Főkép

A sokszor a tudományos fantasztikus irodalom atyjaként emlegetett H. G. Wells 1895-ben megírta korszakalkotó regényét, az Időgépet, melynek lapjain a titokzatos, névtelen Időutazó kalandjainak lehetünk tanúi. A mára már klasszikusnak számító könyv megjelenése előtt tiszteleg Stephen Baxter Időhajók című műve, mely minden szempontból méltó folytatása H. G. Wells száz évvel korábban papírra vetett történetének.
 
Az Időhajók cselekménye az után a híres vacsora után kezdődik, amely H. G. Wells eredeti regényének kerettörténeteként szolgált. Tudniillik a titokzatos Időutazó ezen az összejövetelen meséli el első időutazásának páratlan kalandjait vendégeinek. Hősünk a vacsora után nem sokat teketóriázik, azonnal nekilát, hogy megtegye az előkészületeket második útjához.
 
Az Időutazó elhatározza, hogy ismét felkeresi az Időgép című regényből megismert eloik és morlockok torz és elfajult világát a távoli jövőben, azonban ahogy kezdetleges szerkezetével egyre nagyobb tempóval halad előre az időben, hamarosan rá kell jönnie, hogy most egy másik jövőbe utazott. Ugyanis azzal, hogy 1895-ben széles publikum előtt elmesélte időutazásának kalandjait, átírta az eljövendő korok történelmét, egy alternatív eseménysort hozva létre.
 
Hősünk jővöbeli morlock segítőjével, Nebogipfellel azonnal megpróbál a számára idegen és ellenszenves jövőből visszajutni saját idejébe, azonban eddigre már kinyitották Pandora szelencéjét, és a 19. századba érkezve sem érnek véget megpróbáltatásaik. Tudniillik az Időutazó már említett, nagy port vert vacsorabeszámolója alapján az angol és a német hadsereg is kifejlesztette saját időgépét az első világháború vérzivataros éveiben, hogy megnyerje az apokaliptikus küzdelmet, mielőtt az még elkezdődött volna. Nemsokára ellepik a történelmet az időutazásra képes hatalmas harckocsik, hogy az adott fél érdekei szerint formálják át a múltat.
 
Ezek az átgondolatlan és felelőtlen beavatkozások egyre gyorsabban növekvő számú paradoxont és szakadást eredményeznek a történelemben, és hamarosan a múlt, a jelen és a jövő követhetetlen sebességgel és intenzitással kezdenek változni, és az időgépekkel végrehajtott legkisebb ugrás is egy teljesen idegen és új világba repíti az utazót. Vajon az Időutazó végül visszatalál saját történelmébe, vagy arra van ítélve, hogy belefulladjon a megvadult idő egyre vadabbul morajló örvényébe?
 
Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy bár Stephen Baxter regénye a klasszikus Időgép folytatásának tekinthető, önmagában is megállja a helyét, cselekménye csak lazán kapcsolódik H. G. Wells művéhez, így annak előzetes ismerete nélkül is teljesen érthető és élvezhető. Ráadásul az szerző az egyes szám első személyű narrációt teletűzdelte rövidke visszaemlékezésekkel és utalásokkal, így az olvasó tudatában a regény egyharmadára már összeáll a Wells könyv vázlatos cselekménye.
 
Az Időhajók című regény nem csak a történet szempontjából a Wells-könyv szerves folytatása. Stephen Baxter nem ragadt le a száz évvel korábban megszabott kereteknél, az író megértette, hogy az 1895-ben megírt klasszikus regény a tudatos és irányítható időutazás koncepciójának megalkotása miatt számított korszakalkotónak. Azóta már számtalan tudományos szempontból pontosabb és hihetőbb történet íródott az időutazásról, Wells műve pedig nem azért forradalmi, mert a legjobb, hanem mert az első. Így Stephen Baxter az Időhajók című regényében messze elrugaszkodik az eredeti, 19. századi talajról, teljesen új megvilágításba helyezve az időutazás koncepcióját, azonban mindezt anélkül teszi, hogy idejétmúlttá tenné Wells elképzeléseit, ugyanis az író műve egészében a legfőbb viszonyítási pontként használja a száz évvel korábban papírra vetett történetet. Az Időhajók egészét átlengi ez a különleges kettőség, mely utánozhatatlan és egyedi atmoszférát kölcsönöz a regénynek.
 
A könyv borítója és címe megtévesztő lehet, így figyelmeztetnem kell az olvasót, hogy az Időhajók minden szempontból egy hard science fiction regény, és így a modern elméleti fizika számos elvont és nehezen felfogható koncepciója szerves részét képezi a történetnek. Így csak azok vegyék kezükbe ezt a könyvet, akik nem riadnak vissza olyan kifejezésektől, mint végtelen számú multiverzum, vagy non-lineáris idő.
 
Minden lelkes sci-fi rajongónak ajánlom ezt az elődjéhez hasonlóan sok szempontból forradalmi kötetet, mely a mára klasszikus témának számító időutazást egy magasabb, hétköznapi ésszel sokszor épphogy csak felfogható szférába helyezi.

Részlet a regényből