Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok
Írta: Hollóssy Amadea | 2012. 05. 12.
Ahhoz képest, hogy annakidején mennyire lelkesedtem a Hadd mondjam el…-ért és mennyit lógattam az orromat, amiért a kiadók hagyján parlagon heverni Laurie Halse Anderson regényeit, rettenetesen elhúztam ennek a könyvnek az olvasását – szégyellem is magam érte –, de első nekifutásra annyira rám telepedett, hogy kénytelen voltam félretenni, s csak ennyi idő elteltével sikerült magamba fogadnom Cassie és Lia történetét.
Elborzasztott.
Jéggé dermesztett.
Feldühített.
Összetört.
Lia Overbrook és Cassie Parrish teljesen átlagos tinédzser lányok, egészen tizenéves koruk végéig, amikor is minden egész eltörik, és a két lány lassan az önpusztítás útjára lép, amely Cassie számára a halállal zárul. Azt hinnénk, hogy ezután Lia szüleinek fejében megszólal a vészcsengő - vagy inkább sziréna -, de hiába minden igyekezet, Lia, a "porcelánkeretre drótozott csontváz", kinek fagyos érintésére még a tárgyak is felsikoltanak, nem akar meggyógyulni; és szinte nevetséges, milyen módszerekkel és trükkökkel csapja be az apját és mostohaanyját, akik hazugságokkal kendőzik el a saját szemüket, mert nem akarják belátni, hogy egy súlyos problémáról van szó, nem pedig holmi gyerekes hisztiről.
Valaki azt kérdezte, miféle problémáról van szó, hiszen a főszereplők gazdag amerikai kislányok – nos, ez nem ilyen egyszerű; senki nem éhezteti, vagdossa vagy hánytatja magát unaloműzésből vagy önmaga szórakoztatására, és minden ember máshogy viseli a rá nehezedő nyomást, valamint az életében felmerülő gondokat. Igen, vannak, akik egyedül képtelenek a gondokat feldolgozni, de ezért nem kellene tüzes bélyeget sütni rájuk.
Furcsa módon megértettem Liáékat. Nem vagyok kórosan sovány, se szívbajos, ha este kilenckor elém raknak egy finom sütit, de az evészavarok lelki aspektusát átérzem, illetve érteni vélem. Lia úgy érzi, az egyetlen dolog, amiben sikeres, hogy uralja a testét, a tiszta, üres, rózsaszín belső az ő „eredményessége”, mivel teljesítményorientált szüleinek képtelen megfelelni – ők csak taszigálják valamerre, egy olyan irányba, ami nem Lia útja. „Én egy baba vagyok, amelyet kinőttek”, meséli, és ez az, ami nagyon összecseng a belső monológommal.
Tehát hiába ifjúsági regénnyel van dolgunk, nincs szó szivárvány szemű, roppant veszélyes srácokról, átlagos lányokról, akiknek rejtett különleges képessége van, sem pedig első látásra kitörő végzetes szerelemről; a 2006-ban megjelent Hadd mondjam el…-hez hasonlóan ismét nagyon komoly, tabunak mondható témához nyúlt az írónő. Igazi „falhozvágós” történet, amelynek valósággal lelke van, olyan erővel bírnak a szavak, mintha jeges tüskék fúródnának az ember bőre alá. Fájdalmas, kétségbeejtő hóvihar, amelyből nem biztos, hogy megtaláljuk a kiutat. Ehhez járul a sok helyt különleges szöveg, az áthúzott sorok, a más betűmérettel szedett részek, az egy ízben oldalakon keresztül ismételt, mantraszerű mondat – mind-mind Lia privát pokoljárásának külön szólamai. A felbukkanó képek, szimbólumok, irodalmi utalások tovább cizellálják a szöveget, például ez:
„Tüskés indák futnak végig a padlón, ropogva, mint a máglya. Ridegnek és halottnak született fekete rózsák virágzanak a holdfényben. A háló az arcomon nyitva tartja a szememet, arra kényszerít, hogy nézzem, amint Cassie kilép az árnyékból, vadrózsa csavarodik fölfelé a lábán, a törzsén, átnyúl a haján. Az egyik percben még az ajtónál van, a következőben mellettem áll. A hőmérséklet húsz fokot csökkent a szobában. Cassie a fejemben beszél.
- Lia! - mondja.”
Felkavaró, helyenként elrettentő, sok, egészséges ember számára érthetetlen regény. Attól tartottam, hogy sokkal szélsőségesebb lesz a megítélése, de gyönyörűen alakul a tetszési indexe, és remélhetőleg ez elegendő lesz a kiadó számára ahhoz, hogy az írónő többi könyvét is megjelentessék. Az előnyére változtatott eredeti borítóért és a kiváló fordításért – sokkal szemben hangzik még a magyar cím is, mint a Wintergirls, nem? – pedig hatalmas piros pont jár a Cicerónak. Akárcsak azért, mert a magyar olvasók kezébe adtak egy ilyen merész, megosztó kötetet a rengeteg bugyuta sztorit felvonultató young adult könyvek piacán.