FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.

Könyv: Nádasi Myrtill: Piruettek és ábrándok
Kiadó: K.u.K. Kiadó
Várható megjelenés: 2012. május 3.
 
Nádasi Myrtill (vagy ahogyan világszerte ismerik: Mia Nadasi) Magyarországon született a második világháború végén a híres magyar balettmester, Nádasi Ferenc lányaként, aki az 1950-ben megalakult Állami Balett Intézet (ma Magyar Nemzeti Balett) első vezetője volt. Így nem lehetett kérdés, hogy a fiatal lány jövőjét is a balett világa fogja meghatározni, ám Myrtill a tánc mellett mind a színpadi, mind pedig a mozivásznon történő színjátszásban kivételes tehetséget mutatott. Az 1960-as évek filmsztárjaként elsősorban a Vörös tinta című mozival lett népszerű, de ő volt például Bitskey Tibor partnere A kőszívű ember fiaiban. A Vígszínház (akkor Magyar Néphadsereg Színháza) tagjaként több színpadi alkotásban is szerepet kapott. A hatvanas évek második felében aztán Angliába ment férjhez a rendező-producer Peter Sasdy-hoz. Angol nyelven írt életrajza 2006 karácsonyán jelent meg Londonban Piruettes and Passions címmel, amely roppant szórakoztató, egyúttal őszinte és személyes utazás a magyarországi kulturális élet sűrű évtizedeibe.
 
A most megjelenő magyar kiadás a K.u.K. Kiadó jóvoltából kerül az érdeklődők elé, méghozzá a szerző, Nádasi Myrtill saját maga általi fordításában. A Piruettek és ábrándok első része Myrtill családjának (a nagyapának és az apának) nem mindennapi történetét meséli el. Szinte mesébe illő, amilyen körülmények között az ifjú Ferenc megszületik; ahogyan felnő, és egy kulcslyukon keresztül kukucskálva lesi el a balett táncának alaplépéseit; s ahogyan minden képzés nélkül 11 évesen először a színpadon, majd Oroszországban találja magát, hogy később ő legyen a klasszikus balett egyik magyarországi megalapítója. Aztán Marcelle, Myrtill anyjának élete kerül leírásra: tehetős származása, operaházi balettképzése 6 éves korától, berlini majd párizsi élete, karrierépítése, majd pályájának egy tragikus szerelem miatti derékba törése. Ferenccel 1928-ban találkozott, két évvel később házasodtak össze, majd a világháború idején Magyarországra költöztek, ahol 1944-ben megszületett Nádasi Myrtill.
 
A kislány elkötelezettsége a tánc iránt olyan erős volt, hogy természetes módon lépett szülei nyomdokába. Első lépéseit szinte már táncformában tette meg, 8 évesen bekerült a Balettintézetbe (a szülei voltak a felvételin a zsűritagok), ahol 9 évig képezték és képezte magát. Már 9 évesen szerepet kapott a Diótörőben, és 11 volt, amikor a Vígszínházban játszhatta első drámai szerepét. Gyorsan szárnyaira vette a hírnév, s olyan nagyságokkal játszhatott együtt, mint Bulla Elma, Sulyok Mária, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Pálos György, Páger Antal. A könyvben érdekfeszítően írja le személyes élményeit, kapcsolatait ezekkel a művészekkel, a Piruettek és ábrándok második része pedig angliai sorsának a színes krónikája, amelynek lezárása Peter Sasdy-val való szerelembe esése. A magyar kiadás néhány hazai vonatkozású fejezettel is kiegészült, így a rendkívül sikeres Radnóti-emlékműsor, vagy az 1993-as magyarországi vendégjáték történetével.
 
 
Könyv: Claudia Pineiro: Szívecskéd 
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. május 4.
 
Újra csak Dél-Amerika, újra csak bűnözés és társadalomkritika, újra csak egy remek ívű történet. Claudia Pineiro 1960-ban született Buenos Aires-ben. Jelenleg az argentin széppróza egyik legnagyobb sztárja: felnőtteknek (lélektani krimik, művészi és egyben olvasmányos pszichothrillerek) és gyerekeknek is szóló irodalmi, színpadi, valamint a tévének szánt forgatókönyves írásai számtalan hazai és nemzetközi díjat eredményeztek már a számára. A Las viudas de los jueves (angolul Thursday Night Widows) című regényéből 2009-ben film készült Argentínában, Elena Sabe című 2007-es regényéért megkapta a German LiBeraturpreis díjat, míg a 2009-es Las grietas de Jara a presztízsértékű Sor Juana Inés de la Cruzelismerést eredményezte a számára. Egy olasz napilap, a Corriere della Sera egyenesen azt írta róla: “Hitchcock egy hölgy, aki Buenos Aires-ben él”. A Szívecskéd (eredetileg Tuya, az angol kiadásban All Yours) 2008-ban jelent meg Argentínában, amelyet a Deutsche Welle úgy méltatott, hogy “robbanásveszélyes, szorosan ábrázolt romantikus komédia, amely egyenesen a mélységbe taszít, nem mellesleg pedig újabb bizonyítékát nyújtja annak, hogy a dél-amerikai bűnügyi irodalom jelenleg globálisan meghatározó szereplője az irodalmi piacnak.” 
  

De miről is van szó pontosan? A Szívecskédben Inés hétköznapi életet él férjével és lányával, olyannyira, hogy színtisztán méltó lehetne a „született feleség” titulusra. Már nincsenek illúziói a házasság intézményével kapcsolatban, elég az neki, hogy hite szerint mindent tud a férjéről (s úgy általában a férfiakról), és biztos abban, hogy tökéletesen képes kezelni őt/őket. Csakhogy egy nap váratlanul beüt a mennykő: Inés férje papírjai között rúzzsal rajzolt üzenetet (egy szívecskét) talál egy idegen nőtől. Ernestónak tehát szeretője van! Minden nőt megcsalnak - gondolja aztán megnyugtatólag -, csak nem mindenki tudja meg. Inés persze utánajár az ármánykodó nőnek: követi férjét, aki pont akkor erőszakos vitába bonyolódik a szeretővel, az eredmény pedig egy végzetes baleset, melyben Szívecske életét veszíti. Ernestó jobb ötlet híján tóba dobja a holttestet, Inés pedig, ahogyan az előírás ilyen esetekben, férje mellé áll, hogy együtt próbáljanak meg úrrá lenni a helyzeten, ám természetesen a dolgoknak az a rendjük, hogy még tovább fajuljanak.
 
Claudia Pineiro remekül váltogatja az elbeszélői stílust az egyes szám első személyről a tiszta párbeszédeken át a hivatalos leírásokig, így roppant izgalmas és érdekfeszítő történetbe invitálja az olvasót. A regény tisztára suvickolt, így teljes betekintést nyújtó ablakon keresztül tekint Inés lelkébe; leírásai rendkívül összetettek, szemléletesen tárják fel az asszony gyermekkori és jelenkori életét, amely azonban csak egy pontig segíti elő az olvasó részéről a nő indítékaival és tetteivel szembeni elfogadást. Valódi bravúr Pineiro részéről Inés kétkedéssel fogadott hitelességének a kérdése, amely valóban mozgásban tartja az olvasót. A múlt és jelen cselekményszálai ügyesen kapcsolódnak össze, oda-vissza emelik ki a másik jelentőségét, tanulságként pedig megkapjuk, hogy nagyon könnyen ítélkezünk hitünkből és előítéleteinkből kiindulva, anélkül, hogy a tettek valódi mélyére látnánk. A Szívecskéd ritmusos thriller kontúrosra rajzolt karakterekkel, s ahogyan José Saramago, a Nobel-díjas író megfogalmazta: „agilis regény, gyorsan pusztuló társadalmunk kíméletlen bonckés alá vetése”. Valódi erkölcsi mese, amely „feltárja a társadalom sötét zugait, ahol a tárgyi-fizikai kényelem és vigasz szembesül a társadalmi igazságossággal, biztonsággal és erkölcsiséggel”. (Publishers Weekly)
 
 
Film: Keleti nyugalom - Marigold Hotel
Forgalmazó: InterCom
Várható premier: 2012. május 3.
 
Amikor a kultúrák összecsapnak. Akár a fejünk felett is. John Madden rendező szeret a legkülönfélébb témákhoz nyúlni: az 1998-as irodalomtörténeti kulisszák között játszódó kosztümös Szerelmes Shakespeare-ért Oscar-díjat kapott, azóta pedig dirigált háborús-szerelmes filmet (Corelli kapitány mandolinja), a psziché mélyére nyúló önismereti drámát (Bizonyítás), maffiás akciófilmet (Hajsza) és ügynökös-politikai thrillert (Az adósság). 2011-ben aztán egy különleges adaptációra vetemedett: Deborah Moggach regényét, a These Foolish Things-et vitte filmvászonra egy általa jól ismert, nívós brit szereplőgárdával, többek között Maggie Smith-szel, Judi Dench-csel, Bill Nighy-val és Tom Wilkinsonnal. A mai színjátszás egyik nagyasszonya Dame Dench nyilatkozatában is üdvözölte a felkérést: „John Madden bármilyen szerepre hív, biztosan igent mondok neki. Ezúttal sem csalódtam benne, és külön örülök, hogy olyan témával, olyan emberekkel foglalkozik, akikről nem szólnak a filmek. Azzal pedig, hogy több hónapra elvitt Indiába, valószínűleg megváltoztatta az életemet.”
 
Szóval India. A Keleti nyugalom - Marigold Hotelben egy hét főből álló brit nyugdíjas csoport úgy dönt, hogy pihenőéveikre „kiszervezik” magukat az olcsóbb és mindenképpen egzotikusabb Indiába. Tarkabarka prospektusok a nemrégiben felújított Marigold Hotelbe csábítják őket, ahová megérkezvén természetesen egészen mást találnak, mint amire az ígéretek alapján számítottak. A kérdés már csak az, képesek-e alkalmazkodni a szokatlan színekhez, illatokhoz, emberekhez és állatokhoz, valamint az életstílushoz. Az Ol Parker adaptálta forgatókönyv megpróbál érzékenyen szenzorálni a távoli ország nyugatiak számára idegen aspektusaira, miközben tempósan bontja ki a főszereplők számos irányba mutató viszonyait. Az erőteljes színészi gárda pedig képes arra, hogy megfelelően tálaljon egy Szentivánéji álom-féle bohózatot a körömvirág girlandok és a festői szegénység kulisszáival karöltve.
 
Komolyabb síkokra terelve a témát, a Keleti nyugalom - Marigold Hotel történései a háttérben szociológiai mélységekig ütköztetik a kérdést: az idős emberek hogyan és mennyire képesek megbirkózni a kedvezőtlen gazdasági körülmények kihívásaival, a globalizációval és a fogyasztói iparral. Továbbá érdekes párhuzam fedezhető fel aközött, ahogyan a különböző vállalatok ügyfélszolgálataikat Indiába szervezik ki, a nyugdíjasok pedig kénytelenek a fejlődő országokba települni, ahol egyre értéktelenebb pénzük még többet ér. Madden és stábja a filmet Dzsaipurban forgatta le, ebben a poros, piszkos, de életerős és vizuálisan megkapó indiai nagyvárosban. A színészek összetételét illetően némi érdekességként megemlíthető, hogy eredetileg további két olyan nagyágyú szerepelt volna még a filmben, mint Peter O`Toole és Julie Christie, de végül szerepeiket Ronald Pickup és Celia Imrie játszották el. A Keleti nyugalom - Marigold Hotel világpremierjére 2011. november 30-án a Sorrentói Incontro Internazionale del Cinema rendezvényén került sor.