Várólista - 2012. május/2
Írta: Szilvási Krisztián | 2012. 05. 13.
Folytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.
Könyv: Mathias Malzieu: A szív mechanikája
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. május 10.
Hogyan jut el egy alternatív rockénekes odáig, hogy bizarr ötletekkel kivarrt, fanyar, ámde mégis romantikus történetet öntsön felnőtteknek szóló mesébe? Tudja a fene, mindenesetre a töprengő, ugyanakkor jegesen kegyetlen tekintetű francia Mathias Malzieu pontosan erre a váratlan húzásra vetemedett - nem is kevés sikerrel! Az 1974-ben Montpellier-ben született énekes-szerző „hivatását” tekintve a Dionysos nevű francia zenei formáció fronténekese és egyik alapító tagja. A zenekar 1993-ban jött létre három iskolai jóbarátnak köszönhetően, akik máig art rock-ot, alternatív rock-ot zenélnek. Ráadásul Malzieu az éneklés mellett gitáron és ukulelén is játszik. Civilben azonban írogat, olyannyira, hogy immár 4 könyve jelent meg hazájában, amelyek közül a 2007-ben, a sorban harmadikként kiadott A szív mechanikája (angolul: The Boy with the Cuckoo-Clock Heart) keltette fel igazán a nagyközönség figyelmét. Malzieu a magánéletében egyébként 2010 óta a spanyol származású, ámde francia Olivia Ruiz sanzonénekesnő párja.
A szív mechanikája amúgy szinte rajzfilm, képregény, mindemellett mégis irodalom. A történet szerint 1874-ben járunk, minden idők leghidegebb napján, amikor a paranormális kutyahidegben még a szökőkutak is jégcsokorrá dermednek. A viktoriánus Edinburgh-ben Madeleine, egyszemélyben bába, boszorkány, gyógyító csodadoktor és a számkivetettek istápolója egy megesett rosszlány gyermekét segíti a világra. A szélsőséges hidegben azonban az újszülött szíve megfagy, Madeleine pedig hirtelen ihlettel egy kakukkos óraszerkezetet ültet be a helyére. A kis Jack - akit aztán elhagy az anyja - így meglehetősen selejt portéka, ráadásul különösen kényes is: hogy életben maradhasson, meg kell tanítani neki, hogyan bánjon a szívével, az ön- és közveszélyes, hegyes mutatókkal, de legfőképpen arra, hogy a szerelem végzetes lehet a számára. Ám egy óramű-szívnek sem lehet parancsolni, így Jack 10 éves korában a leheletfinom Acacia táncosnő rabja lesz, fél Európán át követi, mint az árnyék, megvív érte száz veszéllyel, s versenyt fut a könyörtelen idővel, amely rozsdás fogaival belülről emészti.
Mathias Malzieu bájos meséjébe a fantasztikus eseményeken túl azonban némi germán realizmus vegyül, amelynek felnőttekhez szólását erősíti az az erőteljes metafora is, amely Jack óra-szívét a férfiasságára vonatkoztatja. Jóleső többletként A szív mechanikája bizonyos pontokon Oscar Wilde tündérmeséit idézi, míg a mellékszereplők sajátosan szürreális tulajdonságokat kapnak, nem is beszélve Malzieu kis filozófiai gyöngyszemeiről. A regény tanulságaként végül arra az erőt adó megállapításra lyukadhatunk ki, hogy a saját magunk által kitűzött célok elérésének egyetlen akadálya az lehet, ha nem akarjuk őket eléggé. A szív mechanikája tehát, azon túl, hogy a hóbortos tündérmese és a dickensi realizmus olvasmányos egyvelege (ahol az író néha meglepően ellentétes fogalmakat ütköztet, mint például a halál és a születés), egyedülállóan és szokatlanul megírt, figyelemfelkeltően csomagolt próza.
Zene: Garbage: Not Your Kind of People
Kiadó: Universal Music
Várható megjelenés: 2012. május 14.
Az egyesült államokbeli, 1994-ben alakult Garbage nevű alternatív rockbanda hosszú szünet után ad életjelet magáról, immár az ötödik nagylemezükkel. A Not Your Kind of People címre hallgató korong 6 év kihagyás után 1-2 napos eltéréssel szinte egyidőben jelenik meg az összes kontinensen, Európában pontosan május 14-én kerül a boltokba. „Az újbóli munka az együttessel ösztönből jön - nyilatkozta Duke Erikson, a banda gitárosa. - Mintha csak felpattannék egy biciklire három másik emberrel. Az utolsó album rögzítése óta nem éreztük ennyire jól magunkat.” A lemez megjelenése amúgy megelőzi a single verzió nemzetközi piacra kerülését, amely Blood for Poppies címmel jön majd ki (Angliában Battle in Me címmel). A korongot több stúdióban rögzítették Hollywood-ban, Silver Lake-ben, Glendale-ban és Atwater Village-ben, a produceri munkálatokat pedig maga az együttes végezte. A Not Your Kind of People basszgitár részeit Justin Meldal-Johnsen rögzítette, míg az éneklő-fűrész (musical saw vagy singing saw) nevű zeneszerszámot a finn színésznő, Irina Björklund szólaltatja meg. Az album címadó dalában a vokált két együttestag, Steve Marker és Butch Vig lányai éneklik.
Az új album 6 éves késlekedésének oka az együttes tagjainak különböző projektekben való részvételében keresendő: Butch Vig Green Day, Foo Figters és Muse albumok produceri teendőivel volt elfoglalva, míg az énekesnő Shirley Manson elkészített egy (egyelőre ki nem adott) szólóalbumot, valamint színésznői karrierjét építgette (A terminátor: Sarah Connor krónikái sorozat). 2010 közepén aztán a tagok Los Angeles-ben gyűltek össze szülinapozni, ahol Manson azt javasolta, béreljenek ki egy stúdiót, és írjanak új számokat. 3-4 dalötlet született ekkor, „de még nem álltunk készen a rögzítésükre - mondta el Erikson. - Beletelt még egy kis időbe, míg az új album mellett döntöttünk.” Végül 2012. március 7-én jelent meg a youtube-on az új lemez végleges tracklistája, amely 10 számot tartalmaz, a deluxe kiadáson pedig plusz négy dal kapott helyet „The One”, „What Girls Are Made Of”, „Bright Tonight” és „Show Me” címekkel.
2011 végén aztán a Garbage bejelentette, hogy az új album megjelenése után, 2007-et követően először, újra turnéra indulnak. „Bár azon gondolkodtunk, egy ilyen koncertkörút eléggé félelmetes és borzalmas tud lenni mindannyiunk számára, mégis mindig élvezzük, ha némi kézzelfogható fájdalommal vegyülnek a turné szépségei” - mondta el az énekesnő. A Not Your Kind of People dalai amúgy a szokásos elektronikus hangzást felhasználó alternatív rock műfajában szólalnak meg összesen majd 43 perces hosszúságban (a deluxe kiadás 1 óra hanganyagot tartalmaz).
Könyv: Carol McCleary: A gyilkosság alkímiája
Kiadó: K.u.K. Kiadó
Várható megjelenés: 2012. május 15.
„Mindig is vonzottak a szellemek és a múltbéli emberek. Álmaim házának a hátsó udvarán például egy temető kell, hogy álljon, angyalok vigyázta régi sírkövekkel.” Így beszél magáról saját honlapján Carol McCleary, aki a dél-koreai Szöulban született, majd élt Hong Kong-ban, Japánban és a Fülöp-szigeteken is, mielőtt az Egyesült Államokban telepedett le végleg. Ma az Amerika északkeleti részén lévő Cape Cod az otthona, s mily meglepő, egy 1772-ben épült antik házikó, amelyben meggyőződése szerint Maggie Duffy, egy 150 évvel ezelőtt született nő szelleme kísért. Carol McCleary gyerekkorában folyton nagyszülei elbeszéléseit hallgatta, akik a 19. századig visszanyúló történetekkel ültették személyiségébe a múlt felé irányuló érdeklődését. „Sosem felejtem el, amikor 10 éves koromban elmentünk a New York-i Metropolitan Múzeumba az egyiptomi kiállításra piramisok, múmiák, ókori műalkotások közé - akkor és ott szerettem bele reménytelenül a múltba.” Egy napon aztán az immár felnőtt Carol-nak egyik barátja bemutatta azt a Nellie Bly névre hallgató asszonyt, aki saját nagymamájára emlékeztette, és akiben megvoltak mindazok a dolgok, amelyekért ő úgy rajong: a múlt. Ekkor döntött úgy, hogy fogja ezt az idős hölgyet, és szívügyének tekintve próbálja meg „visszahozni” az életbe a valóságnak megfelelően, ám mégis szórakoztató módon. Így született meg A gyilkosság alkímiája.
„Mindig is jobban érdekelt a múlt mint a jelen. Amióta gyerekként beleszerettem a könyvekbe, és ráébredtem, hogy nincsen olyan időgép, amellyel a múltba ugorhatnék, azóta tudom, hogy meg akarom építeni a saját időgépemet - megírni egy könyvet. Csakis így élhetek az általam kedvelt korokban. A könyvekkel bárhová elutazhatunk, ezért szeretnélek meghívni benneteket a saját időgépembe, hogy a 19. században egy fiatal nő bőrébe bújva, valódi izgalmak közepette nézhessünk farkasszemet egy gyilkossal.” Így kerül az olvasó A gyilkosság alkímiájában az 1889-es Párizsi Világkiállítás kellős közepébe. Eiffel lenyűgöző tornya a tiltakozások ellenére már a helyén trónol, a botrányos kánkánt az utcákon járják, a kávéházak pedig anarchistákkal, disszidensekkel, művészekkel és költőkkel zsúfoltak. Ám mindeközben egy rejtélyes gyilkos lopakodik a Fény városának utcáin, melynek lakóit ráadásul pestisjárvány tizedeli. Nellie Bly-nak, a világ első oknyomozó újságírónőjének meggyőződése, hogy a gyilkosságok kapcsolatban állnak a járvánnyal, ezért elhatározza, hogy véget vet mindkettőnek. Szövetkezik a zseniális fantáziájú Verné-vel, az intelligens és szégyentelen Oscar Wilde-dal és a történelem legnagyobb mikrobavadászával, Louis Pasteur-rel, hogy együtt oldják meg az évszázad bűntényét.
A gyilkosság alkímiája 2010. március 16-án jelent meg először, a siker pedig Carol McCleary-t egy évvel később folytatásba hajszolta (The Illusion of Murders). Nellie Bly alakját számos kritikus az egekig magasztalta, hiszen végre egy olyan női karakter, aki pimasz módon tör be a férfiak uralta világba, máskülönben pedig példaként áll a női oknyomozó újságírás előtt. McCleary úgy lehel életet ebbe a történelmi alakba, hogy közben a kor hiteles emberi vonásairól (a gondokról, örömökről, frusztrációkról) sem feledkezik el. A regény a gyilkossági történeten túl pedig egy csodálatos szeletét nyújtja ennek a kornak. Íme néhány kézzelfogható méltatás A gyilkosság alkímiájáról: „Úttörő hősnő, lenyűgöző cselekmény, valamint a tények és a fikció mesteri összeolvasztása, A gyilkosság alkímiája kreatív, eredeti és csodálatos.” (Mary Jane Clark, író) „Megkapó, hangulatos és izgalmas… a viktoriánus rejtély és a tudományos háttér övezi az amerikai történelem egyik leglenyűgözőbb asszonyát.” (Barbara Woods, író) „Micsoda nagyszerű regény! Ez a könyv több, mint élethű dráma és feszültség, Nellie Bly az aurájába szippant.” (Thomas Fleming, a Society of American Historians elnöke) „Hangulatos, érdekes, hemzseg a drámaiságtól. Micsoda debütálás!” (Brenda Novak, író) „Carol McCleary könyve bohém szórakozás. Az ötlet, hogy Nellie Bly egy bűnügyi regény szereplője legyen, teljesen újszerű és természetes, hogyhogy nem történt még ez meg korábban?” (Loren Estleman, kétszeres American Mystery Awards díjas író)
Könyv: Mathias Malzieu: A szív mechanikája
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. május 10.
Hogyan jut el egy alternatív rockénekes odáig, hogy bizarr ötletekkel kivarrt, fanyar, ámde mégis romantikus történetet öntsön felnőtteknek szóló mesébe? Tudja a fene, mindenesetre a töprengő, ugyanakkor jegesen kegyetlen tekintetű francia Mathias Malzieu pontosan erre a váratlan húzásra vetemedett - nem is kevés sikerrel! Az 1974-ben Montpellier-ben született énekes-szerző „hivatását” tekintve a Dionysos nevű francia zenei formáció fronténekese és egyik alapító tagja. A zenekar 1993-ban jött létre három iskolai jóbarátnak köszönhetően, akik máig art rock-ot, alternatív rock-ot zenélnek. Ráadásul Malzieu az éneklés mellett gitáron és ukulelén is játszik. Civilben azonban írogat, olyannyira, hogy immár 4 könyve jelent meg hazájában, amelyek közül a 2007-ben, a sorban harmadikként kiadott A szív mechanikája (angolul: The Boy with the Cuckoo-Clock Heart) keltette fel igazán a nagyközönség figyelmét. Malzieu a magánéletében egyébként 2010 óta a spanyol származású, ámde francia Olivia Ruiz sanzonénekesnő párja.
A szív mechanikája amúgy szinte rajzfilm, képregény, mindemellett mégis irodalom. A történet szerint 1874-ben járunk, minden idők leghidegebb napján, amikor a paranormális kutyahidegben még a szökőkutak is jégcsokorrá dermednek. A viktoriánus Edinburgh-ben Madeleine, egyszemélyben bába, boszorkány, gyógyító csodadoktor és a számkivetettek istápolója egy megesett rosszlány gyermekét segíti a világra. A szélsőséges hidegben azonban az újszülött szíve megfagy, Madeleine pedig hirtelen ihlettel egy kakukkos óraszerkezetet ültet be a helyére. A kis Jack - akit aztán elhagy az anyja - így meglehetősen selejt portéka, ráadásul különösen kényes is: hogy életben maradhasson, meg kell tanítani neki, hogyan bánjon a szívével, az ön- és közveszélyes, hegyes mutatókkal, de legfőképpen arra, hogy a szerelem végzetes lehet a számára. Ám egy óramű-szívnek sem lehet parancsolni, így Jack 10 éves korában a leheletfinom Acacia táncosnő rabja lesz, fél Európán át követi, mint az árnyék, megvív érte száz veszéllyel, s versenyt fut a könyörtelen idővel, amely rozsdás fogaival belülről emészti.
Mathias Malzieu bájos meséjébe a fantasztikus eseményeken túl azonban némi germán realizmus vegyül, amelynek felnőttekhez szólását erősíti az az erőteljes metafora is, amely Jack óra-szívét a férfiasságára vonatkoztatja. Jóleső többletként A szív mechanikája bizonyos pontokon Oscar Wilde tündérmeséit idézi, míg a mellékszereplők sajátosan szürreális tulajdonságokat kapnak, nem is beszélve Malzieu kis filozófiai gyöngyszemeiről. A regény tanulságaként végül arra az erőt adó megállapításra lyukadhatunk ki, hogy a saját magunk által kitűzött célok elérésének egyetlen akadálya az lehet, ha nem akarjuk őket eléggé. A szív mechanikája tehát, azon túl, hogy a hóbortos tündérmese és a dickensi realizmus olvasmányos egyvelege (ahol az író néha meglepően ellentétes fogalmakat ütköztet, mint például a halál és a születés), egyedülállóan és szokatlanul megírt, figyelemfelkeltően csomagolt próza.
Zene: Garbage: Not Your Kind of People
Kiadó: Universal Music
Várható megjelenés: 2012. május 14.
Az egyesült államokbeli, 1994-ben alakult Garbage nevű alternatív rockbanda hosszú szünet után ad életjelet magáról, immár az ötödik nagylemezükkel. A Not Your Kind of People címre hallgató korong 6 év kihagyás után 1-2 napos eltéréssel szinte egyidőben jelenik meg az összes kontinensen, Európában pontosan május 14-én kerül a boltokba. „Az újbóli munka az együttessel ösztönből jön - nyilatkozta Duke Erikson, a banda gitárosa. - Mintha csak felpattannék egy biciklire három másik emberrel. Az utolsó album rögzítése óta nem éreztük ennyire jól magunkat.” A lemez megjelenése amúgy megelőzi a single verzió nemzetközi piacra kerülését, amely Blood for Poppies címmel jön majd ki (Angliában Battle in Me címmel). A korongot több stúdióban rögzítették Hollywood-ban, Silver Lake-ben, Glendale-ban és Atwater Village-ben, a produceri munkálatokat pedig maga az együttes végezte. A Not Your Kind of People basszgitár részeit Justin Meldal-Johnsen rögzítette, míg az éneklő-fűrész (musical saw vagy singing saw) nevű zeneszerszámot a finn színésznő, Irina Björklund szólaltatja meg. Az album címadó dalában a vokált két együttestag, Steve Marker és Butch Vig lányai éneklik.
Az új album 6 éves késlekedésének oka az együttes tagjainak különböző projektekben való részvételében keresendő: Butch Vig Green Day, Foo Figters és Muse albumok produceri teendőivel volt elfoglalva, míg az énekesnő Shirley Manson elkészített egy (egyelőre ki nem adott) szólóalbumot, valamint színésznői karrierjét építgette (A terminátor: Sarah Connor krónikái sorozat). 2010 közepén aztán a tagok Los Angeles-ben gyűltek össze szülinapozni, ahol Manson azt javasolta, béreljenek ki egy stúdiót, és írjanak új számokat. 3-4 dalötlet született ekkor, „de még nem álltunk készen a rögzítésükre - mondta el Erikson. - Beletelt még egy kis időbe, míg az új album mellett döntöttünk.” Végül 2012. március 7-én jelent meg a youtube-on az új lemez végleges tracklistája, amely 10 számot tartalmaz, a deluxe kiadáson pedig plusz négy dal kapott helyet „The One”, „What Girls Are Made Of”, „Bright Tonight” és „Show Me” címekkel.
2011 végén aztán a Garbage bejelentette, hogy az új album megjelenése után, 2007-et követően először, újra turnéra indulnak. „Bár azon gondolkodtunk, egy ilyen koncertkörút eléggé félelmetes és borzalmas tud lenni mindannyiunk számára, mégis mindig élvezzük, ha némi kézzelfogható fájdalommal vegyülnek a turné szépségei” - mondta el az énekesnő. A Not Your Kind of People dalai amúgy a szokásos elektronikus hangzást felhasználó alternatív rock műfajában szólalnak meg összesen majd 43 perces hosszúságban (a deluxe kiadás 1 óra hanganyagot tartalmaz).
Könyv: Carol McCleary: A gyilkosság alkímiája
Kiadó: K.u.K. Kiadó
Várható megjelenés: 2012. május 15.
„Mindig is vonzottak a szellemek és a múltbéli emberek. Álmaim házának a hátsó udvarán például egy temető kell, hogy álljon, angyalok vigyázta régi sírkövekkel.” Így beszél magáról saját honlapján Carol McCleary, aki a dél-koreai Szöulban született, majd élt Hong Kong-ban, Japánban és a Fülöp-szigeteken is, mielőtt az Egyesült Államokban telepedett le végleg. Ma az Amerika északkeleti részén lévő Cape Cod az otthona, s mily meglepő, egy 1772-ben épült antik házikó, amelyben meggyőződése szerint Maggie Duffy, egy 150 évvel ezelőtt született nő szelleme kísért. Carol McCleary gyerekkorában folyton nagyszülei elbeszéléseit hallgatta, akik a 19. századig visszanyúló történetekkel ültették személyiségébe a múlt felé irányuló érdeklődését. „Sosem felejtem el, amikor 10 éves koromban elmentünk a New York-i Metropolitan Múzeumba az egyiptomi kiállításra piramisok, múmiák, ókori műalkotások közé - akkor és ott szerettem bele reménytelenül a múltba.” Egy napon aztán az immár felnőtt Carol-nak egyik barátja bemutatta azt a Nellie Bly névre hallgató asszonyt, aki saját nagymamájára emlékeztette, és akiben megvoltak mindazok a dolgok, amelyekért ő úgy rajong: a múlt. Ekkor döntött úgy, hogy fogja ezt az idős hölgyet, és szívügyének tekintve próbálja meg „visszahozni” az életbe a valóságnak megfelelően, ám mégis szórakoztató módon. Így született meg A gyilkosság alkímiája.
„Mindig is jobban érdekelt a múlt mint a jelen. Amióta gyerekként beleszerettem a könyvekbe, és ráébredtem, hogy nincsen olyan időgép, amellyel a múltba ugorhatnék, azóta tudom, hogy meg akarom építeni a saját időgépemet - megírni egy könyvet. Csakis így élhetek az általam kedvelt korokban. A könyvekkel bárhová elutazhatunk, ezért szeretnélek meghívni benneteket a saját időgépembe, hogy a 19. században egy fiatal nő bőrébe bújva, valódi izgalmak közepette nézhessünk farkasszemet egy gyilkossal.” Így kerül az olvasó A gyilkosság alkímiájában az 1889-es Párizsi Világkiállítás kellős közepébe. Eiffel lenyűgöző tornya a tiltakozások ellenére már a helyén trónol, a botrányos kánkánt az utcákon járják, a kávéházak pedig anarchistákkal, disszidensekkel, művészekkel és költőkkel zsúfoltak. Ám mindeközben egy rejtélyes gyilkos lopakodik a Fény városának utcáin, melynek lakóit ráadásul pestisjárvány tizedeli. Nellie Bly-nak, a világ első oknyomozó újságírónőjének meggyőződése, hogy a gyilkosságok kapcsolatban állnak a járvánnyal, ezért elhatározza, hogy véget vet mindkettőnek. Szövetkezik a zseniális fantáziájú Verné-vel, az intelligens és szégyentelen Oscar Wilde-dal és a történelem legnagyobb mikrobavadászával, Louis Pasteur-rel, hogy együtt oldják meg az évszázad bűntényét.
A gyilkosság alkímiája 2010. március 16-án jelent meg először, a siker pedig Carol McCleary-t egy évvel később folytatásba hajszolta (The Illusion of Murders). Nellie Bly alakját számos kritikus az egekig magasztalta, hiszen végre egy olyan női karakter, aki pimasz módon tör be a férfiak uralta világba, máskülönben pedig példaként áll a női oknyomozó újságírás előtt. McCleary úgy lehel életet ebbe a történelmi alakba, hogy közben a kor hiteles emberi vonásairól (a gondokról, örömökről, frusztrációkról) sem feledkezik el. A regény a gyilkossági történeten túl pedig egy csodálatos szeletét nyújtja ennek a kornak. Íme néhány kézzelfogható méltatás A gyilkosság alkímiájáról: „Úttörő hősnő, lenyűgöző cselekmény, valamint a tények és a fikció mesteri összeolvasztása, A gyilkosság alkímiája kreatív, eredeti és csodálatos.” (Mary Jane Clark, író) „Megkapó, hangulatos és izgalmas… a viktoriánus rejtély és a tudományos háttér övezi az amerikai történelem egyik leglenyűgözőbb asszonyát.” (Barbara Woods, író) „Micsoda nagyszerű regény! Ez a könyv több, mint élethű dráma és feszültség, Nellie Bly az aurájába szippant.” (Thomas Fleming, a Society of American Historians elnöke) „Hangulatos, érdekes, hemzseg a drámaiságtól. Micsoda debütálás!” (Brenda Novak, író) „Carol McCleary könyve bohém szórakozás. Az ötlet, hogy Nellie Bly egy bűnügyi regény szereplője legyen, teljesen újszerű és természetes, hogyhogy nem történt még ez meg korábban?” (Loren Estleman, kétszeres American Mystery Awards díjas író)