FőképTagadhatatlanul a zene az egyik legnagyszerűbb dolog a világon: a lelkünkből vagy a lelkünknek szól, határokon ível át, összeköt, megbékít, szimpátiát ébreszt, vagy egyszerűen csak szórakoztat. Az idők során egyre fejlődött ez a művészeti ág, az elmúlt pár században pedig rengeteg ember szentelte életét ennek a csodálatos elfoglaltságnak. Zongoráztak, hegedültek, komponáltak vagy épp egy zenekart vezényeltek. Rengeteg nagyszerű zenészt, zeneszerzőt ismerhetünk, elég, ha csak Bachot, Haydnt, Chopint, Lisztet vagy Bartókot említem – és ez a felsorolás még nagyon messze van a teljességtől.

A másik legnagyszerűbb dolog a világon a humor. Szinte ugyanazokkal a jellemzőkkel illethetjük, mint a zenét, és ebben az esetben is elmondhatjuk, hogy nem létezik élő ember, aki ne szeretné. Sokan szeretünk hallani egy jó viccet, meghallgatni egy humoros történetet, ami egyik ismerősünkkel történt vagy megnézni egy rekeszizmokat próbáló vígjátékot. Vagy egyszerűen csak nevetni ok nélkül.

De mi történik, ha ezt a kettőt összemossuk? Amikor a „komolyzenében” kicsit kevésbé hangsúlyos a „komoly”? Amikor a szinte mérhetetlen zsenialitással megáldott, sokszor igen szigorú, a klasszikus zenében fontos szerepeket betöltő férfiakról nem a műveik vagy legendás bölcsességük, hanem a velük megesett mosolyt fakasztó esetek kapcsán ejtünk szót? Vagy lehet-e teljesen nélkülözni a humort az életben? Nos, ez még a világhírű zenészeknek és zeneszerzőknek sem sikerült. És pontosan erről szól Márkus János vastag gyűjteménye: anekdotákról, melyek néhol viccesek, máshol elgondolkodtatók, megint másutt pedig komoly tanulságokat rejtők. Mert ezek a helyzetek egyetlen embert sem kerülnek el – még a zseniket sem.

Persze nem árt tájékozottnak lenni a klasszikus zene világában ahhoz, hogy értsük a könyv összes kis anekdotáját – mert sok anekdota vicces a megfelelő háttér-információ ismerete nélkül is, de az igazi ízüket akkor érezzük, ha pontosan ismerjük az adott géniusz karakterét. Vagy talán mégsem? Lehet, hogy ez a könyv egyszerűen segít jobban megismerni a lángelméket, jellemük olyan részeit is megmutatva, amelyet valószínűleg nem nagyon találunk meg egy szokványos tudományos munkában? Nos, igen. A mű mindezt központi témák – mint például „Az operák világa” vagy „Kölcsönvett dallamok” – köré csoportosítva teszi, és egy-egy zenészt vagy zeneszerzőt több anekdotán keresztül is szem előtt tart.

Emellett van itt még néhány aforizma is, ami kicsit elkalandozik a zene világától és más területen alkotó bölcsek és művészek híres idézeteivel ismerteti meg az olvasót. A kötet végén pedig jó néhány viccet is olvashatunk – hangszerek köré csoportosítva vagy épp diákok dolgozataiból szemezgetve. A gyűjtő nagyszerű munkát végzett, így rendkívüli kinccsel gazdagodhat könyvtárunk – olyan könyvvel, ami amellett, hogy rendkívül szórakoztató, még igen tanulságos is.