FőképAz amerikai Ministry az indusztriális metal legkomolyabb zenekara, amelyet a műfaj sok más zenei formációja emleget hatásként. A pályafutásának csúcsát a kilencvenes években maga mögött hagyó, ám időnként élvezetes albumokat gyártó zenekar már mérsékeltebb sikereket ért el, amikor négy évvel ezelőtt Al Jourgensen bejelentette a Ministry feloszlását kizárva az újrakezdés lehetőségét. Ahogy azonban a széthajszolt Al maga is a halálból tért vissza nemrég, idén a zenekara is visszatért a tetszhalott állapotból, méghozzá egy önmagához méltó, kőkemény metal lemezzel.

A csaknem három évtizedig tartó sikeres pályafutás (vagy inkább ámokfutás?) három Bushnak címzett, dühös és szókimondó lemezzel, valamint egy feldolgozásokat szerepeltető válogatással ért véget, de úgy tűnik, mindig akad valami, ami képes Alt felbosszantani, aki alkalmi segítőivel rögtön vissza is vág zenéjével. Az általában folyamatosan változó felállással működő zenekar ezúttal csaknem ugyanabban a formában tért vissza, mint ahogy eltűnt, így a lemezen még hallható Tommy Victor (Prong) és Tony Campos (Soulfly, Static-X) játéka is a régóta hűséges Mike Scaccia gitáros mellett. A Ministry zenéjéért egyedül felelős Jourgensen személye mellett talán ez lehet az oka, hogy a Relapse nem is különbözik sokban a The Last Sucker című utolsó albumtól, s ennek megfelelően a pályafutást akkor lezáró trilógiától.

A Ministry most is azt a gépiesen monoton, szigorúan riffközpontú, gyilkos tempóban zakatoló és dübörgő zenét műveli, mint amit megszokhattunk tőle. A düh nem szűnt meg és nem is csillapodott, sőt, mintha most még pusztítóbb tűzzel tombolna.

Tíz szélvészgyors szerzemény és egy remix sorakozik az anyagon, ami első hallásra egy megfékezhetetlenül tombóló szörnyetegnek tűnik, de a monotonitásban száguldozó anyagon ezúttal is lehet találni olyan zenei finomságokat, emlékezetes megoldásokat amik maradandó kárt okoznak a hallgatóban. Ilyen például a keleti hatásokkal tarkított „Double Tap”, a jól ismert kutyaugatást imitáló „Freefall”, a fenyegető „Git Up Get Out `n Vote”, a lassabban örlő és dallamos-fogós refrénnel megáldott „Bloodlust”, s persze az anyagot folyamatosan átszövő hírekből, innen-onnan kivágott beszédhangok, részletek. Összességében a korong jelen politikai légkörben egy kiváló feszültséglevezető lehet annak, aki szereti az észvesztő dinamikával és extrém vokálokkal terrorizáló ipari metalzenét és bár a szövegeket sajnos nem ismerem, de gyanítom üzenetében is bőven adhat okot a szimpátiára a rendszerben csalódott harcoslelkű elnyomottaknak. Nálam a korábbi lemezekhez hasonlóan háttérzeneként is bevált a Relapse: a ravasz riffekkel és gépies tempójával képes energiát adni majd fémesen hideg hangulatával és állandó duruzsolásával fenn is tartani azt a játékidő végéig. Erre persze az előző anyagok is képesek, így mondhatni, nagy változás nem történt a zenekarral, de ezt tőlük talán nem is várja senki.

Aki pedig arra kíváncsi, hogy élőben mit tud ebből prezentálni a csapat, annak már nem kell sokat várnia, hiszen a Ministry fellép idén a Szigeten, ami az előzmények ismeretében akár az utolsó lehetőség is lehet erre.

Az együttes tagjai:
Al Jourgensen – ének, gitár, billentyűk
Mike Scaccia – gitár
Tommy Victor – gitár
Tony Campos – basszusgitár
Casey Orr – basszusgitár, billentyűk

Közreműködött:
Samuel D`Ambruoso – dob programozás, ének
Sin Quirin – gitár
Angelina Jourgensen – ének
Hector Munoz – ének
Marty Lopez – ének

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Ghouldiggers
2. Double Tap
3. FreeFall
4. Kleptocracy
5. United Forces
6. 99 Percenters
7. Relapse
8. Weekend Warrior
9. Git Up Get Out `n Vote
10. Bloodlust
11. Relapse (Defibrillator Mix)

Diszkográfia:
With Sympathy (1983)
Twitch (1986)
The Land of Rape and Honey (1988)
The Mind Is a Terrible Thing to Taste (1989)
Psalm 69: The Way to Succeed and the Way to Suck Eggs (1992)
Filth Pig (1996)
Dark Side of the Spoon (1999)
Animositisomina (2003)
Houses of the Molé (2004)
Rio Grande Blood (2006)
The Last Sucker (2007)
Relapse (2012)