FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.

Könyv: Juan Pablo Villalobos: Bunkerzsúr
Várható megjelenés: 2012. április 16.
Kiadó: Libri Könyvkiadó
 
Az 1973-ban, a mexikói Guadalajara-ban született Juan Pablo Villalobos első regényével több mint sikeresen lovagolta meg a csak nemrég divatba jött latin-amerikai narkóirodalom fehér kábszercsíkot húzó hullámait. Olyannyira, hogy a marketing és spanyol irodalmi tanulmányokkal bíró fiatalember - aki korábban piackutatásokkal, útleírásokkal és filmkritikákkal próbálkozott - bemutatkozó regényét 2011. szeptemberi megjelenése óta portugál, francia, olasz, német, holland, román és angol nyelvekre is lefordították, kivívta a kritikusok elismerését, s felkerült például a Guardian elsőkönyves díjának rövid listájára is. A Bunkerzsúr mesteri fekete humorral jeleníti meg egy olyan eszelős utazás krónikáját, amelyre csak a gyermeki képzelet képes.
 
Villalobos regényében ugyanis nem egy gengszter, egy rendőr vagy mondjuk egy prostituált szemszögéből követhetjük az eseményeket, hanem egy kissrác nézőpontjából. S mivel egy 10 éves gyermeket biológiailag korlátozott megértése nem tesz képessé arra, hogy minden aspektusában meglássa a dolgok és történések mélységét, nagyrészt ártalmatlan játéknak tekinti egy mexikói drogbáró fiaként azt, hogy palotában lakik, hogy rajong a kalapokért és a szamurájokért, hogy tigriseket és oroszlánokat tart a kertjében, hogy Libériából hoznak neki törpevízilovat, s hogy bunkerként funkcionáló otthona egyszer csak hullákkal és fegyverekkel lesz telített. Tocstli nehezen képes felmérni életének súlyát, ám amikor váratlanul egy Afrikába tartó repülőgépen találja magát, rá kell ébrednie, hogy a világ körülötte talán mégsem annyira egyszerű, mint amennyire eddig elképzelte.
 
A Bunkerzsúr azonban szakít a valósággal, amikor a korlátozott megértésű fiú szavai paradox módon mélyebb és áthatóbb képet közvetítenek erről a veszélyes világról, sőt az író ambíciói további rétegekbe nyúlnak azzal az elképzelésével, hogy Mexikót erkölcsileg függetleníti a drogvilág bűntetteitől, s hazáját csupán a múlt- és jelenbeli globális machinációk passzív elszenvedőjévé teszi. Villalobos szavai azonban ezt az elsőre hamisnak tűnő törekvést bizonyosan naiv szemszögből, de mégis indokolttá teszik: "Minden írónak meg kell próbálnia túllépni a lehetséges tapasztalatokon. Ez jól hangzik, bár csupán kimásoltam az értelmező szótárból, amely azt mondja, hogy valaminek túllépni a határain annyit tesz, hogy felfedjük rejtett mélységeit. Azaz a valóság önmagában semmit sem ér addig, amíg át nem alakítjuk a kultúra számára." Nyakatekert idea? Próbáljuk elhinni, hogy Villalobos-nak igaza van!
 
 
Könyv: Jonathan Franzen: Szabadság
Várható megjelenés: 2012. április 12.
Kiadó: Európa Könyvkiadó
 
Bármely Egyesült Államok szülte író könyve a szabadságról már csak azért is érdekes kell, hogy legyen, mert ha valaki, hát ő biztosan a saját bőrén tapasztalta, milyen is az, amikor többnyire gátak (legalábbis irracionális gátak) nélkül formálódhat az életünk. Éppen ezért Jonathan Earl Franzen (született 1959-ben) 10 évig készült Szabadság című családregénye ha csak egy kicsit is szembeszáll az amerikai kirakat-eszménnyel, már húsbavágó szórakozást ígér. Az amerikai író, esszéíró egyébként harmadik nagyregényével, a 2001-es The Corrections-szel hívta fel magára végleg a figyelmet: a szerteágazó - szintén - családregény elismeréseként Nemzeti Könyvdíjat nyert, valamint a Fikciós Pulitzer-díj döntősei közé is beverekedte magát. A Szabadság így Franzen negyedik nagyregénye, amelyről 2002-ben, még a munka legelején így nyilatkozott: „Nagyjából egy év csalódottságát és zavarát fojtottam eddig bele. Tudod, én az a fajta vagyok, aki egy jéghegy aljáról kukucskál ki a felszínre, annyi kétségem van írásbeli képességeim felől, hát még azzal kapcsolatban, hogyan is fog kinézni aztán a regény.”
 
Nos, a végeredmény immár ismert: a „Szabadság hatalmas, poszt-updike-i amerikai családregény modern szerelmekről és házasságokról. Egyszerre komikus és tragikus feltérképezése a szabadság fogalmával és gyakorlatával együtt járó kísértéseknek és terheknek: a tinédzserszex mámorának és izgalmainak, a középkorúság hirtelen megbillenő kompromisszumainak, városi létnek és pusztuló természetnek, a birodalomépítés nyomasztó súlyának. Hogyan éljünk, szeressünk, boldoguljunk egyre zavarosabb világunkban” (Európa Könyvkiadó). A regényben a főhős Berglund házaspár régebben a város legeszményibb lakói közé tartozott: a lakónegyed csinosítói, a leggondosabb szülők, a bionemzedék úttörői voltak. Ám Patty és Walter életét az új évezredben csupa rejtély övezi, a modern kori szabadság hétköznapjaikat olyan mederbe sodorja, amely kívülről már korántsem tűnik annak, mint ami régen volt.
 
A Szabadság 2010. augusztus 31-én jelent meg Amerikában, egy októberben készült interjúban pedig maga a szerző adott magyarázatot a cím értelmezésére: „Az ok, amiért ez a fogalom megragadt végül a könyv címeként, három évre nyúlik vissza, amikor még anélkül javasoltam a kiadónak, hogy tisztában lettem volna, végül hogyan is fog kinézni a regény. Csupán azt a szándékomat tudtam, hogy olyan könyvet akarok írni, amely valamilyen módon felszabadít engem. A szabadság szerintem egy absztrakt fogalom; akkor tudsz igazán szabad lenni, ha elfogadod, amilyen vagy, és egyszerűen együtt élsz ezzel a milyenséggel, és nem kötöd magad azokhoz a lehet-e, szabad-e ál-szabadságokhoz, amelyek nem magadból, nem belülről, hanem kívülről jönnek.” A The New York Times kritikája szerint Franzen karakterei a múltban meglehetősen cinikusok voltak, és egy olyan mechanisztikus világképet képviseltek, amelyben szimpla freudi-darwini igények mozgatták őket. Ezzel szemben a Szabadság hősei immár képesek sorsuk megválasztására egy rosszul működő családban, kitörölhetetlen múlttal a hátuk mögött. Nos, talán valóban ez az igazi, nagybetűs Szabadság.
 
 
Film: A cinkos
Várható megjelenés: 2012. április 19.
Kiadó: Select ’86
 
Robert Redford a 2007-es Gyávák és hősök után 3 év elteltével hallatott újra magáról, mint rendező: A cinkos című történelmi dráma a The American Film Company debütáló alkotása abból az irányvonalból, amely az amerikai történelmi múlt jelentős eseményeit kívánja a mozivásznon megjeleníteni. James D. Solomon forgatókönyvíró több éves kutakodás után tett pontot a téma végére, amelyről Redford úgy vélekedik, hogy szokatlanul olvasmányos, kiforrott és történelmileg helytálló történet. A cinkos premierjére - amelyben James McAvoy, Robin Wright,  Alexis Bledel, Kevin Kline, Evan Rachel Wood és Tom Wilkinson alakítják a főszerepeket - a 2010-es Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon került sor. De miről is van szó valójában?
 
A polgárháború utáni Washingtonban járunk 1865-ben, ahol Abraham Lincoln, az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke, valamint az alelnök és a külügyminiszter merénylet áldozatai lettek. A tettek elkövetésével vádolván hét férfit és egy nőt tartóztattak le. A 42 éves özvegyasszonyt, Mary Surratt-et azért fogták perbe, mert az ő tulajdonában volt a fogadó, ahol John Wilkes Booth és társai az összeesküvés terveit szőtték. A nő védelmét egy 28 éves friss ügyvédre, a háborús hős Frederick Aiken-re bízzák, aki vonakodva lát neki a katonai törvényszék előtti képviseletnek. A kihallgatások folyamán aztán Aiken egyre inkább hinni kezd az asszony ártatlanságában, és úgy véli, Mary Surratt-et csupán csalinak használták, hogy fedezni tudják vele a fő összeesküvőt, a saját fiát.
 
Redford és a Mary Surratt-et alakító Robin Wright könnyen megtehették volna, hogy ponyvásítják a témát, és szenvedélyes hőskölteményként állítják be a történetet, ám úgy döntöttek, hogy hagyják a nézőnek, a felvonultatott információk alapján saját maga fejthesse ki az álláspontját és a véleményét. Talán ez tekinthető A cinkos legnagyobb erényének, ahol a kérdésre, hogy Surratt összeesküvő, vagy áldozat-e, Redford maga úgy válaszolt: Mary-nek valószínűleg tudnia kellett róla, mit tervez a fia és bandája a saját otthonában, a végkimenetel azonban nem lehet az asszony bűne. A film lehetőséget nyújt a bűnösség és az ártatlanság fogalmának meghatározására, mindez pedig megköveteli a rengeteg teória felvetését és a párbeszédek súlyát. Aki igazán érdeklődik az amerikai történelem - akár negatív, akár pozitív - kuriózumai iránt, az biztosan megtalálja a számításait Redford filmjében.