Hell koncert DVD ment. Aztán jöttek a videoüzenet: Vinnie Appice és Nils Patrik Johansson, egy pályatárs és egy követő köszöntötte az emlékest részvevőit. Ezt követően ismertették Dio pályafutását, majd alaposan belecsaptak a lecsóba: a Stonedirt és Szűts `Tüdő` Attila előadásában elnyomták a „Kill the King”-et. A program folyamán egymást váltották az énekesek, Tüdő után és vele együtt Scholtz `Atka` Attila jött, majd Sipos Péter az Irigy Hónaljmirigyből és így tovább.
 
Dio-számokat énekelni többféleképpen lehet. Meg lehet próbálni úgy énekelni, ahogy Dio, de ez igen keveseknek sikerül, talán a már említett Nils Patrik Johansson képes rá. Aztán át lehet „hangszerelni” a nótákat a saját hangra. Az itt fellépők között mindkettőre volt példa, de akik az előzővel próbálkoztak, rendre elbuktak, kivéve Tüdőt, aki valami eszméletlen teljesítményt nyújtott. Kiemelném még Sipos Peti és Lőrincz Karesz énekét, vétek, hogy előbbi csak paródiákban kamatoztatja istenadta tehetségét. A Stonedirt maximális hűséggel adta elő a számokat, az est második felének zenekara, a mosonmagyaróvári Power egy fokkal gyengébb volt.
 
De hát mit is hallhattunk a koncerten? Nos, egy meglehetősen reprezentatív válogatást a Dio-életműből, amiből csak a legkorábbi idők maradtak ki. Nagy meglepetésemre a Black Sabbath Dehumanizer lemezt is képviselte egy dal (Time Machine), sőt az Angry Machines album legjobb száma, a „This Is Your Life” is a színpadra került, nem is akármilyen előadásban: Cselőtei Laci tinédzser lánya és egy barátnője adták elő igen színvonalasan. De persze megvoltak a nagy klasszikusok is: a Long Live Rock `n` Roll, a Heaven and Hell és a Holy Diver legjobb dalai (utóbbiról csak a „Rainbow in the Darkot” hiányoltam). Akusztikus blokk is helyet kapott a menetrendben Lőrincz Karesszel: a „Sitting in a Dream” című Roger Glover-szerzeményt a „Rainbow Eyes” és a „Catch the Rainbow” követte, és ha nem tiltották volna ki a dohányzást a szórakozóhelyekről, alighanem rengeteg öngyújtó lángja kísérte volna az előadást. A műsor középrészében két banda kapott rövidebb megszólalási lehetőséget, a Red Heart és az Avatar. Előbbiek hozták az elvárhatót, de az Avatartól stúdióanyagaik ismeretében többet vártam, Moldován György Szabolcs éneke meglehetősen erőlködősre sikerült. Hasonló volt a helyzet a Power esetében is, de ott Világi Zolika helyére idejében beugrott egy öreg róka, Rudán Joe.
 
Mivel a program egyben a Magyar Rákellenes Liga rendezvénye is volt, szó esett a rákbetegségről és külön blokkot kapott a leukémiából kigyógyult Zeffer András. A P. Mobil klasszikusok jók voltak, mégis kicsit idegennek éreztem őket itt. A koncertet a Heaven and Hell és a Long Live Rock `n` Roll címadó számai zárták kellő mennyiségű közönségénekeltetéssel. A szervezők hangsúlyozták, hogy hagyományt szeretnének teremteni, úgyhogy remélhetőleg jövőre újból találkozhatunk egy hasonlóan színvonalas koncerten.