Mit várunk legjobban a könyvfesztiválon?

Már csak egy nap, és kezdetét veszi a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Ahogy azt már megszokhattuk az elmúlt tizennyolc év során, a kiadók ezúttal is szép számmal jelentetik meg a könyvújdonságokat – az idei kínálatot elképesztő műfaji, korosztályi és nemzeti sokszínűség jellemzi. Jelen van a díszvendég Skandináv országok kortárs szépirodalma és nem múló divatként a piacot egyébként is uraló hatalmas krimikínálata; kritikusokat megosztó kortárs amerikai nagyregény; a legújabb young adult sláger; hazai szépirodalom, és nem mellesleg számtalan újrafelfedezett klasszikus.
 
A könyvfesztivál alkalmából az oldal szerzőit kérdeztük, ki melyik megjelenést várja a legjobban. Ahogy a válaszokból is kitűnik, nem csak a kínálat sokszínű, mi is azok vagyunk – azonban az elmondható, hogy egy új, első ránézésre (és másodikra is) rendkívül igényes sci-fi kiadó megjelenése a piacon sokunk érdeklődését felkeltette. Lássuk, melyek azok a könyvek, amiket különösen várunk…
 
 
Bauman Tamás:
 
Hannu Rajainemi: Kvantumtolvaj
/Ad Astra Kiadó/
 
Ez volt az a könyv, ami másfél leírt mondat után 3 kötetes szerződést hozott az írójának, ráadásul rekordáron. Ettől persze még lehetett volna egy förmedvény, de az összes kritika jókat közölt róla, így egy ideje szemezgetek már vele. Amikor megtudtam, hogy az újonnan alakult Ad Astra kiadó az első könyvei között jelenteti meg, gondoltam megvárom a magyar fordítást. És van egy olyan érzésem, hogy nem fogok benne csalódni.
 
 
Fülöp Anna:
 
Gail Carriger: Soulless - Lélektelen
/Könyvmolyképző Kiadó/
 
Úgy érzem, ez a könyv abszolút nekem való. Tudni kell, hogy imádom a kisasszonyos regényeket, ráadásul az utóbbi időben felfedeztem magamnak a steampunk műfaját is. Ez a regény pedig ennek a kettőnek tökéletes egyvelege (legalábbis így látatlanban mindenféleképpen annak tűnik, aztán majd kiderül); s az előzetes vélemények többsége a könyv stílusát Jane Austen-hez - egyik rajongva szeretett írónőmhöz - hasonlította, ami megint csak egy piros pont részemről. Alig várom, hogy a kezembe vehessem, és saját magam is megbizonyosodhassak minderről. Bár azért hozzátenném, hogy egy kicsit tartok tőle, vajon mennyire fog megfelelni az előzetes elvárásaimnak.
 
 
Galgóczi Móni:
 
Karen Blixen: Angyalok bosszúja
/Polar Könyvek/
 
Karen Blixen nagy mesemondó volt, aki nem elégedett meg a járt úttal, hanem kipróbálta a járatlant is, amikor viktoriánus stílusú bűnügyi regényt írt. Eddigi műveit ismerve el sem tudom képzelni, milyen lehet, így alig várom, hogy végre belemerülhessek a két magára maradt angol lány, valamint a jóságosnak látszó skót házaspár történetébe.
 
 
Galgóczi Tamás:
 
Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik
/Metropolis Media/
 
Harmincegynéhány évvel ezelőtt meghatározta viszonyomat a sci-fihez. Kíváncsi vagyok, most milyen hatással lesz rám.
 



Hegyi Zoltán:
 
Andri Snaer Magnason: LoveStar
/Gondolat Kiadó/
 
Ahogy olvasom a beharangozóit, felrémlik előttem a Galaktikában, egyéb helyeken olvasott disztópiák, víziók légiója. Ahogy olvasom a beharangozóit, azt látom, sokat használt fantáziafűszerek egész sorát szórja az író a regénylevesbe. De Izlandon valami lehet a vízben, a hangamezők felett süvítő levegőben, a gázokat és izzó követ felböfögő földben. Lehet, hogy az ismert összetevőkből soha nem érzett ízt kotyvaszt nekünk Andri Snaer Magnason?
 

Hollóssy Amadea:
 
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan
/Ad Astra Kiadó/
 
Én Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan című regényét várom talán a legjobban - azért talán, mert a magamfajta szeszélyes ízlésű olvasónak nehéz kiválasztania egyetlen könyvet, még szerkesztői nyomásra is. A címe volt az, ami először felpiszkálta az érdeklődésemet, mert szeretem az orosz regényeket, a fülszöveg elolvasása után pedig a kívánságlistámon landolt. Mythpunk, te jó ég, nem tudom, mi ez, de annyira jól hangzik, hogy muszáj közelebbről megismernem. Mitológia, orosz népmesék, madárból emberré változott emberek! Házimanók! Halhatatlan Koscsej! Nekem kell ez a könyv, és kész!
 

Kovács Tímea:
 
 Murakami Haruki: 1Q84 – 3. kötet
/Geopen Kiadó/
 
A trilógia első két kötete elvarázsolt, elrepített egy másik világba, ahol két hold van az égen, és egy titokzatos szekta kislányokat erőszakol – halott kecskék szájából kimasírozó mitikus kisemberek sugallatára. Annyi megválaszolatlan kérdést, sugalmazást és érthetetlen részletet hagyott maga után, hogy alig győzöm kivárni, hogy kezeim közé kaparintsam a befejező kötetet. A tapasztalt Murakami-rajongók ugyan tudhatják, hogy minden kérdésre úgysem kapunk választ, ám legalább végre magunk is eldönthetjük, az 1Q84 vajon főmű-e – ahogy a külföldi kritikák tartják – vagy „csupán” az életmű egy újabb érthetetlenségében is zseniális állomása.
 
 
Krausz Vera:
 
Ljudmila Ulickaja: Történetek gyerekekről és felnőttekről
/Magvető Kiadó/
 
Ulickaját olvasni számomra egyfajta életérzés, az orosz írónő egyedi hangvétele utánozhatatlan, írásai egytől egyig újszerűek, mégis van mindegyikben valamiféle ismerősség, mintha egy sorozat része lenne minden egyes könyve. Amint befejezem az egyiket, izgatottan várom, hogy vajon mivel rukkol elő legközelebb. Ulickaja nagy mesélő, regényeiben, kisregényeiben is számtalan szereplővel, szerteágazó történetvezetéssel bontja szét "ki tudja merre vezető" meséjének fonalát.  Nem meglepő hát, hogy az "igazi" mesemondással is megpróbálkozik, méghozzá nem is rosszul. Legutóbbi mesekönyve idősebb gyerekeknek szólt, és persze olyan lelkes felnőtteknek, mint én is. Meséi középpontjában a humánum, jószívűség, barátság, szeretet álltak. Új mesekönyve reményeim szerint megannyi furcsa, emberséges szereplővel, tekervényes cselekménnyel meseszerűen idézi meg Ulickaja már ismert keserédes világát, amelyet az előző mesekönyvhöz hasonlóan nagy valószínűséggel tökéletesen elevenítenek majd meg Lakatos István képei.
 
 
Szabó Dominik:
 
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány
/Ad Astra Kiadó/
 
Ha egy fiatal szerző első regényével elnyeri a nagy fantasztikus díjak (Nebula, Hugo, Locus, Campbell) zömét, arról minden túlzás nélkül állíthatom, hogy figyelemfelkeltő. Ha ez a könyv egy rendkívül izgalmasnak tűnő, ötletekben gazdag utópisztikus világot mutat be, s a fő helyszíne a minden korábbinál egzotikusabb Thaiföld, akkor már mondhatom, hogy elnyerte az érdeklődésemet. Ha mindezeken felül egy most induló kiadó első megjelenései között is szerepel, ráadásul az utóbbi idők egyik legmutatósabb borítójával, akkor már szinte kötelező vásárlásnak számít. Márpedig ezeken felül mi kellhet még?
 
 
Szilvási Krisztián:
 
Tore Renberg: Mégis van apám
/L’Harmattan Kiadó/
 
Jarle Klepp akkor nőtt a szívemhez, amikor „beleszeretett” Ingve-be. Ugyan Jarle is és Ingve is (középiskolás) fiú, nem szelíd homoerotikus kapcsolatuk fogott meg - lévén, egymáshoz való viszonyuk inkább a kamaszlélek útkeresésének kézzelfogható allegóriája csupán -, hanem az a tinédzserkori bizonytalanság, eltökéltséghit és világképépítés, amelynél izgalmasabb kevés van az életben. A norvég Tore Renberg Jarle Klepp-sorozatának második darabjaként jelenik meg a Mégis van apám, amely igazából a Szerettem másképp is előtörténetének tekinthető. Biztos vagyok abban, hogy újra könnyen beleesek majd Jarle bőrébe, és vele próbálom megvalósítani egyre messzebb eső kamaszkorom soha be nem váltott ígéreteit, vágyait és elképzeléseit. Tore Renberg, ugye megint számíthatok rád?
 
 
Turán Beatrix:
 
Jonathan Franzen: Szabadság
/Európa Könyvkiadó/
 
Az utóbbi néhány hónapban nagyon sokszor találkoztam Franzen nevével. Nem konkrétan ezzel a könyvvel kapcsolatban, hiszen ez szerintem nincs agyonreklámozva - egyszerűen csak folyton belebotlottam az íróba: blogokon és irodalmi oldalakon emlegették a nevét; valamelyik általam nagyon szeretett könyvet az ő műveihez hasonlította valaki; egy ismerős pedig épp egy Franzen-regényről írt roppant figyelemfelkeltő szakdolgozatot. Ennyi "véletlen" találkozás pedig pont elég ahhoz, hogy kíváncsi legyek valakire, úgyhogy Franzenre is kíváncsi lettem. És egyébként is szeretek hatszáz oldalas regényeket olvasni.
 

Uzseka Norbert:
 
Rengeteg kiadvány van, amit kénytelen leszek megvenni, de a legjobban az újonnan indult Ad Astra kiadó négy friss könyvét várom. Kettőt már olvastam, a másik kettő is nagyon izgalmasnak ígérkezik. Azt hiszem, az Agave indulása óta nem éreztem azt magyar kiadónál, hogy ennyire eltalálják az ízlésem egy igen vaskos szegletét, és hogy olyan könyveket adnak ki, amik a maguk zsánerében (sci-fi/fantasy) a kortárs művek legizgalmasabbjai, leginkább újítói közé tartoznak. S teszik mindezt úgy, hogy nem csak egy kiművelt elit élvezheti, hanem mindenki, aki a képzelet irodalmát a valóban szárnyaló, határokat nem ismerő fantázia miatt szereti - illetve mindenki, aki valami olyanra vágyik, ami képes kiragadni a hétköznapokból és/vagy a világot, amiben él, más megvilágításba helyezni.